Sunday, October 17, 2010

Hammer Bakker megint

Bár a levegő erősen lehűlt, van, hogy reggel deres a fű, de a hétvégén szép, napsütéses volt az idő. Csak a saját lustaságomat kellett legyőznöm ahhoz, hogy szépeket lássak ma délután.
A múltkor már mutattam pár képet arról, milyen mágikus hely a Hammer Bakker erdő. Most is oda mentem, de ezúttal biciklivel.











A cél az erdő közepén álló, Ideon skovbutik névre hallgató biobolt és -pékség volt, amelyről mondták már, hogy látnom kell. Igazán megható az ügyetlen, de szeretetteli módja annak, ahogy ez a kis bolt létezik. Van egy honlapja, hát a dizájnról ne beszéljünk. Innen megtudható, hogy csak péntek-szombat vasárnap tartanak nyitva. Az erdei úton van egy tábla, hogy itt kell jobbra fordulni.

És aztán felbukkan a mesebeli faházikó, füstölgő kéménnyel.

A bejáratnál biozöldségekbe -gyümölcsökbe botlottam.

Mikor az ajtót nagy csilingelés közepette kinyitottam, egy középkorú, kontyos hölgy lépett elő (talán egyenest a múlt század elejéről), és kérdezte, jártam-e már itt. Mondtam, hogy nem, erre kezembe nyomott egy névjegyet, felkapcsolta a villanyt a belső szobában is, ami egy bolt, és mondta, hogy nézzek nyugodtan körül, majd magamra hagyott.


Csupa gusztusos finomság, elég borsos áron, hja, a minőségnek megkérik az árát. Kapható itt az élelmiszereken kívül jónéhány ezoterikus könyv, ásvány, és kézzel kötött zokni, pulóver is. Meg ki van állítva pár bájos festmény is, ha jól sejtem, a hölgy saját alkotásai. Az egész nélkülöz mindenféle trükkös marketingfogást és rafinált árukihelyezést, inkább olyan, mintha a nagyi éléskamrájába csöppentünk volna.

Fényképeztem, összeválogattam néhány dolgot, aztán szóltam a néninek, hogy fizetnék. Kicsit elbeszélgettünk, és legszívesebben maradtam volna még. Láttam, hogy a ház másik fele az ő lakóházuk, csupa szép régi fabútor, a régimódi kandallóban ropogott a tűz. Nagyon nyugodt és meghitt az egész. A néni ajándékba adott egy kis hagymatortát. Ahogy hazaértem, felmelegítettem és megettem vacsorára, hozzá különös, de finom, kakaóval és édesgyökérrel ízesített teát főztem, amit szintén ott vettem.

A honlapjukon nézelődve kiderül, hogy komoly kísérleteket folytattak azügyben, hogy az élesztőt és kovászt részlegesen vagy teljesen kiiktassák a kenyereikből, mert az "nyugalmat hoz a gyomornak". De ez csak egy kis része a teljes filozófiának: a ház körül maguk termelik a biodinamikus zöldségeket-gyümölcsöket, és először Vodskov-ban, később Aalborgban alapítottak Waldorf iskolát. Finn, a férj fűrésztelepet üzemeltet a házuk mögött, Katrine pedig megnyitotta az Ideon klinikát az euritmia és az antropozófia alkalmazásával Rudolf Steiner nyomán.
Fantasztikus, hogy vannak ilyen kis romantikus szögletek a világon. Teljesen a hatása alá kerültem.

5 comments:

Unknown said...

Ó, milyen jó bolt! Azért érdekes, hogy a világ különböző pontjain hogyan és miből tudnak élni az emberek. Ez a regionális bolt gondolom most végképp felkapott így, hogy az egész gasztronómia az északi regionális konyhát magasztalja és kiáltja ki a közeljövő konyhairányzatának.

Magyar-német szemmel nézve eléggé érdekes neve van azért - Hammer! bakker! ;)

Laura said...

Szia Orsi, olyan jo h megosztod ezeket, elmeny meg olvasni is!

Orsi said...

Beatbull: Nem tudom, mennyire felkapott a bolt. Aki járt már ott, az mind elismerő szavakkal nyilatkozott róla, de erős a gyanúm, hogy azért folytat a házaspár olyan sokféle tevékenységet, mert egyedül ebből nem tudnának megélni.
Hammer=kalapács, bakker=dombok (egyes szám: bakke) dánul.

Laura: örülök, hogy tetszik.

Varga Zsolt said...

Legközelebb mindenképpen érdemes lenne beülnöd és meginnod egy teát. A kávézó ugyanis azokban a helyiségekben van, amiket te a tulajdonosok lakószobáinak gondoltál. Pontosabban nagy valószínűséggel tényleg azok, csak megosztják őket a vendégekkel is. Ennek köszönhetően a kávézó összehasonlíthatatlanul barátságosabb, mint a bolt, én legalábbis ritkán szoktam meghittebb környezetben teázni.

Orsi said...

Ööö, hát ezt nem tudtam. De nem is mondta nekem senki, a néni se. Meg aztán egyedül teázni... Sebaj, legközelebb összeszedek egy kisebb társaságot, és akkor kipróbálom. Egyébként szívesen fotóztam volna a házban is, hihetetlen hangulata van, de nem mertem. A néni így is kérdezte, hogy mért akarok fényképezni, úgyhogy utólag elküldtem neki a blogom linkjét, hogy lássa.