Változások a kertben

Köszönöm szépen a legutóbbi bejegyzéshez érkezett tanácsokat. Többen is javasolták ugyanazt, amit állítólag már az ókori egyiptomiak is használtak a piramisépítéshez: a fakuglikon való görgetést. Ehhez folyamodtunk, de csak azután, hogy vettünk 4 köbméter tüzifát.

Ezek között akadt pár megfelelő formájú fadarab, és még deszkához is hozzájutottunk, amit a kuglik alá tettünk (a füvön mégsem lehet görgetni). Az akcióra egy szép, meleg délután került sor. Két egymás mellé helyezett deszkára felsorakoztattuk a kuglikat, István ráemelte a betonoszlop egyik végét, és utána már viszonylag könnyű volt húzni meg irányitani. Még a kanyart is sikerült bevenni.


Az új helyén sem mutat valami szépen, de legalább már nincs útban, és nem veszélyes. A két vasrúd most fölfelé meredezik, de a fal mellett nem okozhat balesetet. Nem szépek, de lehet, hogy kis zászlókkal fogjuk őket díszíteni - dán barátaink szerint ez az oszlop eredetileg amúgy is egy zászlótartó rúd alapja volt. Csak vicceltem. Idővel magasra nő a rozmaring meg az oregánó, és remélhetőleg takarja majd.
A kert gyönyörű, nagyon élvezzük.

Nemcsak a napsütéses vasárnap délutáni heverészést a pázsiton egy jó könyvvel az égig érő mályvabokrok félárnyékában, hanem a konyhakert áldásait is. A jégsaláta, a spenót, a répa és a rebarbara szépen ellát bennünket jó ideje. Hónapos retekből már a 4. ültetést esszük, de már az 5. is kidugta a fejét. A kínai keltből is lehet még valami. A zöldbabról és a borsóról már-már lemondtam, de hosszú vegetálás után, nyár végén mindkettő váratlan fejlődésnek indult. Ezeknek a zöldségeknek tényleg van ízük.

Az üvegezett teraszon óriási cserepekben 2 tő paradicsomot és 2 tő padlizsánt nevelünk. A paradicsomból már ettünk, de a padlizsán ledobálta minden virágát. Tudom, hogy meleg- és tápanyagigényes növény, meg is tettem minden tőlem telhetőt, de hiába, Dánia nem a padlizsán őshazája. Végül az egyik virágból mégis bogyó lett, ami szinte szemlátomást nő. Tehát nincs lehetetlen!

A legfrissebb hír pedig az, hogy az öreg és beteg almafát kivettük, és a helyére egy újat ültettünk. Discovery fajta, most majd megtanuljuk, hogyan kell almafát gondozni. Az első ponton mondjuk máris megbuktunk. Van ugyanis Istvánnak egy kertészeti szakkönyve (szülinapi ajándék barátoktól), melyben leírják, hogy faültetés előtt jó ötlet a kiásott gödörbe egy elhullott állat tetemét dobni, mert az biztosítja a kalcium utánpótlását. Mi ezúttal megkegyelmeztünk a szomszéd kutyájának, és megelégedtünk több talicskányi föld kicserélésével. Később jöhet az algátlanítás, tavasszal a metszés… Remélem, jövőre már szüretelünk.