Akcióban a grafikus

Úgy esett, hogy a közelmúltban három nagyobb lélegzetvételű grafikusi munka is megtalált, elég szorosan egymás után, szinte egyszerre.
Az első az Aalborgi Magyarok Társaságának arculatterve volt. Az a szerencsés helyzet állt fent, hogy részt vehettem az alapításban, benne lehettem a csapatban, aki formázgatta a koncepciót fejben és szavakan azelőtt, hogy az alapító gyűlést összehívtuk volna júliusban. Az "Aalborgi" szó nem pontos, mert elég nagy hatósugárban élnek a tagok Aalborg körül, és gyorsan világossá vált, hogy az egész középpontja egy weboldal lesz. Ehhez kellett egy logó, a rendezvényekhez meghívó, hírlevél, amit akár a nagykövetségnek is el lehet küldeni, stb... a feladat még mindig növekszik és formálódik legnagyobb örömömre. De a kezdet igen nehéz volt. Ciki, de bevallom: egyszerűen elfelejtettem, hogy kell grafikusként gondolkodni. Azt még képes voltam verbálisan megfogalmazni, milyen legyen a logó, de képtelen voltam vizuális nyelvre átültetni. Arra hivatkoztam, hogy túl hosszú a társaság neve, ahelyett, hogy elismertem volna: a szociális ápolói munka lenullázza az agyamat, és a munkaidő leteltével már nincs kedvem meg türelmem semmihez.
Szerencsére volt, aki segítsen: Maczó Péter volt egyetemi tanárom mindig válaszol az e-mailjeimre, és nemcsak jó grafikusként de jó pedagógusként is. Ahelyett, hogy lehülyézett volna az első vázlataimat látva, finoman vezetett rá a megoldásra. Nagyon hálás vagyok érte.

(Példák az alkalmazásra itt, itt, és itt.)

Közben bepottyant a második megbízás: Beatbull szeretett volna új logót profi gasztroblogjának, amely Kísérleti Konyha névre hallgat, és egyébként rajongója vagyok. Ez már kicsit életszerűbb feladat volt: itt nem kaptam teljhatalmat és szabad kezet, mert a megrendelőnek nagyon határozott elképzelései voltak. Sokszor mást akart, mint amit én javasoltam volna. Ez azért volt hasznos, mert kénytelen voltam verbálisan is reflektálni arra, amit csinálok. Gyakran már akkor formáltam magamban az érvelő mondatokat a vázlataim mellett, mikor még meg se jelentek a monitoron. Élvezetes feladat volt még akkor is, ha a végén nem azt fogadta el, ami szerintem a legjobb lett volna. Kompromisszum született, de soha rosszabbat.
A logó után még összehoztunk közösen egy fejlécet meg egy Facebook beléptetőképet, ő fotózott, én meg összeraktam a grafikával. Bővebben a folyamatról a dizájnblogomon.

A harmadik feladat egészen váratlanul jött: a megrendelő interneten keresztül talált rám. Logóterv a Budapest Terminálnak. Itt már nyoma se volt semmilyen kínlódásnak: hazaértem a munkából, és alig vártam, hogy nekilássak a tervezésnek. Egy nagy kanna tea mellett, jó zenét hallgatva újra bizsergett az ujjam az egeret nyomkodva, mosolyogtam a monitorra, mint a régi szép időkben.
(Bővebben a projektről itt.)

A három feladat együtt megsokszorozta a jókedvet és az energiát. Amikor az egyikkel nem tudtam haladni, félretettem, és a másikkal való munka megadta az elsőnél felmerült problémára a választ, miközben hirtelen a harmadik feladatra is ott tolakodott a bejáratnál a megoldás. A három logó közti különbségek és hasonlóságok mágikus módon egymást kézenfogva juttattak el a végkifejletig.
Amikor elkezdtem a szociális gondozással foglalkozni, kicsúszott a lábam alól a talaj, nem találtam önmagam, állandóan azt kérdeztem, mi a fenét keresek ebben a helyzetben. A válasz: részben pénzt, részben egy kis élettapasztalatot: sokféle embert láttam sokféle helyetben, nagyon tanulságos. Úgy döntöttem, hogy játszhatom még a gondozót egy darabig, de valójában grafikus vagyok. Közben újabb megbízások is megtaláltak, úgyhogy jól érzem magam a bőrömben.