Turboweekend

Tartoztunk magunknak ezzel a koncerttel már régóta. Kapcsolatunk Istvánnal úgy indult, hogy én szerettem volna annak idején elmenni a Turboweekend koncertjére amikor a fiúk Aalborgba látogattak, de nem volt kivel. Ezért dobtam egy körlevelet az Aalborgi Magyarok Társaságának, és javasoltam, hogy alkossunk egy csoportot és menjünk együtt. Csak István jelentkezett, én meg ahogy megígértem, meg is vettem a jegyeket. Aztán kiderült, hogy van még jópár szabadnapom amit sürgősen el kellett használnom, mielőtt elveszett volna. Elutaztam, ami azzal járt, hogy a koncertre mégse tudtam elmenni. Istvánnal aztán mégiscsak összegabalyodtunk, Turboweekendet is hallgattunk azóta sokszor lemezről. De arra csak most, bő három évvel később került rá sor hogy elmenjünk együtt egy koncertjükre. Hab a tortán, hogy ingyenes volt, szabadtéri, és egy gyönyörű napsütéses este tartották a Limfjord partján. Tömény romantika.

Selfie Istvánnal









Meg úgy egyébként is romantikus ezidőtájt, amikor a Nap este 11 körül megy le fantasztikus fényjátékot produkálva, de igazán sötét utána se lesz. Az égbolt nappal is szép, mostanában jóformán mindig nálam van a fényképezőgépem, mert sose lehet tudni.







Ilyen fényeket nem láttam máshol vagy az évnek más időszakában, csak itt északon, Szent Iván (Sankt Hans) napja körül. Amit minden évben június 23-án szabadtérben tartott ünnepélyes beszédekkel, közös énekléssel aztán máglyagyújtással ünnepelnek, és elégetnek jelképesen egy boszorkányt is.





További fotók itt.

Mostmár egyre rövidebbek lesznek a nappalok, de ezt egy darabig még nem vesszük észre. Végül tél közepén hetek fognak úgy eltelni, hogy világos csak pár óra erejéig lesz, és akkor se látjunk mindig a Napot, csak a sűrű szürke eget szitáló esővel. De ezekért a szikrázó napokért mégis érdemes kiböjtölni.