Göteborg megint

Talán nem újdonság, hogy millió dolgom van, és állandó lemaradásban vagyok a blogomat illetően (is). A szakmai gyakorlatom az Egyetem Kiadójánál remekül telik, de kitesz egy teljes munkaidős állást. Esténként kell olyanokkal foglalkozni, mint a szakdolgozatom szinopszisa (mostanra letudva), meg a szakmai gyakorlatomról szóló beszámoló megírása (vizsgára és jegyre megy, a határidő meg mindjárt a körmömre ég). És estére marad a valódi munka is, az Elektronikus Rendszerek Tanszéke publikációinak átnézése.
A fentiek közt nagy szükség volt egy szusszanásra, amire múlt hétvégén került sor. A Stena Line komptársaság akciós ajánlatát igénybevéve aprópénzért egy hosszú hétvégét töltöttünk Göteborgban, amiben bennevolt a hajóút és szállás 2 éjszakára reggelivel. Jártam már ott régebben, de nem Istvánnal kettesben és csak egynapos túrák erejéig.
Az út Frederikshavn és Göteborg közt 3 óra a lassú komppal (a gyors csak nyáron jár), amit szép időben a fedélzeten való bámészkodással lehetett volna elütni - a tenger nekem megunhatatlan látvány. Ehelyett szemerkélő, majd szakadó esőt kaptunk, úgyhogy olvasás meg alvás volt.


Péntek este értünk Göteborgba, és az eső miatt már csak egy rövid sétára telt aznap. A Gothia Towers Hotel a vársoközpontban van, a 22. emeletről messzire el lehetett látni, és van egy liftje, ami egy üvegkalitka az épüeten kívül, rálátással Skandinávia legnagyobb Vidám Parkjára.




Szombat reggel kirándulással indítottunk a város szélén lévő botanikus kertbe. Ami biztosan gyönyörű nyáron is, mikor minden virágzik, de a színes őszi falevelek sem voltak érdektelenek, az eleredő eső elől meg be lehetett menekülni a kávézóba meg a boltba, ahol sok más közt virághagymákat, dizájnos kerti szerszámokat és kedves Pettson falinaptárt lehet kapni.


A szombat délután shoppingolással telt. Göteborg nagyváros Aalborghoz képest, nagyobb és kicsit más is a választék. Nagy kedvencem a Lagerhaus, amely a háztartásban nélkülözhetetlen, rafináltan tervezett, jópofa dolgokat kínál. Ezen kívül elidőztünk az angol illetőségű Lush boltban (sok országban jelenvannak, nagy bánatomra Dániában nem), ahol kézzel, természetes anyagokból készült, kívánatos kozmetikumokat kínálnak. Mindig előrukkolnak valami izgalmas dologgal, mint például a szilárd sampon (nem vizet árulnak hanem sampont), vagy a fekete fogkrém (amitől természetesen nem lesz fekete a fogunk). Imádom az új koncepciót, a Gorilla névre hallgató szilárd parfüm családot, egyszerű, egyforma fekete műanyag flakonba töltve (illatot árulnak és nem csomagolást).
Stockholmhoz hasonlóan itt is sok és olcsó az ázsiai étterem, kevés pénzért hatalmas adag szusit ettünk a Super Sushi-ban, a maradékot meg elcsomagoltuk későbbre, ahogy mások is tették.

Vasárnap reggel még sétálgattunk a városban, hosszabb időt töltve egy nagy parkban, melynek külön rózsakertje és egzotikus növényeket bemutató üvegháza van. Itt az egyik időszakos kiállítás épp a csipkebogyók változatos fajtáit mutatta be - micsoda remek válogatott alapanyag a csipkebogyószörphöz!

Rövid volt a hosszú hétvége, és most megint kapkodás van. Ezt a hétvégét egy innováció-kurzuson töltöttem ezzel kiváltva az egyik vizsgámat. Jövő héten pedig új lendületet kap a munkám: az Elektronikus Rendszerek tanszékének egyik titkárnője egyéves szabadságra megy, és megkérdeztek, hogy átvenném-e a munkájának egy részét. Lehet erre nemet mondani? Persze hogy nem, mert érdekes a munka és még releváns anyaggal is szolgál a szakdolgozatomhoz. Hajrá!

Befőzés

Pár percnyi sétára a házunktól van egy kissé vadon hagyott park, ahol nyár elején a bodzát is szedtük a bodzaszörphöz. Már akkor látható volt, hogy ősszel is érdemes lesz arrafelé sétálni. Van néhány égig érő szederbokor annyi szederrel, hogy mostanában tényleg jól lehet lakni vele. De most nem erről akarok írni, hanem a csipkebogyóról.

Ami Dániában nem egészen úgy néz ki, mint amit Magyarországon ezen a néven megismertem. Dánul hyben (ejtsd: hüben) a neve, tavasszal és nyáron szinte émelyítően édes illatú, ritkábban fehér, gyakrabban rózsaszín és lila virágokat hoz.

Ezek aztán fokozatosan nyár végére és őszre érnek édes, kövér, kerek bogyókká.



Sokukban lakik egy kukac az elejétől fogva, amit arról is látni, hogy az ilyen bogyó kicsit ráncos már féléretten is. A csigák is előszeretettel látogatják.
De ami megmenekül - és ilyen is akad bőven - abból remek lekvárt lehet főzni. A boltban elég drága, és ha megnézzük a címkén, miből készül a hybenmarmalade, akkor legtöbbször kiderül, hogy egy része alma. A házi az igazi, de házi befőzés esetén sok időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a magokat a gyümölcsök közepéről eltávolítsuk. Ami nekem most nincs, úgyhogy nem lekvárra, hanem szörpre gondoltam. A bodza elég jól sikerült, nyár közepén pedig a kertünkben nyíló levendulából is főztem szörpöt (itt a recept, amit kissé átszabtam), amiért teljesen odavagyok.

Tehát a csipkebogyó se lehet rossz, nem igaz? A begyűjtött csipkebogyókat alaposan megmostam, Istvánnal kettévágtunk minden szemet, hogy ellenőrizzük, nem kukacosak-e, és a zöld végét levágtuk. Egy fazékban épp csak annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte (kimértem a mennyiséget, hogy tudjam a cukrot adagolni hozzá) és egy mélytányért tettem rá, mert különben a víz tetején úszott volna az összes bogyó. Egy napig áztattam, aztán tányér ki, 2 liter vízhez 1 kg cukor és 1 teáskanál citromsav az ideális arány. Ezzel felforraltam a keveréket, majd hagytam kicsit kihűlni.

Eztán szita sűrűségű fémszűrőn keresztül egy evőkanál segítségével átpaszíroztam a főzetet. A bogyók egészen megpuhultak, könnyen átmentek a szűrőn, csak a magok akadtak fenn és minimális mennyiségű szárazanyag. Üvegezés előtt atamonnal tartósítottam.

Az eredmény egy friss, édes-savanykás szirup, amit kb. 1/3 - 2/3 arányban kell vízzel higítani és jól felkeverni, mert a sűrű része leül a víz aljára. A bodzából és a levendulából is van még (ez utóbbi sajnos jócskán veszít idővel az üde pink színéből, amit frissen kiold a citromsav a virágokból), de persze most a csipkebogyó szörp a kedvenc.


Ma gyűjtöttünk harmadszor, a befőzött készlet remélhetőleg kitart a következő bodzaszezonig. Jövőre viszont muszáj lesz a virág szirmaiból is szörpöt főznöm, mert meglehet, hogy az íze is olyan finom, mint az illata.