Változások az életemben

Szeptember 1-én hivatalosan is elkezdődött az új szemeszter az egyetemen, de én egy kicsit korábban indítottam. Ez a félév a szakmai gyakorlat jegyében telik, ami min. 3 hónapos kell hogy legyen, de én 4 hónaposra kalkuláltam, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle.
Grafikusként mindigis rajongtam a könyvtervezésért. Azzal már jó ideje megbékéltem, hogy valószínűleg nem leszek grafikus, de a szép könyveket változatlanul imádom. A mostani szakirányom legfőképp a game design-ra koncentrál, ami engem kevésbé érdekel, de maga az interaktív digitális média elég tág fogalom ahhoz, hogy megtaláljam benne azt, ami testhezálló. Így döntöttem el még januárban, hogy az Aalborgi Egyetem Kiadójánál szeretném tölteni a szakmai gyakorlatomat. Kicsi kiadó, egy főnökből és egy asszisztensből áll, sosem volt még gyakornokuk, valószínűleg meg is lepődtek, mikor kézhez kapták a jelentkezésemet. Azért összehoztuk az interjút, és bár részükről éreztem a kételkedést, hogy valóban jó lesz-e ez nekem, de aláírtuk a szerződést. Utána kényelmesen hátradőltem, és az épp aktuális iskolai projektre koncentrálhattam, míg a csoporttársaim nagy része kemény köröket futott a legnépszerűbb gyakorlati helyekért (tipikusan reklámügynökségek, game design vagy filmprodukciós cégek).
Közben jelentkeztem egy álláshirdetésre, amit az Egyetem intranetjén tettek közzé. A Department of Electronic Systems új VBN munkatársat keresett. A tanszék távolról sem az én területem (kutatómérnökök), de a VBN már annál inkább érdekelt. Ez az Egyetem könyvtárának elektronikus részlege, amely az egyetemen tanulók, dolgozók, kutatók összes munkáját dokumentálja és elérhetővé teszi bárki számára a honlapján az Open Access jegyében. Behívtak interjúra, ami rendkívül kellemesen zajlott a tanszék vezető titkárnője és a VBN főnökének a társaságában. Mint elmondták, a tanszék kutatói maguk regisztrálják az összes tudományos publikációt különböző sablonok segítségével a Pure nevű adatbázisban, de még mielőtt a VBN archiválná és elérhetővé tenné, valakinek át kell néznie pontról pontra az összeset és korrigálni a hibákat. Tehát utalmas adminisztrációs munka, sok levelezés és sok bosszantó helyzet. Viszont bárhonnan, bármikor végezhető munka, csak egy számítógép és internet kell hozzá. Pont ilyenre vágytam.
Akkoriban még az egyetem mellett a pszichiátrián takarítottam heti 15 órában, ami szellemileg egyáltalán nem megerőltető (legfeljebb kicsit szomorú, ami a zárt osztályt illeti), de tudtam, hogy ebben a félévben már tarthatatlan lesz. A kiadónál a munkaidő 8.30-16 óra között húzódik, utána még 3 óra takarítás sok. Ráadásul szeptembertől átszervezték a munkarendet a pszichiátrián úgy, hogy minden 5. hétvégén mindkét nap 8 órát kellett volna dolgozni, és ezt nem akartam. A hétvégék amúgy is rövidek, nem győzöm utolérni magam.
Az interjú után pár nappal visszahívtak, hogy engem akarnak VBN asszisztensnek. Alig hittem a fülemnek, micsoda szerencse! A kórházban azonnal felmondtam amit a főnök nagyon sajnált, mert azért én elég rugalmas voltam, betegség esetén gyakran beugrottam mások helyett, jóformán az összes osztályon megfordultam mint helyettesítő. Abban állapodtunk meg, hogy szükség esetén a jövőben is beugrok egy-egy műszak erejéig, és augusztus elejéig még maradok, sőt, júliusban, amikor a legtöbben szabadságra mentek, 3 hétig teljes nappali műszakot vállaltam. Ezzel egyidőben már a VBN-es munkát is végeztem némi betanítás után. (És mindeközben költözés - nem volt könnyű menet.)
Ami a nyelvet illeti, érdekes, hogy az álláshirdetésben követelmény volt az angoltudás írásban, de maga a hirdetés dánul volt írva, és az interjú meg a betanítás is dánul folyt. Az interjún egy szó se hangzott el angolul, egyszerűen elhitték, hogy megy az nekem. A Pure-ba bejelentkezve választhatok nyelvet, de ennek nincs jelentősége. Sok e-mailt kell kiküldenem a mérnököknek a hibás vagy hiányos regisztrációikkal kapcsolatban. A regisztált tudományos munkák kizárólagos nyelve az angol attól függetlenül, hogy dán vagy külföldi mérnök követte el. Eleinte a dánoknak dánul írtam a leveleket, de szinte mind angolul válaszolt, úgyhogy átálltam az angolra. Csak akkor kerül elő a dán, ha a VBN-es kollégákkal levelezek vagy találkozok személyesen.
A munka kissé egyhangú, de én jól szoktam szórakozni esténként a kanapén elnyúlva laptoppal az ölemben. Mert az vicces, amikor egy komoly professzor még komolyabb tudományos publikációi tele vannak bonyolult matematikai képletekkel, de ugyanez a mérnök rendre képtelen kikalkulálni az oldalak számát, azaz nem gondol bele, hogy ha a cikke a folyóirat 10-20 oldalán található, akkor az a cikk nem 10, hanem 11 oldalas. Van, aki nem ismeri a copy-paste funkciót, mert az ISBN szám beírásában hibát ejt. Van, aki ismeri a copy-paste-et, de egy másik cikk kivonatát másolja be. És olyan is akad, aki elírja társszerző kollégája nevét vagy a saját cikkének a címét - nem gépelési hibáról van szó, hanem más szavakról a címben. Szóval oda kell figyelni. Cserébe viszont kezdem megismerni és kiismerni a rendszert, meg a hozzá tartozó fogalmakat, mint különböző hozzáférési szintek vagy szerzői jogok.
És ez remekül összecseng a szakmai gyakorlatommal a Kiadónál. Itt a talpon maradás a cél, amikor az elektronikus könyveké a jövő, de nincs hozzá üzleti modell és biztonsági rendszer. Vagyis a kiadó még mindig a nyomtatott könyvekből él, amit lassan de biztosan kiszorítanak az e-könyvek. Az viszont aggályos, hogy az olvasók szabadon adják tovább a pdf és az epub fájlokat. Jó lenne nem fájlt hanem hozzáférést árulni, de a rendszer kifejlesztése túl drága, kis kiadóként nem tellik rá. A problémafelvetés könnyen a szakdolgozatom alapja lehet, amelyet hivatalosan a januárban kezdődő szemeszterben kell megírnom, de a szinopszisát hamarosan be kell nyújtanom.
Rég éreztem már ilyen jól magam a bőrömben. Elfoglalt vagyok, de végre olyasmivel, ami érdekel.