Thursday, February 24, 2011

Hétvégi műszak

Munkahelyemen, az aarhusi kórházban minden 4. hétvégén dolgoznom kell. Elvileg semmi kifogásom ellene, mert cserébe előtte pénteken és utána hétfőn vagyok szabadnapos, ami jól jön, ha pl. hivatalokban kell ügyet intézni. Csakhogy szombat-vasárnap nem jár az a vonat Aalborg és Aarhus közt, amivel hétköznap reggelente beérek 7-re a kórházba (nem érek be akkor se, kések 5-15 percet attól függően, hogy a vonatajtók azonnal kinyílnak Aarhusban, vagy ki kell várni, míg rácsatolnak további kocsikat). Tehát minden 4. hétvégén Aarhusban kell aludnom. Ezúttal egy kedves ismerős felajánlotta, hogy töltsem náluk a péntek és szombat éjszakát. Ők ugyan elutaztak, de a lakáskulcsot megkaptam. Meg is hatódtam, mert tényleg alig ismerjük egymást. Nem épp a központban laknak, hanem délre, Højbjergben, ami a centrumtól 20, az északabbra fekvő kórháztól 35 perc busszal ideális esetben.
A szombat még sima ügy volt, de vasárnap reggel így is problémás volt reggel a buszközlekedés. Azért, hogy beérjek 7-re a kórházba, már 6-kor el kellett indulnom, gyalogolni 20 percet egy olyan buszmegállóig, ahonnan indult busz ebben a korai időpontban. De ez nem vitt el egészen a munkahelyemig, tehát a buszról leszállva újabb 15 perc gyaloglás kis nehezítéssel, meredeken fölfelé a Nørrebrogade emelkedőjén. Ami önmagában nem baj, csak után a munkaidőm nagy részét is gyaloglással töltöttem. Tanulság: ha hosszú távon gondolkodom, olyan lakást kellene Aarhusban találni, amely a kórháztól csak annyira van messze, hogy biciklivel is lehessen menni dolgozni, mert vasárnap reggel 7-re nem biztos, hogy tömegközlekedéssel be lehet érni. Persze nem elég a távolságot nézni, a domborzatot is figyelni kell, mert Aarhus elég dimbes-dombos.
Szombaton elhúzódott a munka, mert míg hétköznap hárman-négyen vagyunk az osztályon, hétvégén egyedül van az ember. Szerencsére ilyenkor nem kell pl. az irodákat takarítani, és a rendelő is zárva. Cserébe viszont magára van utalva az ember, ha például beteget kell szállítani. Hétvégén csak akut esetben van szállítás, tehát sietni kell, és nem hibázhat az ember. Én lassú vagyok, és hibázok is, mert még mindig nem tanítottak meg rendesen, hogyan kell kezelni a sokfunkciós betegágyakat (3 különböző típus van a kórházban), valamint, hogy a 10 darab sokemeletes épületben mi hol található. Egy-két helyen voltam már, de korántsem ismerem ki magam az egész komplexumban, ami labirintusnak tűnik még két hónap után is. Az alagútban az infografika ugyan elfogadható, világoskék alapon fehér Gill-lel szedett eligazító táblák logikusan elhelyezve, de én azért továbbléptem volna, és mondjuk a különböző épületeket/osztályokat színekkel is megkülönböztettem volna úgy a táblákon, mint a falakon. A falak egyébként sárgák az alagútban, és egyetlen támpont a tájékozódásban olvasás nélkül is egy valószínűleg tévedésből úgy felejtett kisebb kék falfelület a 8. épületben. Amikor siet az ember, sokat segítene, ha nem kéne a többsoros tábláknál mindig lassítani és olvasgatni, hanem csak színek alapján tájékozódni. Szerintem.
Na, de szerencsére ez egy nyugodt hétvége volt, beteget nem kellett transzportálni, csak egy mintát átvinni az egyik laborba, a többi meg rutinmunka volt robotpilóta üzemmódban. Ezalatt kigondoltam, hogy munka után nem sietek haza alkalmi szálláshelyemre, inkább sétálok egyet a városban, amit alig ismerek. Néhányszor már jártam jártam ugyan a Aarhusban, az Aros-t meg a plakátmúzeumot ismerem, a belvárost is nagyjából, a pályaudvar és a kórház közti utat meg már csukott szemmel is. De vajon milyen Aarhus? Tetszene? Szeretnék itt élni?
A centrumból gyalog mentem Højbjergig, és közben egy hősnek éreztem magam a mínusz 6 fokos hidegben, ami a lengedező szél miatt sokkal hidegebbnek érződőtt. A pályudvar után balra el, és irány a tenger. Ami errefelé már szebb, mint a gyárkéményes-darus, amit naponta látok a buszból.

Nemhiába nézi Dalgas szobra is a sarkon, és nemhiába jöttek szembe lépten nyomon kocogók meg kutyasétáltatók még abban a cudar hidegben is. Az viszont fura, hogy a jól ismert és imádott sós algaillatot egyáltalán nem éreztem, csak pörkölt napraforgómag-szagot. Velem van a baj, vagy a tengerrel? Fotóztam volna többet is, de síkesztyűben elég nehéz, ha meg lehúztam, annyira fázott a kezem, hogy az már fájt. Az arcüreggyulladásos fejemről már nem is beszélve, amit hiába bugyoláltam sálba és sapkába, mégis átfagyott.

Hamarosan felkanyarodtam a villák és parkok közé, itt a fák között legalább a szél nem fújt már annyira. Megnyugtatott, hogy vannak ennek a városnak szép részei is, de egyfolytában azon járt a fejem, vajon tudnék, itt élni? Abban reménykedtem, hogy szembejön Margitka néni, és megmondja a választ. A királynőre gondolok, akinek valahol itt, a park közepén áll a nyári rezidenciája. De persze nem jött, ilyenkor biztosan Koppenhágában ül. Csak egy meztelen danaidát találtam egy befagyott tó partján, de ő nem nyilatkozott.


Annak idején Helsingørt nagykanállal ettem, imádtam az ott töltött időt. Érdekes, hogy mostanában többször jártam ott álmomban. Mióta beköltöztem a jelenlegi lakásomba, nem tudtam visszaemlékezni az álmaimra. Valószínűleg azért, mert azok főleg 6 óra körül születnek, én meg 4-kor kelek. De már elővettem néhány régi technikát, hogy újra fel tudjam idézni őket, és Helsingør lett belőle, ami a mai napig Dánia legszebb helye a szememben.
Amikor Aalborgba jöttem, az kaland volt félig-meddig. Úgy vettem, ha nem sikerül, legfeljebb visszamegyek Magyarországra. Aztán ittmaradtam-ittragadtam, és megszerettem. Talán a botcsinálta lokálpatriota beszél belőlem, de szerintem Aalborg is van olyan szép, mint Aarhus, van park, tenger, sétálóutca pici, öreg házikókkal, villanegyed, gyártelep...csak kisebb az egész. Most viszont mintha nagyobb lenne a nyomás. Vagy csak én öregszem, elmúlt belőlem a kalandvágy? Aarhusba nem tudok, és mostmár nem is nagyon merek belevágni. Úgy sétáltam a højbjergi házig, mint egy turista, és szorongani kezdtem.

Folyton fáradt vagyok, szétszórt, figyelmetlen, és alapvető dolgokra sincs időm, lazítani meg végképp nincs. Mostanra be kellett látnom, hogy az ingázás nem működik. Költözni kéne, de ez a várnál sokkal nehezebb. Egyszerűen nem találok egy lakást Aarhusban. Eddig bármilyen gyakorlati problémát megoldottam így vagy úgy, jól-rosszul, de hogy nem találok lakást, az egyszerűen nonszensz. Kezdek gyanakodni: lehet, hogy nekem semmi dolgom Aarhusban? Vagy esetleg Dániában sem? Akkor hol? Most mi legyen?

5 comments:

Unknown said...

Jéghideg időben fényképezni igazán fájdalmas - nekem amúgy is általában hideg a kezem / lábam. Még nem sikerült találnom jó megoldást téli fényképezésre...

Hmm, a világ elég nagy, s manapság sokkal könnyebb is kimozdulni. Mindig meglesz az esély arra, hogy valahol máshol rosszabb lesz - de ugyanígy megvan az esély arra is, hogy jobb lesz máshol. Szerintem érdemes lenne összeírni az egyes lehetőségeidet ill. lehetséges "forgatókonyveket", hogy tisztábban láss a döntésedhez.

bea said...

gyere vissza, es tanits dant horror penzert a magyaroknak :) gy csomo nover megy ki mostanaban, szerintem lenne piaca, es raadasul a szaknyelvet is beszeled. es kozben marad idod grafikusnak is lenni.
vagy nem tudom. de mostanaban a sokadik embertol hallom, hogy daniaba keszul noverkenek, es parazik a nyelvtol, viszont itt nem nagyon van dan nyelvtanfolyam, magantanar meg foleg, es senki nem tud semmit daniarol azon kivul, hogy olcso a sor.

Laura said...

Szerintem erezhetoen rossz lelki idoszakod van jelenleg. "Csak" errol van szo. En meg csak nem is nagyon gondolkoznek ezeken a dolgokon (marmint, hogy "mit keresek en itt"), amig a hangulatom nem valtozik. Soha nem konnyu uj munkaba belerazodni es uj varosba koltozni, lakast keresni. Faradt is vagy a rengeteg munkatol. Pont ezert en most nem dontenek semmilyen kerdesrol, ami a jovore vonatkozik...

Anonymous said...

Kedves Orsolya.
Eggyet értek az elöttem irt Laura`val. ilyen ugymond lélektani hangulatba nem szabad döntést hozni.
Minden rendezödni fog ha pozitivan áll a megoldások elé, hiszen Aarhus (Århus) 310.653 lakosa közül nagyon sokan megtalálták a városukban a reményt miért nem tudna maga is? De ehez idö, türelem és új barátok is kellenek akik kihozzák ebböl a hangulatbol.
Sók szerencsét kivánok Aarhusban.
Üdvözlettel.
F

Orsi said...

Beatbull: van listám a forgatókönyvekről, mellettük allistákkal az összes plusszal és mínusszal. Általában így csinálom, ha döntést kell hozni. Most csak az a baj, hogy az egészben túl sok a bizonytalansági tényező, amire egyáltalán nincs ráhatásom.

Bea: ahhoz, hogy valaki egy nyelvet tanítson, nem elég beszélni az adott nyelvet. Amúgy érdekelne, hová készül az a csomó nővér, amikor Dániában is megszorítások vannak az egészségügy területén, és Nord- meg Midtjyllandon létszámstop van, nővérből meg túlkínálat.

Laura és F: tudom, hogy rossz a kedvem, de ha döntést hozok, akkor igyekszem eltekinteni a pillanatnyi hangulatomtól, és objektíven mérlegelni. Egyébként meg attól, hogy fáradt vagyok, nem lehet eltekinteni, többek közt ezért kéne költözni, különben nem fog semmi változni. (Csak kérdés, hogy hova.)