Thursday, October 14, 2010

10

Ezt kaptam ma a záróvizsga alkalmából. Nem voltam jó passzban, kissé szétszórt és felkészületlen előadást nyújtottam, a vizsgáztató pedig nem nagyon figyelt a mondandóm tartalmára, sokkal inkább az akcentusomra. A hasnyálmirigy meg magyarul is ronda szó, hát még dánul! (Bugspytkirtlen, ha valaki meg szeretne próbálkozni vele.) Na, de soha rosszabbat, tulajdonképpen örülök, hiszen a múltkori fohászomban ilyesmit kértem. Már csak a kívánság második felének kell teljesülnie.
A múlt héten változott a közeljövővel kapcsolatos álláspontom, mert szerdára behívott annak az idősek otthonának a vezetője, ahol az első szakmai gyakorlatomat töltöttem. Korábban helyettesítésről volt szó, de végül rendes állást ajánlott, még ha nem is a legjobbat a világon. Heti 35 órában alkalmaznak (Dániában 37 órás a munkahét), 3 műszakban, 4 idősek otthona közt leszek felosztva, vagyis mindig akkor és oda kell mennem, amikor és ahol szükség van rám. A rossz ebben (azon túl, hogy nem grafikusi állás), hogy ilyen beosztás mellett nem nagyon lehet rendszeres életet kialakítani, pl. régi álmomat, hogy heti 1-2 alkalommal jógára, pilatesre, vagy thai főzőtanfolyamra járjak, most se tudom megvalósítani, hiszen hol délelőttös, hol délutános, hol meg éjszakás leszek, hétköznap, hétvégén, össze-vissza. De a jó oldala, hogy párhuzamosan 4 munkahelyet tarthatok szemmel, és előbb-utóbb csak felmond vagy nyugdíjba megy valahol valaki, és akkor lecsaphatok egy stabilabb pozícióra.
Århusról meg az egyetemről egyelőre legalábbis kénytelen vagyok lemondani. Hiába küldtem jelentkezést több ottani idősek otthonának, még csak nem is nagyon válaszolnak. Munka hiányában pedig nem biztosított a megélhetésem, én sajnos nem kapok SU-t (a magyarhoz képest magas ösztöndíj, főleg dánoknak jár). Kicsit furcsa, hogy a köztudatban az él (és én is abban a hitben voltam eddig), hogy szociális gondozókból nagy a hiány, és ezzel a szakmával könnyen talál munkát az ember. De vajon hol? Aalborgban és Århusban legalábbis biztos nem.
Az ingatlanok bérleti díja pedig aránytalanul magas Dánia második legnagyobb városában, nyilván az igények nyomták fel. Protekciónak köszönhetően sikerült megnéznem egy kiadó szobát, de nem nagyon tetszett, hogy fürdőt meg a konyhát meg kell osztani ismeretlen lakótársakkal. Emellett a konyha olyan volt, hogy nem tudnék ott jó szájízzel főzni. Egy århusi szoba bérleti díjáért Aalborgban saját lakást bérelhetek.
Tehát most a B-terv végrehajtása történik, vagyis lakásvadászat itt, Aalborgban, mivel a jelenlegiből (ami ungdomsbolig, tehát diákoknak adják ki) legkésőbb decemberben ki kell költöznöm. Szó se róla, itt is szemfülesnek és gyorsnak kell lenni, de mivel helyben vagyok, így nem okoz problémát biciklire pattanni, és gyorsan megnézni egy lakást, ha megtudom az internetről, hogy kiadó. Ez tölti ki pár napja minden gondolatomat, és kicsit fura érzés, hogy holnap bizonyítványosztás, hétfőn meg már munkába is állok, mint képzett szociális gondozó. Ez tényleg én lennék?

5 comments:

bea said...

ezt neked kell tudnod. en pont emiatt nem maradtam kint. tudtam mit akarok - fotozni - es azt lattam, hogy Daniban takarithatok meg jopar evig mire talan a kozelebe kerulhetek annak, amit szeretnek. lehet, hogy neha nehez itt, lehet, hogy nem mindig keresek jol, de legalabb azt csinalom, amit akartam, es amit szeretek.
az, hogy mindenaron kint akarsz maradni, a TE dontesed. igy azt hiszem, megha gonosznak is fogsz tartani erte, hogy igen, te vagy a kepzett szocialis gondozo. mert ezt dontotted.

Orsi said...

Nem vagy gonosz, csak őszinte. Mint ahogy én is, amikor azt mondom, hogy jó érzés, hogy 30-on fölül nem szorulok semmilyen anyagi támogatásra, és sosem volt probléma kifizetni a lakbért, még ha takarítással is kerestem meg a rávalót.
Ha visszaköltöznék Magyarországra, csak a bénázás menne egy jó darabig, ha nem örökre. Az első Dániában eltöltött év után megpróbáltam, a legjobb munka, amit kaphattam volna, egy recepciós állás volt, némi csúsztatás árán (a Magyar Iparművészeti Egyetemet kihagytam az önéletrajzomból). Természetesen zsebpénzért, önálló lakást legalábbis nem tudtam volna bérelni belőle.

Laura said...

Én tökéletesen megértelek, Orsi. Tudom, hogy nem az volt a fő vágyad, hogy szociális munkás legyél, ettől függetlenül ebből legalább jobban lehet előre haladni Dániában, mint Magyarországon. A másik, hogy az összes jövőbeni kilátás jobb, több. Magyarországon se lennél azonnal grafikus, de még ráadásul bármit is érnél el ott, sokkal kevesebb esély lenne egyedül lakást bérelni, fejlődni stb. Azt látom, hogy Dániában se ideális -egyelőre - a helyzeted, de több lehetőség, jövőbeni remény vár, mint Magyarországon kb. ugyanennyi energiabefektetéssel. De a próbát minimum megéri, visszaköltözni bármikor ráérsz, évek múlva is...addig esélyt adsz ott és szerintem ez jó. Bátor vagy, mersz kockáztatni, és amikor nem úgy alakul, ahogy eltervezted, nem adod fel rögtön (ettől függetlenül nem érzem, hogy mindenáron kint akarsz maradni, szerintem nagyon is megfontoltan alakítod A és B terveidet). Otthon biztosan lelkileg könnyebb lenne, de egyrészt csak lelkileg, másrészt az önállósodás is nagyon fontos, és azt anyuka-apuka mellett nem lehet úgy megvalósítani. Gratulálok neked és kitartás. "Az álmok veszélyes dolgok - ha nem vigyáz az ember, még megvalósulnak."

Orsi said...

Tegnap volt bizonyítványosztás. Összefutottam egy lánnyal, akivel egy helyen voltunk 2. szakmai gyakorlaton. Akkor sosem volt idő beszélgetni egy kicsit, de most igen. Kiderült, hogy eredetileg kozmetikusnak tanult, és az volt a vágya, hogy majd abban a szakmában dolgozik, de valami miatt sehogy se jött össze neki. Még nem adta fel, de azt mondja, addig is büszke rá, hogy 12-re vizsgázott, és hogy nap mint nap tehet azért, hogy idős emberek jobban érezzék magukat a bőrükben. Persze ő nem én, fiatalabb, meg dán, ami nagy különbség de akkor is. Bölcsen hangzott egy 24 éves lány szájából.

Egyébként meg ha jobban belegondolok, egy ideje folyton a B tervek valósulnak meg. (Dánia is B terv volt annak idején.) Mi lenne, ha most a grafikusi munkát tenném meg B tervnek?

Laura said...

Orsi, en hiszek benne, hogy sikerulni fog minden terved es almod! Latom, hogy olyan ember vagy, aki nem adja fel rogton, amikor nem jon ossze valami! Nagyon tudsz alkalmazkodni a kialakult nem idealis helyzetekhez, mikozben kuzdesz az almaidert! Ennek meglesz a gyumolcse, csak tovabbi kitartas kell. Amig nem teljesul az A terved, valoban nem rossz otlet a B-t szinte A-kent ertekelni es pozitivan megelni!(Minden tortenik valamiert, nem igaz?)