Aalborg-tól jó 40 km-re északkelet felé fekszik Slettestrand, ahogy a neve is elárulja, a tenger mellett. Itt áll a Feriecenter Slettestrand, amely egy családi vállalkozás: panzió kiadó szobákkal és apartmanokkal. Egyik különlegessége, hogy hendikeppek számára is tökéletesen élvezhető a hely, mert az apartmanok egy része rámpákkal, emelős ággyal, speciális fürdőszobával, stb. rendelkezik. Kiváló az étterme, étlapján friss, szezonális, helyi alapanyagokból készült fogásokkal. Van melegvizű, fedett úszómedencéje, konditerme, és sokminden más. De ami most nekem a legérdekesebb, az a mountain bike. Rögtön az út túloldalán kezdődik a Svinkløv klitplantage, egy erdős-mezős, dimbes-dombos természetvédelmi terület számos különleges növényfajjal, és mountain bike-ozásra tökéletes tereppel. Ezt csiszolta tovább a család egyik tagja, aki mtb szakértő: folyamatosan lobbizik a természetvédelmi felügyeletnél engedélyért, és amikor megvan, gondosan kijelöl és karbantart különböző útvonalakat az erdőben. Az ambíció nagy: nemzetközi szintű mtb központtá válni. A szakértelem is megvan hozzá, csak a marketing, a hírverés hiányzik, egyelőre nincs rá se pénz, se alkalmazott, se koncepció. A honlapjuk pillanatnyilag csapnivaló, bár állítólag már útban az új dizájn. A hírnév többnyire szájról szájra terjed, de ez nem elég még dán viszonylatban se, nemhogy nemzetközileg. A helyzetet tovább rontja az előítélet. Ahogy Hans mondta: Dániában nincs mountain bike sport, hiszen nem léteznek hegyek sem. Ő épp ezért sosem keresne a Google-ban arra, hogy "mountain bike Dániában". Így esélye sem lett volna arra, hogy megtalálja a Feriecenter Slettestrand-ot, ha nem találkozott volna velem. A projektem kíváncsivá tette, és múlt kedden munka után alkalmas vont midhármunknak Istvánnal együtt ellátogatni a oda. A helyszínen csatlakozott még hozzánk Hans egy dán tanítványa, szintén tapasztalt mtb-os, de aki még sosem próbálta a helyet korábban.
A Feriecenter Slettestrand-nál elfogadható áron bicikliket is lehet bérelni, SCOTT márkájú, komoly példányokat. Állítólag nem a legjobbak, de én nem panaszkodtam, mert a kezdő fenekemet ilyen jó bicikli valószínűleg még nem törte. Igaz, a láncom egyszer leesett az elején, mert túl gyorsan váltottam, de óvatosan bánva a váltókkal később nem vont gond.
És akkor az élményról: fantasztikus volt! A projektem kapcsán több mtb-ossal beszéltem, meg a Feriecenter tulajdonosaival is, de most nyert igazán értelmet az egész, amikor kipróbáltam és átéltem. A pálya nagyon-nagyon jó, és ezt nem csak az én kezdő lelkesedésem mondja, hanem Hans és a tanítványa is elismerte. Persze Dániában nincsenek extrém emelkedők, de azért volt olyan szakasz, amin nem, vagy csak nehezen tudtam felkapaszkodni. Az utak nagyon kanyargósak, változatosak, hol szűk ösvényeken fák közt, hol szélesebb úton és mezőn, hirtelen váltva emelkedők és lejtők között, sárban vagy futóhomokban, állandó koncentrációt és komolyabb technikai tudást követelve.
Nagyon sokat jelent, hogy az útvonalak jól vannak jelölve, minden elágazásnál tudja az ember, hogy merre kell mennie. Némelyik elágazásnál választási lehetőség is van: lehet folytatni a megszokott módon, vagy rá lehet térni az extra nehéz útra. A kettő később megint egybe torkollik, Hans és tanítványa általában a nehezebbet választották, míg mi Istvánnal követtük az eredeti utat. A célba, ami egyben a kiindulópont is volt (körbefut a pálya, és 19 km hosszú) mégis mi értünk be később, addigra a két fiú már úszott is egyet a tengerben - mi ezt Istvánnal kihagytuk. A végére nagyon elfáradtam fejben is, és csak később vettem észre, hogy a térdem belső felét össze-vissza ütögette a bicikliváz. Cserébe a nyereg nem nagyon törte fel a fenekem, mert alig ültem rajta. Kicsit olyan volt, mint jeges úton a városi biciklin: állandóan arra számítva, hogy kirepül alólam a bicikli, leugrásra készen tapostam a pedált. Azt már alig vettem észre, hogy közben többször is eleredt az eső. A ruhám így is, úgy is vizes lett, mert alaposan leizzadtam. Ezután nem lehetett mást tenni, mint lerogyni az étteremben és rendelni egy friss halat meg egy jó sütit. Aztán aznap este nem volt problémám az elalvással.
Az élmény még most is él, szeretnék máskor is elmenni biciklizni abba az erdőbe, mert szuper volt. Mostmár tudom, milyen az, amikor kiszakad az adrenalin-zsák, és tökéletesen megértem azokat, akik ezt a sportot űzik. Belőlem valószínűleg mégse lesz mountain bike-os, mert rengeteg időt és pénzt igényel, ami nekem másra kell. De a Feriecenter Slettestrand-nál időnként belefér egy kölcsönzés.
Az erdő pedig gyönyörű, gyalog is végig kéne sétálni az útvonalat, és lefényképezni mindazt, amire múlt kedden nem volt idő. Csak ajánlani tudom a helyet mindenkinek, és mostmár a kezdetben szkeptikus Hans is így van ezzel.
Posts
