Mosógép

nincs minden háztartásban Dániában. Az én lakásomban pl. nem is lenne hely neki. Bár 65 négyzetméteren lakom, sem a konyhában, sem a fürdőszobában nem lehetne helyet szorítani neki, amikor épült a ház, valószínűleg ez még nem volt szempont. De teljesen elterjedt dolog, hogy lakóközösségenként van egy közös mosógép az alagsorban, pincében, vagy máshogyan megoldva, ahol érmés vagy mágneskártyás rendszerrel lehet használni a gépet. Van, ahol előre fel kell iratkozni időpontokra, hogy ne legyen ütközés, és van, ahol csak úgy odamegy az ember a szennyesével, és ha épp üres a gép, akkor használja.
Nálunk is így történik. A mágneskártyámat némi kézpénzzel együtt egy borítékban bedobom a kedves házmester bácsi postaládájába, és egy-két nap múlva ő visszadobja nekem a kártyát, amire feltöltötte a pénzt. A kártyát aztán mosás alkalmával be kell dugni egy dobozba, ami a vízvezeték és a mosógép közé van beiktatva. Egy kártyahasználattal 2 óra 45 perc időt vásárolok 15 koronáért, vagyis amikor lejár az idő, nem tud a gép több vizet szívni. Ebbe az időtartamba 2-3 mosás szokott beleférni attól függően, hogy melyik programot használom. Bosszantó tud lenni, ha más is épp akkor mos, amikor én szeretnék, valamint ha elromlik a mágneskártya. De végülis jól működik a rendszer. Általában.
A minap is mosni akartam. Akut helyzet volt, már régóta gyűlt a szennyes, a hosszú hétköznapok és az aktív hétvégék miatt nem volt időm ezzel foglalkozni. Épp délutános műszakra voltam beosztva, de felkeltem jó korán, hogy időben végezzek az egésszel. A Nap is sütött, pár óra alatt megszáradt volna az udvarra kiteregetett ruha. De a mosás sajnos meghiúsult, mert láthatóan vandalizmus történt, a számlálódoboz és a vezetékek erőszakosan ki voltak tépve a falból, a házmester pedig nem tudta megmondani, mikorra lesz megjavítva a szerkezet.
Pedig mosni muszáj, mert lassan nincs mit felvennem - gondoltam. Még szerencse, hogy Zsolték két percre laknak tőlem, és saját mosógépük van. Meg is állapodtunk, hogy másnap átugorhatok hozzájuk a szennyesemmel.
Másnapra azonban csoda történt: az alagsorban lévő gépet megjavították, újra lehetett használni. Mint a házmester bácsi elmondta, a fölöttünk lakó pár összekülönbözött. A lány épp használta a mosógépet, és a fiú haragjában lerohant, és kitépte a vezetékeket a falból. Később a lány elmondta a történteket a házmesternek, és végül ők fizették ki a szerelőt.
Most nem írom le, mi a véleményem az ilyen alakokról. De a tanulság a következő:
1. Az olyan apróságnak tűnő dolgoknak, mint például a mosógép, néha nagyon nagy jelentőségük tud lenni. El se tudom képzelni, milyen lenne az ágyneműt a patakban mosni.
2. Nagyon fontos, hogy szükség esetén van kihez fordulnom. Most épp Zsoltékat találtam meg (mint már annyiszor), de Aalborgban van még jónéhány barátom, ismerősöm, akikre számíthatok. Aalborg az otthonom, Aarhus nem lenne az - persze erre nem most jöttem rá. Kicsit talán későn, de még idejében. Nem lehetne, hogy itt kapjak végre valami munkát? Már kapálódzom érte egy ideje.