A betonoszlop

A házunkban lassan minden nagyobb dolog a helyére került, már csak a csinosítgatás folyik. A kert viszont végtelen feladat, mindig változik a kép. Sok az elöregedett fa, bokor, amit apródonként kicserélünk, a sűrű dzsungelt megritkítottunk, a virágokat is visszaszorítottuk kicsit a konyhakert javára. Sok a munka, de az öröm is.
A legeslegelső dolog az volt még júniusban, hogy kiástunk egy betonoszlopot, ami borostyánnal volt sűrűn befuttatva. A borostyánt nem sajnáltuk kiirtani, mert az a hely az egyik legjobb, napsütötte pontja a kertnek, borostyán pedig akad bőven máshol is, elég azokon az árnyékos, hűvösebb helyeken meghagyni, ahol nem nagyon nő meg más. Egy napig tartott, de kiástuk, kidöntöttünk az oszlopot, és lefejtettük róla a makacs borostyánt (a gyökereit csak fűrésszel lehetett). A helyén azóta vígan nő a spenót meg a répa, de az oszloppal messzire nem jutottunk, csak az ágyás mellé vonszoltuk nagy nehezen. Kb. 2 méter hosszú, István szerint van vagy 150 kg. Gondolkodtunk sokat, mi legyen vele. A ház fala tövében nincs semmi, rögtön egy ágyás kezdődik mindenféle bokrokkal és virágokkal. Ezeket messzebb ültetjük és a fal tövébe köveket, illetve járólapokat akarunk rakni, hogy óvjuk a házfalat. Az oszlopnak végső soron ugyanilyen funkcióval a garázs hátsó fala tövében jó helye lenne. Igen ám, de hogy vigyük el odáig? Csak pár méterről van szó, de az oszlop olyan nehéz, hogy felemelni nem tudjuk. Sajnos görgetni sem, mert az oszlopból oldalirányban kiáll két rozsdás vasrúd is.
Ennek a bejegyzésnek nincs csattanója, csak egy kérdés: tud valaki okos tanácsot adni, mi legyen a betonoszloppal? Ahol van, ott nem szeretjük. Útban van, nem valami szép, és még veszélyes is a kiálló vasrudak miatt - bár ezekhez tettünk egy-egy nagy követ, hogy szembetűnő legyen, és ne botoljon bele senki. Hogyan lehetne innen elmozdítani, mit lehetne vele csinálni?

Slettestrand-projekt

Mindjárt elkezdődik az új egyetemi szemeszter, ezért legfőbb ideje, hogy megírjam végre, mivel foglalkoztam leginkább az előzőben. Az órák, workshop-ok és kisebb vizsgák mellett volt egy "nagy projekt". Rögtön a félév eleje egy "Matchmaking" rendezvénnyel kezdődött, ahol jónéhány cég prezentálta magát. Elég különböző profilú cégekről van szó, a közös az volt bennük, hogy mindegyikük valamilyen feladattal, kihívással küzd, melyben tőlünk is várták a segítséget. Mi kedvünk szerint választhattunk, hogy kinek dolgozunk (vagy magunk is találhattunk volna feladatot magunknak, ha a felkínáltak közül egyik se tetszett volna). A mi hasznunk, hogy konkrét, életszagú feladatokon dolgozva próbálhatjuk ki az egyetemen tanultakat, az övék pedig, hogy kockázatok, költségek és kötelezettségek nélkül kaphatnak inspirációt, aztán már csak rajtuk áll, hogy lesz-e folytatás és megvalósítás.
Így esett a választásunk Rima csoporttársammal a Feriecenter Slettestrand-ra. Rima litván származású, már az előző projekten is egy csoportban dolgoztunk, igaz, akkor még 2 másik dán társunkkal. Ő főleg a filozófia és az irodalom iránt érdeklődik, inkább elméleti, míg én inkább gyakorlatias beállítottságú vagyok, viszont a munkatempónk és a módszereink hasonlóak, ezért remekül kiegészítjük egymást. Pillantatok alatt eldőlt, hogy együtt dolgozunk megint, aminek utólag visszagondolva is örülök. Ha van jó csoportmunka, a mienk az volt.
A Feriecenter Slettestrand egy üdülőközpont Aalborgtól északkeletre, a Svinkløv természetvédelmi terület mellett. Családi vállalkozás sokféle tevékenységgel: a kiadó szobák, apartmanok, tárgyalók, különféle rendezvényekre alkalmas helyiségek mellett van kiváló éttermük, konditermük, melegvizű úszómedencéjük, és még sorolhatnám, mi minden. Szinte mindent élvezhetnek a mozgássérült vendégek is a különleges kialakításnak köszönhetően. A család - a szülők és a 6 gyerek, akik mostanra szintén felnőttek - jóformán éjjel-nappal dolgozik a központ külöböző területén, Ezért aztán családias a hangulat és magas szintűek a szolgáltatások, de mivel a marketingre már nem jut erőforrás, nem tudnak elegen a létezéséről. Pedig pár éve új terület meghódítására indultak: mountain bike útvonalak kiépítésébe kezdtek a gyönyörű szomszédos erdőben, a cél nemzetközi szintű mtb központtá válni. Még mielőtt mosolyogva legyintene bárki is, hogy a lapos Dániában nincs hegyikerékpározás, leszögezném, hogy van. Nem is akármilyen. Mint előző bejegyzésemben írtam róla, nemrég jómagam is kipróbáltam két keréken a terepet, és fantasztikusnak találtam - ez persze csak egy kezdő lelkesedése, de profik is állítják, hogy változatos, "technikás" a pálya, némely szakasza kimondottan nehéz, de emellett kiválóan van kijelölve, vagyis a biciklistának egy percig sincs kétsége, hogy a megfelelő ösvényen halad.
De vissza a projekthez: az egyetem részéről követelmény volt különféle dizájnelméletek és módszerek használata, valamint egy interaktív, digitális koncepció kidolgozása. A cégnek arra van szüksége, hogy nagyobb ismerettségre tegyen szert a potenciális vendégek körében, de pénze és energiája nem nagyon jut marketingre. Mi süthető ki ebből? Alaposan megvizsgálva a célcsoportot (mélyinterjúk különböző szinten álló sportolókkal) kiderült, hogy nemcsak a szűkebb értelemben vett mountain bike-osokról van szó. Abszolút kezdők is szóba jöhetnek (mint például én), akiknek kell egy kis kihívás az életükbe, "egy kis extrém sport", ami valójában nem veszélyes, de vagány, és lehet vele dicsekedni. A hipermodern ember folyamatosan teremti és polírozgatja a saját identitását, dokumentálja az életét. Ennek remek eszközei a különböző szociális médiák, pl. a Facebook. Az egyén saját történetének mesélése és a Slettestrand története itt fonódhat össze: ha a Slettestrand felületet teremt, a vendégek önszántukból generálják rajta a reklámot a saját bejegyzéseiken keresztül. A személyes, felhasználói ajánlásnál pedig nincs jobb reklám.
A koncepciónk, mely "Se min Slettestrand!" (Nézd a Slettestrand-omat!) néven fut, a következőből áll: A vendégnek lenne egy személyes profilja a Slettesrand honlapján, amit ő maga hoz létre. Mountain bike-ozás közben a biciklijének kormányára vagy a sisakjára rögzített kamera filmezné az utat, az erdőben pedig érdekes pontokon felállított fényképezőgépek megfelelő pillantatban automatikusan elsütve fotókat készítenének a vendégről. Emellett a bicikli computere rögzítené a futameredményeket. Biciklizés után az összes fájl: videó, fotók és GPS eredmények a vendég profilja alá kerülnének automatikusan, amelyeket a felhasználó maga válogathat, csoportosíthat, cimkézhet vagy megoszthat más barátokkal a Slettestrand rendszerén belül vagy azon kívül más szociális médiákon. Ez nemcsak reklámozná céget a felhasználó ismerettségi körében, hanem a megnövekedett Slettestrand témájú tartalom általában a neten segítene abban, hogy könnyebben rátaláljanak ismeretlenek is a cégre, ha pl. úgy keresgélnek, hogy "biciklizés Dániában". (Többféle tesztet végeztünk, de pillanatnyilag szinte lehetetlen rátalálni a cégre a neten, hacsak nem ismeri az ember a pontos nevüket: "Feriecenter Slettestrand".)
A vendégek profiljának volna egy másik oldala, amelyhez csak az üdülőközpont személyzetének lenne hozzáférése. Itt látható, hogy az adott személy mikor milyen hosszú ideig tartózkodott a Slettestrand-on, mit evett az étteremben, milyen szolgáltatásokat vett igénybe, milyen különleges igényei vannak, stb. Ez az adatbázis segítene, hogy személyreszabott ajánlatokkal keressék meg vendégeiket a jövőben is ahelyett, hogy olyan általános hírlevelekkel bombáznák őket, amiből nem minden érdekli őket. Emellett a vendégek azt is megtapasztalhatják, hogy a személyzet ismeri őket, személyesen emlékszik rájuk.
A koncepció egyfajta virtuális klubként működne, és olyankor is ápolná a kapcsolatot a Feriecenter Slettestrand és a vendégek közt, amikor épp holtszezon van.
Elkészítettünk egy koncept videót és a weboldal prototípusát, amelyet teszteltünk a korábbi interjúalanyok segítségével, és néhány részlettől eltekintve, amely csiszolásra szorul, nem tévedtünk: a célcsoport szívesen használná a rendszert ezáltal jóhírét keltve a Feriecenter Slettestrand-nak. A teljes projektleírás itt található (dánul). A layout és a szemléltető ábrák szerintem szépen sikerültek - ez utóbbiból különösen sok lett, mert a terjedelmi korlátok miatt mondanivalónk jelentős részét ábrákká alakítottuk, mivel az nem számít bele a terjedelembe.

A videóból utóbb csináltunk egy változatot angol felirattal, így talán érthetőbb.


Ami az osztályzatot illeti, 10-est kaptunk (2. legjobb jegy a dán skálán). A dicséret mellet a kritika az, hogy a projektleírás végén hiányzik a koherencia, és a témavezető javasolja, hogy a jövőben inkább angolul írjunk. Ez utóbbin én egy kicsit meglepődtem, mert azt hittem, a dánom lényegesen jobb, mint az angolom. Rima is itt él már 8 éve, és kiváló dánul. Persze a dánok könnyebben észreveszik a hibát a dánban, míg angolul azonos szinten vagyunk (a dánoknak időnként túzott az önbizalmuk az angoltudásukat illetően). Na mindegy, a 10-es egész jó jegy, és ami még fontosabb, a Feriecenter Slettestrand tulajdonosainak is tetszett a munkánk. Pályáznak egy nagyobb anyagi támogatásra, és ebben felhasználják a mi projektünket is. Ha nyernek pénzt, van esély, hogy valami megvalósul, aminek szívből örülnék.