Befőzés

Pár percnyi sétára a házunktól van egy kissé vadon hagyott park, ahol nyár elején a bodzát is szedtük a bodzaszörphöz. Már akkor látható volt, hogy ősszel is érdemes lesz arrafelé sétálni. Van néhány égig érő szederbokor annyi szederrel, hogy mostanában tényleg jól lehet lakni vele. De most nem erről akarok írni, hanem a csipkebogyóról.

Ami Dániában nem egészen úgy néz ki, mint amit Magyarországon ezen a néven megismertem. Dánul hyben (ejtsd: hüben) a neve, tavasszal és nyáron szinte émelyítően édes illatú, ritkábban fehér, gyakrabban rózsaszín és lila virágokat hoz.

Ezek aztán fokozatosan nyár végére és őszre érnek édes, kövér, kerek bogyókká.



Sokukban lakik egy kukac az elejétől fogva, amit arról is látni, hogy az ilyen bogyó kicsit ráncos már féléretten is. A csigák is előszeretettel látogatják.
De ami megmenekül - és ilyen is akad bőven - abból remek lekvárt lehet főzni. A boltban elég drága, és ha megnézzük a címkén, miből készül a hybenmarmalade, akkor legtöbbször kiderül, hogy egy része alma. A házi az igazi, de házi befőzés esetén sok időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a magokat a gyümölcsök közepéről eltávolítsuk. Ami nekem most nincs, úgyhogy nem lekvárra, hanem szörpre gondoltam. A bodza elég jól sikerült, nyár közepén pedig a kertünkben nyíló levendulából is főztem szörpöt (itt a recept, amit kissé átszabtam), amiért teljesen odavagyok.

Tehát a csipkebogyó se lehet rossz, nem igaz? A begyűjtött csipkebogyókat alaposan megmostam, Istvánnal kettévágtunk minden szemet, hogy ellenőrizzük, nem kukacosak-e, és a zöld végét levágtuk. Egy fazékban épp csak annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte (kimértem a mennyiséget, hogy tudjam a cukrot adagolni hozzá) és egy mélytányért tettem rá, mert különben a víz tetején úszott volna az összes bogyó. Egy napig áztattam, aztán tányér ki, 2 liter vízhez 1 kg cukor és 1 teáskanál citromsav az ideális arány. Ezzel felforraltam a keveréket, majd hagytam kicsit kihűlni.

Eztán szita sűrűségű fémszűrőn keresztül egy evőkanál segítségével átpaszíroztam a főzetet. A bogyók egészen megpuhultak, könnyen átmentek a szűrőn, csak a magok akadtak fenn és minimális mennyiségű szárazanyag. Üvegezés előtt atamonnal tartósítottam.

Az eredmény egy friss, édes-savanykás szirup, amit kb. 1/3 - 2/3 arányban kell vízzel higítani és jól felkeverni, mert a sűrű része leül a víz aljára. A bodzából és a levendulából is van még (ez utóbbi sajnos jócskán veszít idővel az üde pink színéből, amit frissen kiold a citromsav a virágokból), de persze most a csipkebogyó szörp a kedvenc.


Ma gyűjtöttünk harmadszor, a befőzött készlet remélhetőleg kitart a következő bodzaszezonig. Jövőre viszont muszáj lesz a virág szirmaiból is szörpöt főznöm, mert meglehet, hogy az íze is olyan finom, mint az illata.