Mentor

Igyekszem mindent megtenni az előrébbjutás érdekében. Amikor másfél éve hallottam a Kvinfo Mentornetværk-ről, azonnal jelentkeztem. A Kvinfo egy olyan szervezet, amelynek célja a nemek közti egyenlőség előmozdítása, és ezért egyebek közt a Dániában élő külföldiek, főleg nők, menekültek és bevándorlók integrálódását segíti. A mentorhálózata egy a több eszköz közül, és nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy jelentkeztem náluk e-mailben egy rövid bemutatkozó levéllel, és a kívánsággal, hogy szeretnék egy mentort. Egy munkatárs meg is hívott egy elbeszélgetésre, ahol igyekezett kideríteni, mik az igényeim, milyen vágyaim elérésében van szükségem segítségre. Ez az én esetemben természetesen a grafikusi munka. Tehát leszögeztük, hogy egy segítőkész dán grafikus nőre van szükségem. Ezután következett a hosszú-hosszú várakozás, mialatt igyekeztek nekem felkutatni a megfelelő mentort. Közben a szervezet aalborgi tagozata pénz hiányában megszűnt, de én jeleztem, hogy sebaj, egy jó mentor kedvéért hajlandó vagyok alkalmanként Aarhusba kirándulni. Végül majdnem egy év várakozás után megtalálták nekem Sidselt Aarhusban, akinek csupa véletlenül már ismertem a blogját korábbról.
Sikerült is vele időpontot egyeztetni, és április 7-én egy aarhusi kávézóban találkoztunk. Elmeséltem neki röviden az esetemet, és azt, hogy mit szeretnék. Megnézegette a portfóliómat, és kapott egy példányt egy álláshirdetésre írt jelentkezésemből, amit a következő alkalomra átnézett, és ellátta javaslatokkal annak érdekében, hogy még jobb legyen. Én meg kaptam házi feladatot: egy visionboard-ot kellett készítenem, azaz egy kompozíción belül vizualizálni a vágyaimat, ezesetben az álommunkát úgy, hogy én vagyok a középpontban. A képeknek ugye mágikus ereje van.
Kezdetben nagy volt a lelkesedés. Megállapodtunk, hogy kb. havonta egyszer találkozunk, és ezt még szerződésben is rögzítettük a Kvinfo szabályai szerint. Ehhez képest összesen 3 alkalommal ültünk össze egy-egy jó órányi beszélgetésre. Én mindig elmondtam, mit tettem az elmúlt időszakban az ügyem érdekében, ő pedig mondott pár biztató szót. Aztán jött a nyári szünet, először ő ment szabadságra, aztán én. Közben azért írtam neki e-mailt azt kérdezvén, mikor tudnánk legközelebb találkozni, csak ő meg elfelejtett válaszolni. Aztán írtam megint, és három hétre rá válaszolt is, hogy elnézést, de nagyon elfoglalt, de javasoljak pár időpontot, és akkor ő választ. Ez a szekvencia megismétlődött, tehát a mailemre megint nem válaszolt, írtam megint, eltelt kb. 3 hét, mentegetőzés a részéről, én jöttem ismét időpontjavaslatokkal. Erre azt válaszolta a múlt héten, hogy Karácsony előtt már semmi ideje, írjak neki az ünnepek után, mikor magam is tisztábban látom a helyzetemet.
Na, erre kicsit mérges lettem. Én a helyzetemet nagyonis tisztán látom, szerintem csak arról van szó, hogy neki nincs ideje és kedve ehhez az egészhez. De akkor miért nem azt mondja? Ehelyett odaszúrta a levele végére, hogy megterhelő (krævende) az én esetem. Persze, de ha nem lenne az, akkor egyedül, segítség nékül is elboldogulnék. Úgyhogy megköszöntem az eddigieket, és írtam, hogy akkor bontsuk a szerződésünket. Erre csak az volt a válasza, hogy rendben, és ne felejtsem el a döntésemről értesíteni a Kvinfót is.
Nem felejtettem el. Ők még megkérdezték, hogy kívánok-e másik mentort. Nem kívánok. Drága mulatság volt háromszor is Aarhusba utazni csak azért, hogy Sidsellel találkozzak, mert olyan sokat nem kaptam érte - pár mondatot átfogalmaztunk a jelentkezésemben. Ha csak ezen múlna...
De van nekem néhány természetes úton szerzett mentorom. Rájuk számítok továbbra is, bár szerződést nem kötöttünk róla.