Hejesirás és nyelftan

Általános iskolában magyar nyelvtan órán mindig a legjobbak közt szerepeltem, a helyesírásom pedig kifogástalan volt. Ezért is bosszant, hogy még mindig nem megy jól a dán. A mai napig gyakran összecserélem az e és az æ betűket, főleg, hogy élő beszédben sem hallom köztük a különbséget. Gyakran előfordul, hogy nem tudom, for vagy til, på vagy i a megfelelő elöljárószó. Sokszor kívántam, bárcsak azonos szinten lenne a magyar- és a dántudásom. Azt hiszem rosszul fogalmaztam, mert a vágyam teljesülni látszik: újabban néha bizonytalan vagyok egyes magyar szavaknál, hogy i-vel vagy í-vel írjuk, és már azon is elgondolkodtam, hogy valyon a muszáj-t nem ly-nal kéne-e. A múltkor visszaolvastam egy szövegemet, és nagyon magyartalanul hangzott, többek közt kitettem a mutató névmásokat oda is, ahová nem kellett volna. Magyarul már nem, dánul még nem megy. Most mi lesz?

Studietur

Múlt hétre tanulmányi kirándulást szervezett Claus, az egyik "osztályfőnökünk" - kettő van - (olyan kisiskolásnak hangzik ez a kifejezés, de hogyan lehet lefordítani a kontaktlærer-t?) A cél az volt, hogy meglátogassunk mindenféle cégeket, amelyekhez közünk lehet Interaktive Digitale Medier hallgatókként. Naponta 2-4 találkozónk volt, szóval elég sűrű volt a program. És fárasztó is, mert hétfőn, az első napon a viborgi animációs iskolát, majd egy aarhusi céget látogattunk meg, másnap délelőtt még Aarhus, délután már Kolding, aztán este értünk Koppenhágába a különbuszunkkal, ahol maradtunk is péntek délutánig. A skála elég széles volt, iskoláktól egyszemélyes cégeken keresztül a multikig terjedt. És nem feltétlenül volt mindegyiknek dizájn a profilja. Nem írok itt most mind a 13 helyről, ahol jártunk, csak azokról, amelyeket valamilyen szempontból érdekesnek találtam.
A Designit Aarhusban csak a szívemet fájdította. Nemzetközi reklámügynökség, már kétszer küldtem hozzájuk a jelentkezésemet mint grafikus, és egyszer sem hívtak be interjúra. Most először láttam őket személyesen, és nagyon szimpatikusak, mondhatnám, csak egy hibájuk van: hogy nem dolgozok náluk. De ezen még megpróbálok változtatni egyszer-kétszer a jövőben. Egy év múlva úgyis féléves szakmai gyakorlatot kell teljesítenem, amit töltenék akár náluk, ha ők is úgy akarnák. Bár most főleg az interaktív dizájn körül forgott a látogatásunk, de kétféle nagyon szép nyomtatott kiadványt is jelentetnek meg rendszeresen, tehát szükség van még mindig régimódi tervezőgrafikusokra is. Milyen szép is lenne...
Aztán jártunk Koppenhágában a Notá-nál. Ez egy olyan könyvtár, amely a Kulturális Minisztérium alatt egészen 2006-ig a vakokat szolgálta. Onnantól kezdve napjainkig is kibővítve azoknak a könyvtára, akik nem tudnak hagyományosan nyomtatott szöveget olvasni, vagyis nemcsak vakok, hanem dislexiások is tagok lehetnek (kizárólag olyanok, akik tudják igazolni, hogy olvasási nehézségekkel küzdenek így vagy úgy, vagy ilyen emberek segítői). Nemcsak kölcsönzésre bocsájtanak, hanem elő is állítanak braille-írással nyomott könyveket, hangoskönyveket, és olyan e-könyveket daisy formátumban, ahol a felolvasás és a képenyőn megjelenő szöveg szinkronizálva van.

Mindehez van egy mini "nyomdájuk" (a braille írást nem nyomtatják, hanem szúrják) és stúdiójuk a hangfelvételekhez. A tagoknak jelenleg cd-re másolva postázzák ki a kikölcsönzött hangos- és e-könyveket, de igyekeznek folyamatosan fejlődni, dolgoznak pl. azon, hogy cd kiküldése helyett letölthetők legyenek a digitális könyvek a honlapról, és még számos ötletük van. De egyrészt - mint állami intézmény - végesek az anyagi lehetőségeik, másrészt a kiadók finoman szólva nem nagyon segítik a munkájukat, mert féltik a szerzői jogokat. Nagyon érdekes intézmény, tulajdonképpen a féléves vizsgafeladatom 3 másik csoporttársammal pont hozzájuk kapcsolódik (digitális könyv kifejlesztése dislexiások számára), emellett annyira szimpatikus volt maga a hely szelleme, és olyan nemes a cél, hogy minden további nélkül dolgoznék náluk.
Meglátogattuk a Play Dead játékfejlesztő céget, melynek LIMBO névre hallgató játéka nagy siker a piacon.

A főnök (az aalborgi egyetemen végzett) nagyvonalúan mindannyiónknak ajándékozott egy kódot a játékhoz, ami sajnos csak pc-n fut, (még szerencse, hogy akad egy a háztartásban). Elég érdekesnek találom a játékot (pedig a máskülönben számítógépes játékok nagy része untat). Nem beszélve a csodaszép grafikájáról - azt hiszem, leginkább azt élvezem.
Voltunk a MAERSK-nél, amely olajjal és szállítmányozással tette magát világméretű céggé. Itt két olyan munkatárs is akadt - az egyik rendszer/hálózattervező, a másik HR-es dolgozó - akik a szakunkon végeztek nem olyan régen Aalborgban. A dizájnhoz csak távolabbról van közük a munkájuknak, még akkor is, ha a dizájn szó alatt nemcsak a vizuálist értjük. De ők nagyon elégedettnek tűntek, azt mondták, ez egy jó és emberbarát cég, ahol a személyes értékek számítanak elsősorban, nem pedig a munkatapasztalat vagy az iskolai végzettség, tehát kezdők, frissdiplomások, hajrá! Jó, hogy ilyen is van, de azt hiszem, nem nekem való.
A Serious Games - ahogy már a neve is sejteti - számítógépes játékokat fejleszt, de nem szórakoztatás céljából, hanem konkrét megrendelésre, főleg egészségügyi és szociális területekre, rehabilitációs célból. A főnök az idők során megtanult programozni, de eredeti végzettsége pszichológus, és a dolgozók közt van etnográfus meg szociológus is a játéktervezők mellett. Nagyon szimpatikus hely.
Voltunk a DADIU-nál, amely a dán filmművészeti iskola alatt működő féléves játékkészítő workshop, ahol egy projekt alá terelnek mindenféle szakirány hallgatóit, akik a későbbiekben a játéktervezési folyamatban érdekeltek lehetnek. Most, hogy személyesen jártam náluk, még jobban tetszettek, mint amikor csak olvastam róluk, és tulajdonképpen szívesen jelentkeznék ide a szakmai gyakorlatom idejére projekt managernek, mert nagyon hasznos lehetne a jövőmet tekintve. De maga a játéktervezés nem nagyon érdekel komolyabban, ezért lehet, hogy inkább okosabb lenne olyan területet választanom, ahol a jövőben dolgozni is szeretnék. Ez egy most elég nagy dilemma.
Végül péntek délután ellátogattunk a Saxo Bank székházába is Hellerupban, ami Koppenhága tengerre néző, felkapott, drága része. Modern irodaház kívülről, modern múzeum belülről. Nem hagyományos bank, elsősorban felhasználói felületet biztosít online ügyletekhez, részvénykereskedéshez.

Fiatal intézmény, csak 10 éve ismerte el és engedélyezte működését az EU. Az online bankon keresztül futó forgalom után a bank nyeresége 15 øre minden 1000 korona után (1 dán korona 100 øre). Sokszor 15 øre az, amit a székház berendezésére költöttek, csupa műalkotás, festmény, szobor, kitömött állatok, a kantinban dinoszaurusz csontváz, és minden eredeti.

A bútorokról nem is beszélve, minden a legfinomabb és legdrágább dizájn.

A bőrfoteles tárgyalóban egzotikus gyümölcsökkel és bolti forgalomban nem kapható teával kínáltak bennünket. Az online alkalmazások működésének tervezője szintén az aalborgi egyetemen végzett, a mi szakunk elődjén. Ahogy mesélte, kalandos úton került oda, de jól érzi magát. A környezet fantasztikus, de a munka nekem kissé száraznak tűnt. Számokkal kereskedni az interneten... a bankok nem az én világom.
Azt mindenesetre jó volt látni, hogy azzal a végzettséggel, ami nekem lesz remélhetőleg 2 év múlva, elméletileg széles skálán válogathatok a munkaerőpiacon. Persze rengeteg szerencsére is szükségem lesz, de a lehetőség legalább adott.
Hosszú hét volt, de azért lazításra is hagytunk időt. Csütörtök este a koppenhágai Imperial moziban (Dánia legnagyobbja 1102 személyes nézőtérrel) a Tintin-t néztük meg 3D-ben. A történet gyengécske, de technikailag lenyűgöző volt, és az osztálytársakkal jól szórakoztam, csakúgy, mint amikor együtt vacsoráztunk vagy viháncoltunk a buszon útközben.
Összességében tanulságos kirándulás volt, és változatlanul az az érzésem, hogy jó helyen vagyok az egyetemen. Csak épp kilóg a belem. Már javában a vizsgafeladaton dolgozunk, ami hatalmas falat önmagában, és csak tetézi, hogy (1) olyan téma, ami számomra eddig tökéletesen ismeretlen volt, (2) dánul kell olvasnom és írnom. Emellett továbbra is heti 15 óra munka a pszichiátrián, szóval hosszúak a napjaim.