Dániában így becézi az ember a kedvesét. De ezen kívül ez a szó az adóra és az adóhivatalra is. Érdekes egybeesés.
Még tavaly év vége felé jött egy levél a Skat-tól, azaz az adóhivataltól. Össze is rándult a fenyegetéseken edződött magyar gyomrom. Még tisztán emlékszem arra, mikor az otthoni vállalkozásom megszüntetése után pár ezer forintos adóhátralékom okán olyan levelet kaptam az Apeh-től, amelyben részletesen kifejtik, mire számíthatok, ha nem fizetem be a megadott határidőn belül. Konkrétan fenyegetőztek.
Izgatottan téptem fel hát a borítékot. Egy két oldalas kimutatás lapult benne a teljes elmúlt évi jövedelmemről és adómról. Amin egyebek közt 954 kr adóhátralék is látható volt. Ennek behajtását úgy intéztek el, hogy mellékeltek a borítékban 9 darab 106 koronáról szóló csekket, amit 9 hónapon át kell fizetnem a jövő évben. Tehát nem egyszerre, nehogy megterhelő legyen. Az elsőt januárban, az utolsót októberben (júliusban nyári szünet). És semmilyen fenyegetőzés, vagy egyéb fölösleges kommentár. Majdnem meghatódtam. Elég magasak az adók ebben az országban, ennek ellenére jó szájízzel fizetem.
Mielőtt elkezdtem volna a munkát az aarhusi kórházban, befáradtam az aalborgi adóhivatalhoz, és elmondtam annak a hölgynek, akihez a sorszámhúzó automata irányított, hogy ingázni fogok vonattal. Erre a högy a két város közti távolság és a várható jövedelmem fényében újraszámolta az adómat. A fentebb említett adóhátralék törölve lett, a havibérletem árának egy része az adóterhemet enyhíti majd. A hölgy magyarázott néhány dolgot, amiből nem sokat értettem. És ennek nem nyelvi akadályai voltak, egyszerűen semmi affinitásom a pénzügyi vonatkozású dolgokhoz. Mondtam is neki, erre mosolygott, hogy megérti, mert az adózás nem is a legegyszerűbb dolog a világon, és türelmesen elmagyarázta újra. Ettől persze nem értettem meg sokkal többet, de legalább... nem kéne az Apeh dolgozóit beszervezni egy dán tanulmányútra? "Így is lehet"-mottóval.
Ps. Még egyszer vissza kellett látogatnom az adóhivatalhoz, mert elfelejtettem tőlük megkérdezni, hogy kell-e valamilyen speciális számlát kérni a vonatbérletem vásárlásakor. Az ügyintéző először nem értette a kérdést. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy az országban, ahonnan jövök, a munkáltató néha megtéríti az utazási költségek egy részét vagy egészét, de ilyenkor általában az adott cég nevére-címére kell bérletvásárláskor számlát kérni, hogy ők aztán az adójukból visszaigényeljék. Az ügyintéző Mona Lisa mosolyával hallgatta mesémet, majd javasolta, hogy biztos ami biztos alapon a lejárt bérletemet ne dobjam ki, hanem tegyem el. De mivel a nyilvántartásuk mindent lát, ők bármikor néhány kattintással meggyőződhetnek arról, hogy a lakcímem aalborgi, a munkahelyem címe pedig aarhusi. Azt pedig külön számla nélkül is elhiszik, hogy akárhogyan is, de el kell jutnom az egyikből a másikba, szóval ne izguljak, leírják az adómból számlák nélkül is, amit kell. És ez egyáltalán nem hangzott fenyegetően.
Little Red Rhombus
19 hours ago
Posts
8 comments:
szép.
ez a szervezett tanulmányút nagyon szimpi ötlet.
itthon mindig úgy érzem, hogy direkt bonyolítanak mindent, és ha az ember lánya felhívja a figyelmet az értelmetlen körökre, akkor még ő a hülye, hogy is van ez???
az a fura, hogy négy (hány?) év után is magyar maradtál. lehet meglepő, de az apehban is emberek ülnek és valószínüleg csak a "kedves ügyfelek" váltották ki azt belőlük, amilyenek ők a köztudatban. a magyar emberek ugyanis nem fizetnek. és emellett bunkók is. erre hogyan lehet reagálni? nade.
nekem nagyon jó tapasztalataim vannak az apehhal. a legutóbb két napja beszéltem egy apehessel és nagyon kedves volt a telefonban és segítőkész. a landlordom lakásának az illetékével kapcsolatban indítottak eljárást vele szemben. de egy telefon kellett csak, hogy leállítsák. fizetési haladékot és részletfizetést kapjon. nekem annakidején jelentős adótartozást engedtek el... és mesélhetnék. minden csak azon múlik, mi hogyan állunk hozzájuk!
nem akarlak megbántani, de nagyon furcsa számomra, hogy ennyi év itt dániában sem változtatott a negatív nagyonmagyar hozzáállásodon. :(
(Három és fél.) Bori, örülök, hogy a személyedben egy olyan embert ismerhetek meg, akinek jó tapasztalatai vannak az Apeh-hel szemben. Nekem sajnos nincsenek. Minden szabályt követtem, fizettem, és NEM voltam bunkó. Ők hibáztak, és utána még szívattak is. A levél, amiben kb. 5000 forint adóhátralék okán fenyegetőztek, még mindig megvan valahol otthon - nem itthon, hogy szó szerint idézhetném most. A hátralékot egyébként befizettem határidőn belül, egy összegben, mégis kiküldték még további 3 éven keresztül, hogy változatlanul tartozok. Alig lehetett őket leállítani, a könyvelőm 2x is volt bent náluk személyesen ezügyben. Szerintem nem is érdemlik meg, hogy ennél több szót vesztegessek rájuk. Meg ez az egész már hál' Istennek a múlté, ennek ellenére nehezen felejthető.
Amúgy nem hiszem, hogy negatív vagyok, sőt, a bejegyzésemet pozitívnak szántam, amennyiben arra kívántam rávilágítani, hogy milyen felhasználóbarát a dán adóhivatal, amennyiben pl. nem mellékelnek fenyegető levelet, és mellékelt számla nélkül is kapok adókedvezményt az ingázás okán. Nem gondoltam, hogy ennyire félreérthető leszek.
Vagy esetleg azért tapostam a lelkedbe, mert te vagy valaki a családodban az Apeh dolgozója volt?
nem...én egy (sajnos) nagyon magyar adózó voltam, akivel kedvesen bántak, mikor bajba kerültem az én hibámból...
a negatívot meg arra értettem, hogy nem kell mindig párhuzamot húzni. én (is) szerencsésnek érzem, hogy itt élhetek és fizethetem a magas adót, mert tudom, hogy mit kapok cserébe. de sokszor én is rajtakapom magam hogy húzom a párhuzamokat, szidom az otthoni rendszert, amivel nagyon sok embert bántok meg...
és természetesen nem rád értettem azt az általános magyar adózót, aki próbál csalni és emellett még paraszt is az ügyintézőkkel.
nem akartalak megbántani, és sajnálom, ha így jött le.
Életem nagy részét Magyarországon éltem le, most pedig Dániában tanulom újra a dolgokat. Elkerülhetetlen a párhuzamok vonása.
Egyébként szidni az otthoni rendszert szerintem nem szoktam. Pont itt tanítottak meg rá, mi a konstruktív kritika lényege: nem a céltalan fikázás, hanem rávilágítás egy jobb alternatívára, járhatóbb útra. A kritika elfogadható, ha hozzáfűzzük, hogyan lehetne jobban.
Ha én is beleszólhatok... Szerintem érdemes lenne különválasztani a személyest a rendszerszintűtől. Ha az utóbbit nézzük, valószínűleg a legtöbben egyetértenek velem abban, hogy Dániában (illetve általában "nyugaton") a legtöbb hivatalos dolog gördülékenyebben elintézhető. Ez érvényes az adóügyektől az útlevél vagy a jogosítvány kiváltásán át egy bankszámla megnyitásáig. Vagy mondjuk egészen más élmény megvenni egy vonatjegyet a koppenhágai főpályaudvaron, mint mondjuk Pesten a Keletiben. Magyarországon sajnos még most is gyakran az az érzésem, mintha valakinek az lenne a dolga, hogy beépítsen az egyes rendszerekbe apró, ám annál bosszantóbb fogyatékosságokat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne rengeteg olyan alkalmazott Magyarországon, aki óriási erőfeszítések árán (és sokszor szánalmasan alacsony fizetésért) igyekszik minél színvonalasabb szolgáltatást nyújtani. Sajnos azonban ők ezt gyakran a rendszer ellenében, és nem azzal egyetértésben teszik.
És még egy dolog, erre a korábbi megjegyzésre reagálva: "minden csak azon múlik, mi hogyan állunk hozzájuk!"
Nos, pontosan ez a gond. Nagy baj van akkor, ha az én adóügyem, útlevélkérelmem stb. azon múlik, hogy én hogy szólok az ügyintézőhöz. A rendszernek kell világosnak, átláthatónak és egyszerűnek lennie, hogy az egyes alkalmazotton gyakorlatilag semmi se tudjon múlni - mint ahogy az ügyfélen se. És ebben Magyarország sajnos még nem jár az élen.
Zsolt: persze, mindenki beleszólhat, ha nagyon nem tetszik, majd kimoderálom. :)
Amúgy meg a személyes és a rendszerszintű összekeverését valószínűleg én indítottam el azzal, hogy a rendszerről írok, de a saját személyes szűrőmön keresztül. Ezt azért teszem, mert tudatosan óvakodom attól, hogy abszolút igazságokat kijelentsek, mivel lehet, hogy nincs igazam. Nem mondom, hogy a dolgok márpedig így és így működnek Dániában, a dán nyelv ilyen és ilyen, stb. Szeretek inkább úgy fogalmazni, hogy "én úgy látom, hogy...", "azt tapasztaltam, hogy..." meg "szerintem...". És akkor kicsi az esély, hogy valótlant állítok, mivela saját érzéseimmel legalább jórészt tisztában vagyok.
Az, viszont, hogy x év után is magyar maradtam, meg hogy negatív nagyonmagyar a hozzáállásom, eléggé bemart. Mert egyrészt igen, magyar vagyok, magyar az állampolgárságom és az útlevelem, és ez valószínűleg így is marad. A magyar ebben az értelemben nem egy minősítés. Az meg, hogy negatív a hozzáállásom, szerintem egyrészt nem igaz, és ha így is lenne, nem hiszem, hogy azzal, hogy magyar vagyok, összefüggésbe hozható. Nem szeretem az efféle vagdalkozást.
Post a Comment