Az én aalborgi könyvtáram

Már régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. A "Miért szeretem Dániát" c. toplistán a könyvtár igen előkelő helyen szerepel. Hogy megértsétek, miért, először felejtsetek el mindent, amit a magyarországi könyvtárakról tudtok.
Igen, a könyvtár Dániában is arra való, hogy az ember könyveket kölcsönözzön. De ezen kívül a könyvtár még sok más is egyben.

Kezdjük azzal, hogy ingyenes. (Na jó, nem egészen, hiszen az egyébként magas adókból tartják fenn, de ha ide folyik az adóm, azt nem bánom.) A kölcsönzéshez csak annyi kell, hogy legyen sárga kártyánk, ami azon kívül, hogy egészségbiztosítási kártya, sokminden másra is jó. De helyben olvasni és az egyéb szolgáltatásokat élvezni természetesen kártya nélkül is lehet.

A könyvek választéka igen széles, és túlmutat azon, ami fizikálisan az épület falain belül van. Ha olyan könyvet szeretnék, amely csak egy másik könyvtárban van meg, akkor a könyvtárak egymás közti kommunikációjának köszönhetően kikölcsönzi nekem a hozzám legközelebbi könyvtár a másiktól. Van hangoskönyv, DVD és CD is, meglepően széles skálán és jó ízléssel összeválogatva. Zene alatt nemcsak komolyzene értendő, hanem a legfrissebb pop, rock, underground, jazz, és ki tudja még, mi (és igen, a legújabb Muse, Jamie Cullum meg Placebo is kölcsönözhető, röviddel a megjelenés után).

A számomra érdekes grafika/dizájn témájú könyvek választékával is elégedett vagyok. A kölcsönzési idő általában 4 hét, ami meghosszabbítható, de ha nagyon friss az anyag, akkor csak 7 (főleg filmeknél) vagy 14 napig tarthatom magamnál. Ha a könyvtárnak megvan, amit szeretnék, de épp kikölcsönözte más, elő tudom jegyezni. Ha visszavitték, akkor féreteszi a könyvtár nekem, és kapok róla értesítőt sms-ben vagy e-mailben. Mindezt teljesen egyedül, pin-kóddal a könyvtár honlapján keresztül tudom intézni akár itthonról is, de ha nem megy, írhatok e-mailt, és 1-2 órán belül válaszolnak, vagy ha befáradok, a személyzet bármikor szívesen segít. A kölcsönzés és a visszavitel is önkiszolgáló a fent említett kártya, pin-kód és a könyveken, lemezeken lévő vonalkódok segítségével.
Ezek után pedig jöjjenek az extrák:
Az aalborgi központi könyvtár a város szívében található egy sétálóutcán, de hátulról is be lehet hajtani egy forgalmasabb útról biciklivel. Ha belépek, először csak tető kerül a fejem fölé: egy belső átriumba kerülök, ahol letámaszthatom a biciklimet, és lehet, hogy csak azért ugrok be, mert épp eleredt az eső, de a könyvtárba nem akarok bemenni.

Ha mégis, akkor azon kívül, hogy válogathatok és kölcsönözhetek, ingyen használhatom a sok számítógép egyikét, akár az online katalógust akarom böngészni, akár az internetet használni.

Ha viszem magammal a laptopomat, rácsatlakozhatok az ingyenes vezeték nélküli internetre. Amikor van egy kis időm, amit a belvárosban kell eltöltenem, mert mondjuk a biciklim a szerelőnél van, akkor irány a könyvtár. Itt le lehet ülni - nemcsak székekre, de süppedős fotelekbe, kanapékra is.

Olvashatok, hallgathatok zenét, ha ahhoz van kedvem, akkor kilátással a tengerre. Ha szép az idő, akár ki is ülhetek a szabad ég alá, vagy beülhetek a könyvtárral egybenyitott Café Fair nevű kávézóba, ahol tényleg fair árak vannak és bevihető a könyv.

Az apró részletek pedig igazán megfognak:
Az egész könyvtárban okosan, ízlésesen elhelyezve (valószínűleg egy dekoratőr keze munkájának köszönhetően) kínálják nekem a könyveket évszaknak, szezonnak megfelelően, pl. napernyő alatt, homokban, iskolatáskából kifolyva vagy karácsonyfa alá rendezve. Nemegyszer vettem már ki könyvet ilyen impulzus hatására.
A kottás szekciónál gitár is van, hogy kipróbálhassa az ember, mielőtt kölcsönöz.

Ha el akarok bújni az emberek elől, vannak erre megfelelő zugok.

A gyerekeket is lefoglalják. Lehet játszani, hancúrozni.

Egyszerűen mindent lehet. Sőt, még könyvet vásárolni is! Időnként kiárusítást tartanak az állományból törölt könyveikből, ilyenkor minden darab 10 korona, és megdöbbentő, milyen kincsekre talál az ember. Legutóbb 110 koronát hagytam ott, ezeket válogatva össze a hatalmas kínálatból.

Az talán kitűnt az eddigiekből, hogy nagyon szeretem a könyveket, az olvasási szokásaim viszont furcsák. Regényeket ritkán veszek kézbe és általában csak egyszer olvasom el (nagyon kivételes esetben kétszer), ezért nem is nagyon vásárolom őket. Inkább a képes könyveket gyűjtöm: (dizájn)mesekönyvek, rajzolt történetek (nem képregényekre és nem is gyerekkönyvekre gondolok), továbbá szakácskönyvek, verseskönyvek, és minden egyéb, amit nem sorjában, elejétől a végéig olvas az ember, hanem kedvére ugrál benne. Ezektől az új szerzeményektől nagyon boldog vagyok, és cseppet sincs lelkiismeret-furdalásom úgy, mint eleinte, mikor azt tapasztaltam, hogy az új könyvek miatt két bőrönddel már nem tudok továbbállni, ha arra kerül a sor. Kedves tanárom szavai csengenek a fülemben: ezek a kötetek már egy dán-sweet-home belső téglái lesznek, amelyeket hideg szeles éjszakákon vígan lapozgathatok, ha pedig nem, akkor szigetelik a zord télidőt.
Úgy legyen.