Váratlan fordulat

akadt több is az utóbbi időben, és gondoltam, várok egy kicsit, mielőtt bármit is leírok.

Tehát kezdődött azzal, hogy szerencsésen találtam egy lakást itt Aalborgban, elég jó helyen, közel a centrumhoz. A maga 56 négyzetméterével szinte túl nagynak tűnik a mostani 29 négyzetméteremhez képest, de a kisebb lakások sem olcsóbbak, szóval ezen nem tudtam sokat variálni. Hogy a kégli pontosan milyen, arról majd akkor, amikor már magam is megtapasztaltam; költözésre dec. 1. környékén kerül sor.
Pár nappal azután, hogy lefoglaltam a lakást, hirtelen állásinterjúra kellett mennem. Még nyár végén, mikor semmilyen munka nem volt kilátásban, elküldtem jelentkezésemet sok más egyéb közt az Aarhusi Kórház idegosztályára is, ahová ápolót kerestek. Az interjúra menet azt hajtogattam, hogy úgyse én kellek nekik, és ha mégis, hát úgyse vállalom el. 25 óra munka hetente, másfél órányi vonatútra Aalborgtól, ez nem nekem való, de egy próbát megér, legalább gyakorlom az állásinterjúzást. Ahol kiderült, hogy időközben változott a tervük, és teljes munkaidőre, 37 órára kell nekik egy új dolgozó. Állandó délelőttös műszak, és hétvégi beosztás csak minden 4. héten. Szemben a mostani munkámmal, ami ugye 3 műszakos, teljesen kiszámíthatatlan ritmusban, és mióta munkába álltam, minden hétvégén dolgoznom kellett, most már 3. alkalommal, és nem lesz ez másképp a jövő hétvégén se. Maga az osztály egészenen jól néz ki kórház létére, a négy ember, aki interjúztatott, szimpatikusnak tűnt. Valahogy az a benyomásom támadt, hogy bár ez sem az álommunka, de jobban elboldogulnék vele, mint a mostanival. A beszélgetést követő napon hívott is a főnővér, hogy rám esett a választásuk, kérdezte, mikor tudnék kezdeni. Húha, erre nem számítottam.

Végig kellett gondolnom az összes pluszt és mínuszt mindkét oldalon. Ha maradok, helyben dolgozhatok továbbra is, minden munkahelyemre eljuthatok fél órán belül, amit nagyon szeretek. A biciklizés számomra még mindig az egyik legjobb dolog Dániában. Ha viszont Aarhust választom, jön az ingázás vonattal, amiben sokéves tapasztalatom van már Monor-Budapest viszonylatában, és azt nagyon utáltam. Persze remélem, hogy itt más lesz. Tudom, hogy műszaki hibák itt is adódnak, de a dán vasúttársaság komolyabban veszi a menetrendet. Nehéz lesz a korán kelés, az 5 órás vonattal kell mennem, hogy 7-re beérjek a kórházba. De ha a vonaton töltött napi kb. kétszer másfél órát hasznosan tudom tölteni, akkor nem olyan tragikus. Ülőhelyem nagy valószínűséggel mindig lesz, olvasnivalóm mindig van, legalább most időm is lesz rá, és a laptopon is rengeteg mindent lehet csinálni, még akkor is, ha nem veszek mobil internetet. És a munkaidő mindig ugyanakkor ér véget, ami végre megengedi, hogy utána rendszeres programot találjak magamnak.
Elkezdtem aarhusi lakások felé is kacsintgatni, de nem fogom elkapkodni. Először is látnom kell, hogy ez a munka beválik-e. Ha nem, akkor nincs miért költözni. És látnom kell, hogy az ingázás működik-e. Ha igen, akkor nem kell feltétlenül közelebb költöznöm Aarhushoz. A nagy dilemma része az Aalborgi Magyarok Társasága, aminek kapcsán egyre több érdekes program van itt, szimpatikus emberek társaságában, ettől nem szeretném elvágni magam.
Előbb-utóbb Aalborgban is lesz több rendes sosu-munka megint, mert igény van rá, de hogy mikor, az megjósolhatatlan, mert pénz viszont nincs rá pillanatnyilag az önkormányzat kasszájában. A bizonytalanra meg nem tudok várni, mert a jelenlegi munkámban elértem tűrőképességem határát.

Tehát felmondtam a mostani állásomat. Anyagi szempontból valószínűleg rosszabbul fogok kijönni a műszakpótlékok hiánya és a drága vonatbérlet miatt (még akkor is, ha ez utóbbi egy része az adóból évente egyszer visszaigényelhető). De mégis azt hiszem ebben a pillanatban, hogy jól döntöttem, mert megkönnyebbülést érzek.
Persze ha a praktikus teendőkre gondolok - költözés és ami ezzel jár, a hivatalos ügyintézés -, kissé hullámzik a gyomrom. Meg akadnak olyan apróságok is, hogy szombat-vasárnap az első vonat Aalborgból Aarhusba nem 5-kor, hanem 6.20-kor indul, tehát a hétvégi kórházi műszakra reggel 7 helyett legkorábban 8-ra tudok beérni.
De muszáj, hogy lépésről lépésre megoldódjon minden. Nem lehet másképp, mert már nagyon szeretnék rendet látni az életemben. Tehát november végén költözés, december 15-én pedig új munka Aarhusban. Addig pedig sok-sok tennivaló minden egyes nap.