Too Many Books
1 day ago
Thursday, November 17, 2011
Hejesirás és nyelftan
Általános iskolában magyar nyelvtan órán mindig a legjobbak közt szerepeltem, a helyesírásom pedig kifogástalan volt. Ezért is bosszant, hogy még mindig nem megy jól a dán. A mai napig gyakran összecserélem az e és az æ betűket, főleg, hogy élő beszédben sem hallom köztük a különbséget. Gyakran előfordul, hogy nem tudom, for vagy til, på vagy i a megfelelő elöljárószó. Sokszor kívántam, bárcsak azonos szinten lenne a magyar- és a dántudásom. Azt hiszem rosszul fogalmaztam, mert a vágyam teljesülni látszik: újabban néha bizonytalan vagyok egyes magyar szavaknál, hogy i-vel vagy í-vel írjuk, és már azon is elgondolkodtam, hogy valyon a muszáj-t nem ly-nal kéne-e. A múltkor visszaolvastam egy szövegemet, és nagyon magyartalanul hangzott, többek közt kitettem a mutató névmásokat oda is, ahová nem kellett volna. Magyarul már nem, dánul még nem megy. Most mi lesz?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Posts
4 comments:
szerintem már az is sokat dobott a "hejesirás"-on, hogy nem kézzel, hanem computeren írunk. és bár nekem is jó volt a helyesírásom gyerekkoromban, amíg kézzel írtam, mióta a nevemen kívűl gyakorlatilag semmit nem írok kézzel, egyre katasztrófálisabb a helyzet. kézzel pl a masszív diszlexiám is jobban kordában volt tartható... ez van.
Itt több, egymástól jórészt független dolgot kevertél össze.
Kezdve a magyar helyesírással: az ezzel kapcsolatos elbizonytalanodás teljesen normális, életkorral járó folyamat, amelyen sok Magyarországon élő magyar is átesik, mivel sok felnőtt gyakorlatilag sosem kerül olyan helyzetbe, hogy írnia kellene. Ezen csak tanulással, folyamatos szinten tartással lehet segíteni. Sok olyan helyesírási szabály van, ami nem logikus - pontosabban ahol a praktikus és a hagyománytisztelő szempontokat nem lehet kibékíteni. Ilyen például a ly-j betűk használata a modern nyelvben. Régen ezek két, határozottan elkülönülő hangot jelöltek, mára azonban a ly betűvel jelzett hang eltűnt a nyelvből, (kivéve egy-két nyelvjárást), azaz beleolvadt a j betűvel jelzett hangba. Ez persze azzal jár, hogy hallás alapján lehetetlen eldönteni, melyik betű kell egy adott szóba.Gyakorlati megfontolásokból lenne értelme megszüntetni a ly betűt, de a magyar helyesírási szabályokban fontos szerep jut a hagyományőrzésnek, ami lehetetlenné teszi ezt.
Másodsorban: az elöljárószók (és a hozzájuk részben funkcionálisan hasonlítható névutók, igekötők stb.)alkalmazása minden nyelvtanulónak nagyon nehéz, mert ezek nem alkotnak logikus rendszert. A 'til' és a 'for'-ra egyébként éppen vannak remek szabályok, ezt alkalomadtán szívesen megosztom veled.
Végül a lényeg: nem szabad abba a hibába esni, hogy összekeverjük a nyelvtudást az írni / olvasni tudással. Az utóbbiak másodlagos, tanult készségek, amelyeknek semmi köze a nyelvtudáshoz. Tehát ha egy nap arra ébrednél, hogy egy tőmondatot sem tudsz hibátlanul leírni magyarul, még azt sem jelentené azt, hogy elfelejtetted volna a nyelvet.
Bea: nem lehet olyan masszív a dislexiád, ha így írsz, ahogy.
Zsolt: tehát csak öregszem, köszi a vigasztalást!
A til-for szabályairól meg akkor legközelebb beszélgessünk el egy kicsit.
vaJon és muszáJ
Post a Comment