Sunday, December 28, 2008

Szenteste a családdal / X-mas Eve with the family











Jobb későn, mint soha... ha nem a Sterlinggel, akkor a DSB-vel és a Malévval. Újra itthon. Evés meg alvás, mint a régi szép időkben. Teljesen valószerűtlen az egész.

Better late than never... if not with Sterling, then with DSB and Malév. At home again. Eating and sleeping, as in the good old days. It's not life-like at all.

Wednesday, December 24, 2008

Szenteste - naptár szerint / X-mas Eve - according to the calendar

Korán keltem, kitakarítottam a pékséget - ebben az évben utoljára, aztán hazajöttem és aludtam egy nagyot. Kora délután magamhoz tértem, és nekiláttam a karácsonyi menü elkészítésének: zellerkrémlevest, narancsos kacsacombot (diós töltelékkel, párolt vöröskáposztával, aszalt sárgabarackkal töltött sült almával) és diós-répás-csokis sütit főztem-sütöttem. Ez nem egy gasztroblog, én meg nem vagyok valami jó fotós - főleg ilyen silány fényviszonyok között, de olyan jó volt bíbelődni a főzéssel, és olyan finom lett, hogy mégis közlöm a képeket. Szeretek a konyhában szöszölni, és azt kívánom, bárcsak nagyobb lenne itt a hely.
Aztán feldíszítettem a karácsonyfámat, vagyis masnit kötöttem a kis ciprusom cserepére. Még tervezek egy kis tévénézést meg olvasgatást erre az estére. De egyébként semmi különöst, az igazi szenteste a családdal úgyis csak ezután következik majd.

I got up early in the morning, cleaned the bakery - last time this year - came home and slept a bit again. I woke up in the early afternoon and started to prepare the the X-mas menu: creamed sellery soup, orange duck leg (with nut stuff, red cabbage and baked apple with dried apricot) and a cake filled with nut, carrot and chocolate. This is not a gastro blog and I'm not a good photographer - especially not in such poor lighting conditions - but it felt so good to cook and bake and it tasted so good that I'm posting some photos. I like to be in the kitchen and I wish it was a bit bigger.
Then I decorated my X-mas tree - I tied a ribbon on my cypress' pot. I'm planning to watch TV and read a bit but nothing special. The real Christmas Eve with the family is coming in a few days.







Tuesday, December 23, 2008

Esti séta / Evening walk

Karácsony körül ilyesmiket lát az ember Aalborgban...
You can see such things in Aalborg around Christmas...


Olyan egyszerű, hogy szinte unalmas
So simple, almost boring


Hogy apu biztosan hazataláljon
Let's make sure daddy will find the door


Garázs
Garage


Szarvas a kertben
Deer in the garden


Nincs kegyelem: Télapó már a tetőt ostromolja
No mercy: Santa is attacking the roof


Együtt a csapat
Team work


A legteljesebb kompozíció: gyik, kapaszkodó Télapő, fények, tipográfiai elemmel koronázva
The most complex composition: a lizard, climbing Santa, lights and a typographic element on the top of everything

Monday, December 22, 2008

Vasárnapi kirucc / Sunday going-out

Szerintem az egy nagyon kedves dolog, hogy Észak-Jutlandon (vagyis, itt, ahol lakom) minden Advent vasárnap ingyen lehetett buszozni meg vonatozni - a hivatalos indolkás szerint azért, hogy senkinek ne kelljen hosszan hezitálnia az "iszik vagy vezet" kérdésen a rokonoknál, barátoknál elköltött jó ebéd után.
Mondjuk engem nem az ivás motivált, de úgy éreztem, ideje kimozdulni egy kicsit. Mindig érdekelt Frederikshavn, ahol jártam már párszor, de a vasútállomást sosem hagytam el, mert itt kell átszállni a skageni kisvonatra. Tehát tegnap vonatra ültem, és bő egy óra múlva már ott is voltam. Gondoltam, sétálok egy jót a tengerparton, de súlyosan csalódnom kellett: az egész egy betonrengeteg, itt állnak a nagy kompok, amelyek Norvégiába vagy Svédországba viszik az utasokat. Én szeretem az ipari tájat is, szerintem pl. Koppenháhában kimondottan érdekes a kompkikötő, de ez nem olyan volt. Inkább Kőbánya-Kispestre emlékeztetett a lerobbantságával. Próbáltam izgalmas fotókat készíteni, de az alábbi lett a legérdekesebb.

I think it's really nice that in North-Jutland (where I live) one could travel for free on every Advent Sunday by bus or by train. According to the official explanation no one should hesitate between drinking or driving after having a nice lunch together with friends or family.
Actually, I was not motivated by drinking but I felt like going out a bit. I've always been interested in Frederikshavn which I traveled through a couple of times on my way to Skagen. So yesterday I took a train and after about one hour I was there. I tried to take a walk on the sea bank but I got really disappointed: the whole place is just made of concrete - this is the place where the ferries which go to Norway or Sweden stay. I like the industrial landscapes, I do think the harbor in Copenhagen is interesting but this one was not at all. I tried to take exciting photos, see the result below.



Úgyhogy inkább a belváros felé vettem az irányt. Itt tetszett a sétálóutca "bútorzata".

Then I rather faced to downtown. I liked the "furniture" on the pedestrian street.



Közben kigondoltam, hogy vacsorára ris à l'amande-t csinálok magamnak, a dánok kedvenc karácsonyi desszertjét. De hogy minden részlet a helyén legyen, vennem kellett hozzá egy "mandelgave"-t, vagyis mandulaajándékot. Amint ez megvolt, majd' négy órányi sétálgatás után búcsút mondtam Frederikshavnnak.
A ris à l'amande tulajdonképpen tejberizs tejszínnel és mandulaszeletekkel dúsítva, nyakonöntve meggyszósszal. Én kicsit továbbgondoltam, és mandula helyett marcipánmasszát főztem bele, meg egy kis reszelt citromhéjat. A szokás az, hogy amikor összejön a család, és nagy adagot főznek, el kell rejteni benne egy szem egész mandulát, aztán aki megtalálja a tányérjában, az nyeri a mandula-ajándékot. Mivel egyedül voltam, nem volt kérdés, hogy én nyertem, az ajándékom saját magamnak pedig egy cuki konyhai szett. Az elkövetkezendő napokban nagy hasznát látom majd...

In the meantime I found out that I should prepare ris à l'amande for dinner - this is the famous Danish Chirstmas dessert. But I wanted it with all the details, so I bought a "mandelgave" which means almond gift and after about four hours walk I said goodbye to Frederikshavn.
Ris à l'amande is rice cooked in milk and cream with sugar and almond slices and served with cherry sauce. I modified the recipe a bit and instead of almond I used marzipan and I also grated some lemon skin into it. The tradition is that when the whole family is together eating this food there is one single piece of a whole almond hidden in it and the one who find it is the winner. Since I was alone it was not a question that I won, so my almond gift for myself was a box of lovely kitchen utensils. I think it will be very useful for the next couple of days...



Monday, December 15, 2008

Nulladik Szenteste / Pre-Christmas Eve

Akik a legutóbbi bejegyzésem után aggódni kezdtek miattam, most fellélegezhetnek: a fogkrém mellett vettem mást is a múlt héten. Pl. egy nagyszerű játékot, aminek Jungle Box a neve, és 1 éves kortól ajánlják: egy oktávnyi mini zongora és xilofon szép színes műanyagból és fából. Jó félóra élvezetes időtöltés után találtam rá a játékboltban - persze nem magamnak, hanem Trisztánnak szántam, de ettől még nagyon örültem én is. Ma egy éves, és tegnap ünnepeltük a szülinapját.
Ane és Zsolt, a szülők igazi babazsúrt tartottak: meghívták a családot meg a barátokat, összesen 10 felnőtt és 5 gyerek volt jelen. A menü a hagyományos dán fødselsdagsbolle volt, isteni könnyű gyümölcsös lagkage - torta -, hozzá zamatos kakaó, meg meg igazi felcicomázott brunsviger. Igazán nem akartam ezzel a pazar menüvel konkurálni, dehát Trisztán mégiscsak félig magyar, gondoltam, meg kell tanulnia idejekorán mi a magyar virtus a sütik terén, úgyhogy sütöttem egy Dobos tortát. A dán vaj nagyon finom, de sajnos másképp viselkedik, mint magyar rokona, úgyhogy a tészta túl omlós és törékeny, a krém túl lágy lett. De ahhoz képest, hogy nincs se konyhai mérlegem, se konyhai robotgépem (nem azért mert drága lenne, inkább mert a tenyérnyi konyhámban nem tudnám hová tenni, és egyébként se szoktam csak a magam kedvéért sütögetni), egész jól sikerült. A vendégek legalábbis úgy ették, mintha ízlett volna nekik.
Az evés-ivás után az ajándékcsomagok bontogatása következett, és aztán eszeveszett hancúr. Tejesen karácsonyi hangulatba kerültem, kicsit olyan volt, mint a régi szép időkben, amikor én is egy voltam a gyerekek közt a karácsonyfa alatt - ami most ugyan nem volt, de nem is ezen múlt.
Hazafelé biciklizve rájöttem, hogy a Sterling csődje ide, vagy veszett repülőjegy oda, ilyen jó karácsonyom még nem volt, mint az idei: négy szentestével. Az első ugye most volt: Trisztán szülinapja. A továbbiakról is beszámolok majd szép sorjában...
Ezzel a vidám gondolattal vágtam neki a mai napnak és a dán szóbeli vizsgának, ami nem egészen úgy sült el, mint vártam, de azért 10-est kaptam, ami elég jó ahhoz, hogy januárban folytathassam a legmagasabb, 6-os szinten.

If you started to worry about me after reading my previous post, relax: I bought not only toothpaste last week. I also managed to buy a great toy called Jungle Box which is recommended from the age of 1 and is a mini piano and a xilofon in one made of color plastic and wood. I found it in a toy shop after about half an hour joyful searching - of course not for myself but for Tristan, but it made me very happy, too. He is turning 1 year old today and we celebrated his birthday yesterday.
Ane and Zsolt, his parents arranged a real birthday party by inviting friends and family members, all in all 10 adults and 5 kids. The menu was traditional Danish fødselsdagsboller, great, light fruit lagkage - fancy cake - with tasty cacao and a richly decorated real brunsviger. I really didn't want to compete with this fantastic selection but since Tristan is half-Hungarian he has to learn about this culture, too. So I prepared a "Dobos torta". The Danish butter is very delicious but unfortunately has a different texture from the Hungarian one I used to bake with, so the dough became too fragile and the filling was too soft. But I achieved this result without any kitchen scales or machines (I don't have them because my kitchen is far too small and I wouldn't use them often anyway, so I don't need them), so I think it was all right. At least the guests ate it like it was good.
After eating the giftwrapped packs were opened and then kids went crazy. I got into a real Christmas mood as I recalled my childhood memories when I was one of the kids playing with the others under the Christmas tree. There wasn't any yesterday but this feeling has nothing to do with the tree.
As I was biking home I realized that it doesn't matter that I lost my flight ticket for Christmas, it will be my best Cristmas ever with four Christmas Eves. I had the first one yesterday and I will post about the following ones as they are coming...
This idea made me happy and I started my oral Danish exam today in a good mood. It didn't go so well as it should have been but I got 10 which is a good grade enough to continue in January on level 6 - the highest one.








Ő Trisztán / He is Tristan

Wednesday, December 10, 2008

Nyakunkon a kari I. / X-mas is around the corner I.

A dánok szerint a november a leghosszabb hónap. Na igen: későn kel a Nap, aztán korán le is nyugszik, és többnyire nyirkos, szürke félhomály van napközben is, sok esővel. Hogy ezt a nyomasztó hangulatot megtörjék, jó korán elkezdenek a karácsonyra készülni.
A boltok már október végén piros-zöld-aranyba öltöznek, de nem kell sokat várni a privát dekorációkra sem. A korai sötétedéssel dacolva a legtöbb kertben sárga vagy színes ledek lepik el nemcsak a fenyőfákat, de bármilyen fát, cserjét, sövényt, vagy ennek hiányában garázsajtót, teraszt, ablakkeretet, hogy aztán március-áprilisig minden áldott éjszakán át világítsanak. Mivel kerítés szinte sehol nincs, ez még inkább szembetűnő az egyszeri járókelőnek.
A dán otthonok nagy részében olyan az ablak, hogy belül széles párkánya van, akkora, hogy akár rá is lehet ülni kényelmesen. A régi kollégiumi szobámról nem sok jót tudok elmondani, de annyit mindenképp, hogy a második emeleten laktam, és egyébként is egy domb tetején, így minden reggel az ablakpárkányon ülve ittam a teámat, az öböl vizét és a fél város panorámáját bámulva. De ez csak az én ötletem volt: a dánok inkább kiállítást rendeznek be rajta, és mivel az ablakokon nincs függöny, így az utca embere zavartalanul megtekintheti a kompozíciókat, amelyek most természetesen szintén karácsonyi díszbe borultak.
Kedvelt motívum a nisse, a hím- és nőnemű karácsonyi manó. Már 10 koronáért jópofa darabok kaphatók, de a legdrágább (és egyben legrondább) példányokat az elegáns dizájnboltban szerzi be a sznob dán. (Igen, nem tévedés: alább az az arasznyi kis szörnyeteg 299 koronába kerül.)
Ha sose dugnám ki az orromat otthonról, akkor is észrevenném a karácsony közeledtét: a szupermarketek szokásos szerdai és szombati reklámújságjai mellett mostmár jóformán naponta megtömik a postaládámat remek akciós ajánlatokkal. Ennek alapján a legnépszerűbb ajándék a műszaki cikk, a fehérnemű és az ékszer. De még a kutya- és macskatápforgalmazó is rendkívüli mikulásmintás jutalomfalatokkal és luxus kaparófákkal rukkol elő, hogy a házi kedvenceink is örüljenek... minek is? A kis Jézus születésének? Vagy nem mindegy?
Nemrég kényszerűségből shoppingoltam pár órát a városban, amíg a biciklim a szervízben volt. Hétköznap délelőtt lévén elviselhető volt a tömeg, de estefelé vagy hétvégén már nem próbálnám betenni a lábamat egyetlen kereskedelmi egységbe sem, annyi az ember. Mindenki a karácsonyi ajándékokra vadászik, meg persze az akciós holmikra. Én is fájdítottam a szívemet egy-két könyvesboltban, de sikerült ellenállnom a kísértésnek, mert tudom, hogy a kiszemelt példányokat januárban féláron megkaphatom. (Már alig várom!) Végül csak egy jövő évi zsebnaptárat vettem - életemben először dánt, amiben a névnapok ugyan nincsenek benne, de a koppenhágai irányítószámok igen. (Remélem, erre nagy szükségem lesz hamarosan!) A pénztárnál az eladó megkérdezte, ajándék lesz-e. Hirtelen belém bújt a kisördög, és azt mondtam, igen. Erre szépen becsomagolta, még masnit is rakott rá. Így aztán - miután a biciklimet visszakaptam a szervízből - hazatekertem, és örömmel bontogattam a csinos kis csomagot otthon. Ez volt az utolsó dolog, amit idén vettem, esküszöm. Illetve, még kell vennem egy tubus fogkrémet, mert az hamarosan elfogy itthon, de aztán az év többi napja "buy nothing" day lesz. Nincs több nyomorgás, tülekedés, sorbanállás. Egy meleg tea itthon, egy szál gyertya, meg a szinopszisom írása a vizsgára, ez idén az ünnepi készülődés.

According to Danes November is the longest month of the year. The Sun rises late and then goes down very early. There is not too much daylight: the sky is cloudy, gray and the weather is wet during the day. To break this bad mood they start the preparations for Christmas pretty early. The shops dressed up to red-green-gold already in the end of October and private homes followed them soon. To win over the early dark thousands of yellow or colorful lights have covered not only the pine trees outside but also all types of trees, bushes or garage doors, terrasses, window frames, whatever. Many of them will stay out until March-April to light every single night. Since most of the houses are without fences these decorations are even more conspicouos.
Most of the windows in Denmark have a wide windowstill, big enough to sit on it. There is not so much good things to say about the student hostel I used to live in Aalborg before I moved to my actual apartment. But the building stood on a hill and my room was on the third floor with a great overlook to the bay and I used to drink my morning tea by sitting on the windowstill and starving the view. But it was only my idea, Danes rather use the surface to arrange exhibitions on it and since they don't have curtains on the windows anyone can see them. Around this time it's also about Christmas, what else.
It's popular to decorate with nisses, who are male or female dwarf-like creatures. You can buy nice ones for 10 DK but the most expensive (and ugliest) ones are sold in elegant design shops for snob Danes. (Yes, that little monster below costs 299 DK.)
You don't have to go out to feel Christmas: besides the usual Wednesday and Saturday advertising papers of supermarkets I get offers and news on sales almost every day in my postbox. By looking at them it seems that the most popular presents are electronic things, underwear and jewels. But even the pet food shop is having special offers such Santa-shaped dog snacks and luxury nail-shaping for cats to make everyone happy... about what? About the birth of the little Jesus Christ? Anyway, who cares?
Not a long ago I had some hours to spend in downtown while I was waiting for my bike getting fixed. It was before noon on a weekday, so the crowd was not too big. But in the evenings or on the weekends I wouldn't try to enter a shop. Everyone hunts for X-mas presents and for good sales. I also took a look at some book shops and got a heartache but I managed to stand the temptation because I know that I can get the ones I'm longing for much cheaper in January (I hardly can wait for it!) Finally I bought a pocket calendar for next year - a Danish version first time in my life. It doesn't contain the Hungarian name days but it has the list of the area codes of Copenhagen. (Hope I'll need it soon!) After paying I was asked if it would be a present. Suddenly I said yes so I got it giftwrapped even with a ribbon. After getting my bike back from the service I cycled home and opened the pack happily. It was the last thing I bought this year, I swear. Actually, I need to buy a tube of toothpaste because it is running out soon but then every day will be a "buy nothing" day. No more pushing in the crowd and standing in a long queue. A cup of warm tea, a candle and writing the synopsis to my exam - it will be X-mas this year.


Egy udvar a környéken - kicsi, de van itt minden
A yard in my neighborhood - it's small but it has everything


Aalborg belvárosa - este, zárás után kihalt
Aalborg's downtown - it's empty after the opening hours


Egy kedves privát ablak
A nice private window


Áruházi kirakat
Shop window


Dán dizájn?
Is it Danish design?

Sunday, December 7, 2008

Vannak megint fotók / I have photos again

Nagyon-nagyon régen volt, hogy kirándultam meg jóízűen csattogtattam a fényképezőgépemet. Mindig csak a hajtás... már majdnem belesavanyodtam. Zsolt is friss levegőre vágyott, ígyhát elkocsikáztunk a nyugati partra, úgy hívják a helyet, hogy Svinkløv. Ilyen képekből már rengeteget csináltam, én se értem, mért kell újra meg újra, de valahogy sosem elég. Mint ahogy a kagylókból és kavicsokból sem.

It was a long-long time ago that I went out to the nature and had the pleasure to use my camera. Just working like a dog all the time... I'm sick and tired. Fortunately Zsolt wanted to have some fresh air, too, so we drove to the West Coast, the place is called Svinkløv. I've hundreds of boring seaside photos, I don't know why I have to take the same type of pics again and again but somehow it's newer enough. Neihter the shells and stones are.