Tuesday, December 18, 2012

Elkezdődött a Karácsony

Az adminisztratív munkát az Elektromos Rendszerek tanszékén leginkább itthonról végzem, mert nem kell hozzá más, mint egy számítógép és internet. Nagyritkán kell személyesen is megjelennem a tanszéken. Bár sok emberrel aktívan levelezek munkaügyben, csak néhányukkal találkoztam személyesen is. Egyikük a vezető titkárnő, aki múlt héten írt, hogy szeretne látni még Karácsony előtt pár perc erejéig. Sejtettem, hogy ajándék lesz, de egy doboz bonbonra gondoltam. Nagyon meglepődtem, amikor a kis csomagot kibontottam, a Skagen nem a legolcsóbb kategória karórában. De ami még ennél is többet ér: a titkárnő hangsúlyozta, hogy nagyon örülnek nekem és maximálisan elégedettek a munkámmal.

A másik meglepetés tegnap ért: ez volt az utolsó napja a szakmai gyakorlatomnak az Egyetem kiadójánál. Bár hivatalosan már múlt héten befejeződött, de a munka nem lett kevesebb, sőt: Karácsonyig még 8 (!) könyvet adunk ki. Mivel elég rugalmasak voltak velem az elmúlt 4 hónapban, abban maradtunk, hogy a tegnapi napot még gyakornokként töltöm, aztán a munkát hivatalosan januárban kezdem náluk. Én nem éreztem, hogy valami is véget érne. Meg aztán minden könyvet, amit megkívántam náluk, hazahozhattam - éltem is az ajánlattal -, és ez önmagában is nagy ajándék. De a főnököm és az asszisztens ki akarták fejezni, mennyire örültek nekem, ezért egy hatalmas ajándékcsomagot kaptam tőlük. Nem is bírtam volna hazahozni, ezért a főnök ma elhozta nekem haza személyesen kocsival. Teljesen meg vagyok hatva.

Sunday, December 16, 2012

Szakmai gyakortlat a Kiadónál

Mint már korábban írtam róla, a kötelező szakmai gyakorlatomat az Aalborgi Egyetemi Könyvkiadónál töltöttem, ami mostanában ér véget.
Hivatalosan Interaktive Digitale Medier gyakornok voltam, ami főleg abból állt, hogy az interaktív, digitális eszközök igénybevételével növeltem a Kiadó ismerettségét. Kis cég két dolgozóval, a rengeteg, közvetlenül könyvekkel kapcsolatos teendők mellett a marketingre már alig jut idejük, így fordulhat elő, hogy az egyetemen sok diák és dolgozó a mai napig nem tud a létezésünkről. Ezen úgy igyekeztem javítani, hogy beindítottam a hírlevelet, amely minden alkalommal kimegy, amikor új könyvet jelentetünk meg. Létrehoztam a Kiadó Facebook oldalát, ahol a mi könyveinken túl általában könyvekkel, könyvkiadással kapcsolatos érdekes híreket osztunk meg, és vannak nyereményjátékaink is. Remekül sikerült belopnom a grafikusi tevékenységet is a mindennapokba: ha egy új könyv kijön, a korábbi unalmas, Word-ben készült sajtóközlemény helyett egy érdekesebb, InDesign-ban szerkesztett leporellót küldünk ki az ingyenpéldányokkal, meg a különböző kapcsolódó rendezvényekre. Készítettem egy egyszerű könyvjelzőt, amit az Egyetem könyvesboltjaiban kitettünk a könyveink mellé. A könyvesboltba terveztem és gyártattam a mennyezetről lelógatott transzparenst a könyveink fölé. Terveztem minden újabb könyvsorozatunkhoz egy hajtott könyvjelzőt, ahol a belső oldalon a sorozat összes darabja látható. Ezt az adott sorozat minden könyvébe belerakjuk, úgyhogy ha valaki megveszi az egyik könyvet, tudomást szerez más, hasonló témájú könyveinkről. Lett saját logós cukorkánk és vászonszatyrunk - ez utóbbit saját kezűleg nyomtattam-vasaltam 100 példányban a Huset (aalborgi művelődési ház) műhelyében, mert ár-érték arányban így jött ki legjobban. A könyvek borítójának tervezését és a tördelést általában külsős grafikusok végzik, de amikor egyik sem ért rá, és sürgős volt a munka, beugrottam ebbe a feladatkörbe is. Az egyik hamarosan megjelenő antológiánkhoz a szerzők gazdag képanyag-illusztrációt szerettek volna (főleg filmplakátot vagy filmből kifotózott jelenetet), és én gyűjtöttem össze rá az engedélyeket. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb feladat, és nem is sikerült minden esetben, mert néhány filmprodukciós cég semmilyen megkeresésre nem válaszolt, de azért érdekes és tanulságos volt.
Elkészítettem a Kiadó éves katalógusát. Mást akartak, mint a korábbi négyzet alakú kicsi könyvecskék, úgyhogy hosszúkás, a végén lyukasztott, zsinórral összefogott, legyezőszerűen nyitható kiadványt terveztem. Egy azonos méretű és formájú papírcsík két oldalán levelet fogalmaztunk meg angolul és dánul reménybeli szerzőinknek. Hétfőn jött meg az egész a nyomdából, és a szerdai napot azzal töltöttünk két kollégámmal, hogy felpakoltunk katalógusból meg levélből, kimentünk az Egyetemre, és irodáról irodára járva személyesen nyomtuk a professzorok, adjunktusok, asszisztensek, stb. kezébe egy marék cukorka kíséretében. Így talán sikerült maradandó nyomot hagynunk bennük. (Képanyag a másik blogomon - ha lesz egy kis időm, a portfoliómat is új, korszerűbb köntösbe kéne öltöztetni...)
Aztán persze volt egy csomó adminisztratív feladat, például a honlap folyamatos frissítése, javítása (ennek jótékony mellékhatásaként kezdem érteni, mi van a HTML-ben). Nagyobb megrendelések esetén besegítettem a postázásba, vagy új könyv megjelenésekor kinyomoztam a címeket és kiküldtem az ingyenpéldányokat a vonatkozó szervezeteknek, intézményeknek, folyóiratoknak, és a különböző adatbázisokba is beregisztráltam az új kiadványt.
Belevágtam egy olyan feladatba is, aminek nem értem a végére, de érdemes lenne foglalkozni vele még egy kicsit. Az elektronikus könyveink pdf fájlok. Több olyan visszajelzést kaptunk már, hogy jó lenne ePub formátumot is kínálnunk, de a grafikusaink elzárkóznak tőle, mondván, hogy az túl bonyolult. Pár napot rászántam, hogy az egyik, hamarosan megjelenő kiadványunkat megpróbáltam InDesign-ban úgy előkészíteni, hogy használható ePub legyen belőle. Sok benne az ábra, táblázat és egyéb illusztráció, úgyhogy nem sikerült tökéletesre. A generált ePub működőképes, de csúnya, most jönne az a lépés, hogy kicsomagolni a fájlt és belejavítani a HTML-be meg a CSS-be, de ehhez még tanulnom kéne egy kicsit. Viszont ha egyszer rájönnék, hogy kell, abban remek lehetőségek rejlenének, mert úgy tűnik, nem sokan értenek még hozzá az itteni grafikusok közt legalábbis...
Minden hónapban volt egy igazgatósági ülés. Ilyenkor a testület 7 tagja az Egyetem különböző tanszékeiről összeül és dönt a beküldött kéziratok sorsáról - kiadjuk, vagy sem -, illetve figyelik, hogy az éves közgyűlésen - amely a teljes egyetemi személyzet előtt nyitott - kijelölt irányelvek szerint működünk-e. Ezeken rész véve kezdem megérteni, mit jelent a könyvkiadás.
Imádtam a munkát, megint érezhettem azt a jól ismert kellemes borzongást, ami akkor jelentkezik, mikor egy általam tervezett dolog megérkezik a nyomdából, és elsőként kinyithatom, fogdoshatom, szagolgathatom, összevont szemöldökkel vadászhatok a hibákra... szóval egy kicsit megint grafikus voltam. De ennél sokkal több, mert egy ilyen kis cégnél egy kicsit mindennel kell foglalkozni, amit nem bánok. Sosem volt két egyforma nap, és sosem untam meg egyetlen feladatot sem.
Mivel a szakmai gyakorlat a tanulmányok része, írnom kellett egy min. 20 oldalas beszámolót, amit aztán szóbeli vizsgán kellett megvédenem. Szerintem remekül ment, a lelkesedésem és a sokoldalú, kézzel is tapintható munkám mégsem volt elég meggyőző. A felhasznált elmélet egy részét hiányolták, és nem akarták elfogadni, hogy én a 7. szemesztertől kezdtem a tanulmányaimat egy más területen szerzett bachelor után, ezért nem ismerhetek minden elméletet, amit az 1. szemesztertől kezdve tanultak az osztálytársaim. Végül 4-est kaptam, ami magyarul egy 2/3-nak felel meg nagyjából. Elég vacak jegy, tán a legrosszabb, amit Dániában valaha is kaptam, mégsem rázott meg nagyon. A kiadó főnöke ugyanis annyira elégedett a munkámmal, hogy felajánlotta, folytassam heti 8 órában, fizetésért. Bár már van egy heti 8 órás munkám, az Elektronikus Rendszerek tanszékén a tudományos publikációk adminisztrálása - ami azóta is remekül megy -, de erre az ajánlatra nem lehet nemet mondani. Azt remélem, hogy heti 2x8 óra munka még belefér a jövő félévben, mert óráim már nem lesznek az egyetemen, "csak" a szakdolgozatomat kell írnom. Amihez szintén jól jön, hogy a Kiadónál dolgozthatok, hiszen róluk, nekik írom. Az lesz a témája, hogy hogyan alkalmazkodhat egy egyetemi könyvkiadó a digitális kor kihívásaihoz (elektronikus könyvkiadás, szerzői jogok, üzleti modellek, stb.). A témavezetőm pedig épp az Kiadó igazgatósági tanácsának az elnöke, mellesleg professzor a tanszékem "Kommunikáció és pszichológia" szakirányán. Jó kis félév lesz.

Sunday, December 9, 2012

Uvejr

- dánul azt jelenti, vihar, de azt is, hogy cudar idő. A vejr időjárást jelent, az u pedig - más szavak előtt is - az utána álló ellenkezőjét. Szeretem a dán nyelvben, hogy néha minimális eszközökkel olyan frappáns és kifejező tud lenni.
Na, de térjünk a lényegre: már napokkal ezelőtt megjósolta a Dán Meteorológiai Intézet a hóvihart Aalborgnak vasárnapra, és ezúttal be is jött neki. Ma reggel ahogy felébredtem, nem akartam hinni a szememnek: alig láttam ki az ablakon, mert az üvegre is feltapadt a szél által nekivert hó. A bejárati ajtót kora délutánig nem is mertem kinyitni. Aztán felhívtam a közeli barkácsáruházat, hogy nyitva vannak-e. Szerencsére igen, úgyhogy lesétáltam és vettem egy hólapátot - eddig képtelen voltam időt szakítani rá, csak söprögettem a múlt héten leesett pár centi havat, de most muszáj volt lapáthoz folyamodni. Kiástam a házat, de hamarosan kezdhetem elölről. Tulajdonképpen élvezem, mert nagyon szép. Kár, hogy Istvánnak épp most kellett elutaznia munkaügyben, olyan jót szánkózhatnánk a domboldalban. És kár, hogy holnap vizsgázok, mert egyszerűen nem tudom magam rávenni a felkészülésre, folyton az ablakban bámészkodok.
 Egy hete így kezdődött: egy kis porcukorral.
 Aztán suttyomban egyre több lett.
 Reggelente korábban keltünk, hogy eltakarítsuk a járdát (a környék szokásaitól eltérően nem vagyunk hajlandóak sózni). és az esti söprögetések közben jókat hógolyóztunk.

 Ma reggelre aztán kiderült, hogy a hóviharnál csak a pókháló az erősebb.
 Délelőtti kilátás a konyhaablakból - a kerti lámpa teljesen öszezavarodott, időnként ki-be kapcsolgatja magát.
 Kelet felől fúj.
 Délután kimerészkedtem.
Vajon milyen táblát rejt a hó?
 Az út végén az autó tolat lefelé egészen a domb tetejétől. Nem tudott, vagy nem mert megfordulni. Szerintem vakmerőség ilyenkor kocsiba ülni.
 Az új hólapát színében harmonizál az eddig hósöprésre használt kefével.
Eltakarítottam, de nemsoká kezdhetem újra.