Hétköznapi kalandok

Reggelente korán kelek, és első dolgom jógázni - na jó, ne túlozzunk, inkább nyújtani 10-15 percen keresztül. Évek óta így csinálom, enélkül nem indulhat a nap. Ahogy múlt kedden reggel negyed 7-kor kicsavart pózban fetrengtem a nappaliban, egyszer csak azt láttam, hogy egy madár röppent fel a kertben a ház előtt, de úgy, hogy majdnem nekivágódott az ablaküvegnek. Felpattantam, hogy lássam mi az, és már ugrottam is a kanapén heverő iPad-ért, hogy fényképezzek. Egy róka ugrott fel a járdáról a kb. fél méterrel magasabban fekvő kertünkbe, szájában csomaggal. Na, ne egy postás-rókát képzeljünk el postaláda-vörösben (Pantone 485 c.), hanem egy igazi rókát egy bánatos szatyor szeméttel a szájában.








Mifelénk keddenként jár a szemeteskocsi. A kukák többé-kevésbé látható helyen vannak a magánterületeken belül, és be is megy értük a szemetesember mindenhová, hiszen nincs kerítés. Többféle kukamegoldás létezik, fémhálós, vagy tömör fém burkolat is lehet, amit mindig papírzsákkal bélelnek ki. Bejön a szemetesember, kiemeli a teli zsákot, beletesz egy üreset és már megy is tovább a következő házhoz. Az a család, ahol egy hét alatt több mint egy zsák telik meg, a megfelelő nap reggelén az út szélére kirakja az extra teli zsákját, hogy azt is vigyék el. Ezt a zsákot nem védi semmi, amíg be nem gyűjtik, Láttam már olyat, hogy sirályok kikezdték a sarkát és kihúztak belőle egy-két dolgot. Na, de róka koma nem aprózta el, egy egész szatyorral csent el a szomszédunk szemetéből és azzal vágtatott a pázsitunkra. Középen megállt és már cincálta volna szét a zsákmányt, de ekkor észrevette, hogy az ablakban állok és fényképezem. Úgy 3 méterre voltunk egymástól. A róka várt, futott volna, de közben sajnálta is otthagyni a csomagot. Tétovázott, és csak akkor hátrált meg, mikor kinyitottam az ablakot és rázni kezdtem az öklöm. Ekkor leugrott a járdára és meghúzódott egy bokor mögött. Láttam a füle hegyét, ott várt egy darabig, hátha eltűnök. Aztán megunta és továbbált.
Gyorsan felöltöztem és megragadtam a szatyrot, összeszedtem a pázsitról, ami menet közben kihullott belőle. Vákumcsomagolt csirkemell csomagolása, zsíros papírok, tetrapak tejesdobozok... a virágágyás járda felőli szélén, közvetlen a telekhatáron még egy jó adag krumplihéj is ki volt borítva. Ez utóbbit már nem szedtem össze, meghagytam a szomszédnak. Siettem, már így is késésben voltam, gyorsan belevágtam az egészet a mi zsákunkba, ami félig se volt, aztán már indultam is dolgozni.
Elgondolkodtam. Van olyan hét, hogy 3 liter körül van a szemetünk. Lehet, hogy könnyű nekünk, mert csak ketten vagyunk, de a szomszédék is csak hárman vannak. Mitől van nekik tízszer annyi szemetük?
Mi nemcsak a tejes, de minden más dobozt laposra hajtogatunk, mielőtt a kukában landol. A papírt és az üveget szelektíven gyűjtjük. Nem kötelező, de nem kerül se időbe, se pénzbe, és mi jobban érezzük magunkat tőle. Ezen kívül minden lebomlót a komposztrakáson gyűjtünk: zöldségpucolékot, pl. a krumplihéjat, almacsutkát, répa zöldjét, stb. Ehhez aztán hozzájön a lenyírt fű, a lenyírt, felaprított sövény, elszáradt virágok, vagy a lehullott falevelek. A hiedelmekkel ellentétben a komposzt nem büdös, hiszen szemét, ételmaradék nem kerül bele, csak lebomló növényi anyag. Nincs szaga, vagy legrosszabb esetben is csak olyan, mint az erdő szaga.




Ha valaki kertes házban lakik, nagyon érdemes nyitni egy gödröt vagy sarkot a komposztnak. A csapadék mennyiségétől függően 1-2 év alatt összeesik, megérik és beásható a földbe. Nincs az a növény, ami ne örülne neki. Még ha  nincs is konyhakert, csak néhány díszbokor vagy pár szál virág, azok is meghálálják. És nem csúnya a komposztrakás. Istvánom a lebontott kerítésből csinált neki keretet, hogy a rigók, akik előszeretettel keresgélnek benne, ne rúgják szét teljesen. De kapni barkácsboltokban teljesen zárt, diszkrét zöld műanyag hordókat, ha valakinek az jobban tetszik. A komposztrakás a kert része.
Na, de ez csak az én magánvéleményem.

A rókát, ha éhes vagy veszett, akkor nagyon sajnálom. Szimpatikus és szép, kecses állat. De ha csak kíváncsiságból randalírozik a szemét közt, mert izgatja a szag, akkor mérges vagyok rá. Vadásszon inkább nyúlra, van belőlül bőven a környéken. Időnként minket is meglátogatnak, az alábbiakat tavaly ilyentájt kaptam lencsevégre.




Egyébként mifelénk ufók is járnak, ahogy az alábbi kép is mutatja.



Hogy nem látszik az ufó? Persze, hiszen már elrepült, csak a rózsaszín por maradt utána az égen.

Végezetül pedig pár, szombat reggel a köd felszálltakor készült kép, amikor kimentem hallgatni, hogy nő a fű.