iPad és iPad

Amikor elkezdődött az egyetem szeptemberben, kissé irigykedve láttam, hogy az osztálytársaim többsége iPad-ot használ. Órán jegyzetelésre, szünetben szórakozásra. A vágy titokzatos tárgya. Már megfordult korábban a fejemben, hogy milyen jó is volna, de lebeszéltem magam róla, mondván, hogy teljesen ésszerűtlen vétel lenne, mert van egy remek MacBook-om, mindent tud, amire szükségem van, a legjobb barátom, hűséges társam, ennél nem kell több.
Aztáb kiderült, hogy az osztálytársak nem az ösztöndíjból, de még csak nem is a diákhitelből vették, hanem a Nordjyské-től kapták kölcsön a gépeket. A Nordjyske Nordjylland legnagyobb napilapja, és újabban digitális lapkiadásba vágták a fejszéjüket. Az egyetemmel olyan egyezséget kötöttek még az előző szemeszter folyamán, hogy a vállalkozó kedvű hallgatók és dolgozók közt kiosztottak 400 db iPad-ot, akiknek cserébe olvasniuk kell a lap digitális kiadványait és kérdőív kitöltésével, napló írásával adni visszajelzéseket róla. Emellett egy phd. hallgató feladata többek közt az, hogy begyűjtse, vizsgálja és továbbítsa a Nordjyské-nek az egyetemisták iPad használati szokásait. Sajnáltam nagyon, hogy lemaradtam erről a lehetőségről. Aztán egyszer október tájékán az egyik tanár azzal jött, hogy van még egypár iPad a Nordjyske raktárán, a leggyorsabbak megkaphatják. Villámgyorsan adtam le a jelentkezésemet, de a hosszú adminisztációs átfutási idő miatt csak jóval később, november közepén kaptam kézbe a készüléket.
Nem a legújabb, a kamerák pl. még nincsenek benne, de a Nordjyske nagylelkűen mobil internet előfizetést is adott hozzá, tehát Dánia területén bármikor online lehetek a segítségével. Eltöltöttem jópár órát akkor rögtön azzal, hogy simogattam, ismerkedtem vele, élveztem, hogyan reagál a különböző kézmozdulatokra. Fantasztikus, hogy pár éve még DOS-ban pötyögtem hatalmas PC-ken, most meg...
Sajnos sok időm nem jutott arra, hogy komolyabban elmélyüljek az új lehetőségekben, mert a vizsgafeladatom (amely egyébként pont iPad-on futó program tervezése volt) minden időmet elvette. IPad-os tevékenységem kimerült abban, hogy a nap végén levezetésképpen játszottam egyet a Helvetica vs. Arial programmal. Leginkább István volt az, aki letöltögetett mindenfélét és használta, kísérletezett vele. Azzal bíztattam magam, hogy majd dec.19. után, amikor végre leadjuk a projekt írásbeli részét, és fellélegezhetek egy kicsit, akkor én is. Ki kell használni a lehetőséget, hogy ilyen szerkentyű van nálam, mert aztán hamarosan vissza kell adni. Persze mindenki abban reménykedik, hogy végül jutányos áron megvásárolhatjuk őket. Elvégre mit is kezdene a Nordjyske ennyi sok régi, használt iPad-dal...?
Aztán eljött a Szenteste napja. Még nem a dátum szerinti, hanem az, amit Istvánommal kineveztünk a mi szentesténknek, mivel a valódit ki-ki a saját szüleivel tölti. Kicicomáztuk a lakást, feldíszítettünk egy 25 cm magas cserepes ciprust az ablakpárkányunkon - ez a mi karácsonyfánk az idén -, és végigettük az ünnepi menüt. Aztán jött az ajándékozás, és alig hittem el, mit kaptam: egy iPad-ot! A legutolsó modellt, karcsút, rózsaszín borítóval. Mert István szerint igenis szükségem van rá, ha ilyen területen tanulok és később dolgozok majd. Teljesen meg vagyok hatva. Nemrég csak álmodoztam róla, most meg már kettő is van...
Azóta használom is szorgalmasan - persze főleg az újabbat. Van egypár bosszantó hiányossága, például pár szónál hosszabb szöveg beírására alkalmatlannak tartom. Az iTunes meg képtelen kezelni a helyzetet, hogy a nevem alatt két készülék van, amelyeken szándékosan különböző dolgokat szeretnék tartani, a program mindig megpróbál mindent szinkronizálni, vagy inkább összekeverni. De közben maga a készülék olyan kezes jószág, hogy szeretem az első pillanattól kezdve. Öntörvényű és simulékony egyszerre, mint egy kiscica.
Kétszínűnek érzem és kissé szégyellem magam, mert nemrég egy ismerős mondta, hogy elektronikus könyvolvasóra volna szüksége, és egy iPad vásárlásán gondolkodik. Én lebeszéltem róla mondván, hogy ez egy sznob és szexi ékszer sok hiábavalósággal, ha valóban olvasni szeretne, egy Kindle-lel sokkal jobban jár. Aztán azóta nekem már kettő is van a háztartásban. Tehát módosítanék az álláspontomon: ez egy remek dolog, igazából kívánom, hogy mindenkinek legyen, lehessen, és mindenki használja sokat. Hosszú távon ez nekem is jót tesz, hátha ebből fogok megélni. Épp most találtam ezzel kapcsolatban egy érdekes cikket, ami arról szól, hogy jövőre az 5 legkeresettebb munnkaerő-típus egyike pont én leszek (creative design and user experience). Úgy legyen.
Mindenkinek szép karácsonyt kívánok! (Az idei hivatalos képeslapom a másik blogomon található).