Az ingázás

még mindig napirenden van, és sajnos nem lett jobb. Talán annyival, hogy mire beér a vonatom Aarhusba, addigra felkel a Nap, és mire hazaérek, még nem megy le. De továbbra is fárasztó a korán kelés, idegesít a légkondícionáló, és majd' minden héten van késés. Legutóbb azért jött különösen rosszul, mert két egymást követő napon történt.
Alapvetően nem vagyok az a típus, aki elkésik. Inkább 10 perccel előbb szeretek odaérni, mint 1 perccel később. Elaludni se szoktam, két ébresztőórát használok kétperces eltéréssel, hogy visszaaludni se tudjak. A munkából mégis minden nap kések kb. 10 percet, mert a reggeli első vonattal csak így lehet beérni. De ez a minap egy bő órára tolódott ki. Már közel jártunk Aarhus-hoz, amikor hirtelen leállt a vonat, mert elromlott a számítógép (ó, boldog idők, amikor a vonatok számítógép nélkül közlekedtek!). Előre nem tudott haladni csak hátra, úgyhogy visszatolattunk Langå-ig, ahol át kellett szállni a következő vonatra. Persze telefonáltam az osztályra, hogy ne izguljanak, jövök, csak kések, de azért elég kínos volt, mert már nem először fordult elő.
Másnap ugyanaz az IC4-es vonat (amiről Zsolt már írt) állt reggel az aalborgi állomáson, kicsit izgultam is, hogy ezúttal kitart-e a fedélzeti számítógépe. Na, szinte pontosan ugyanazon a helyen, mint előző reggel, megint leállt a vonat. Mint kiderült, nem műszaki hiba miatt, hanem elszabadult lovak kerültek a sínek közelébe, és ki kellett hívni a tűzoltókat, hogy befogják őket. Ez megint egy órás késést jelentett. Amikor felhívtam a főnővért, kissé hitetlenkedőnek tűnt. Elszabadult lovak... na persze.
Mostmár muszáj lesz mihamarabb kiiktatni az ingázást az életemből.