Gépesített konyha, jut idő a csókra

(Falvédő-bölcsesség)

Imádok sütni, legyen az édes vagy sós. A kenyeret is jobban szeretem magam készíteni, mint boltban venni. A házi pont olyan, amilyennek én szeretem, és sokkal tovább eláll (ha ellen lehet állni neki). A tésztát dagasztani viszont nem jó, mert soká tart és fárasztó. Márpedig egy jó fánkot vagy pizzát addig kell verni, míg hólyagos nem lesz (a tenyerem mindenképp). Szóval régóta álmodoztam már egy olyan konyhai robotgépről, amely a munka nehezebb részét elvégzi helyettem, nekem csak bele kell raknom a hozzávalókat, majd a kész tésztát a sütőbe (aztán begyűjteni az elismerést). De igazán aktuálissá csak akkor vált a kérdés, amikor dupla adaggal kellett számolnom, vagyis István felbukkanásakor.

Azóta gyakrabban sütök és többet is eszünk kenyérből, mintha boltban vennénk. A jó kenyérnél pedig mi sem egyszerűbb: liszt, só, víz és élesztő. Ennyi.

Esetleg egy kis joghurt, tejföl, tej, mikor mit találok a hűtőben. Egy kis olajat vagy olívaolajat is elbír.

Aztán persze lehet variálni aszalt paradicsommal, friss bazsalikommal, rozmaringgal, mazsolával, dióval, lenmaggal, napraforgómaggal, szezámmaggal, tökmaggal, bele a tésztába vagy a tetejére szórva.

Hosszúkás, kerek vagy szív alakú formában sütve.

Kiflinek vagy zsömlének, netán napraforgókenyérnek formázva, ha van rá idő. A lehetőségek száma végtelen.
Mióta olvastam, hogy az emberi gyomor nem nagyon szereti az éleszőt, azt is a minimumra csökkentettem: fél kiló liszthez csak egy mogyorónyi (becslésem szerint kevesebb mint fél dkg) kell, és egy evőkanál kovász.

Ez utóbbiból mindig van a hűtőben egy kis műanyag dobozban (recept anyunál, bár egyesek szerint ez csak öregtészta, de a kovász elkészítése soknapos macera, amire én nem vagyok kapható). Minél kevesebb az élesztő, annál hosszabb kelési időre van szükség. Ezért általában este dagasztja be a gép a tésztát, aztán vizes konyharuhával letakarva egész éjszaka a konyhában (nyáron a hűtőben) kel az anyag. Reggel kinyújtom, szorosan feltekerem és belerakom a sütőformába. Ezután még minimum 2 órán, néha egy egész délelőttön keresztül kel (a hőmérséklettől függően), mielőtt rákapcsolok a sütőre. 200 fokon fél óráig sütve pont jó lesz.

A robotgép minden egyéb kelt és nem kelt sütemény tésztáját fantasztikusan összedolgozza, és a krémet is olyan habosra keveri, amilyenre kézzel lehetetlen és a kézi mixerrel is hosszadalmas és unalmas lenne.

Hogy időm mégsem lett több, mióta megvan a masina, annak leginkább az az oka, hogy amíg a gép dolgozik, én elmélázok fölötte és gyönyörködök abban, ahogy a hozzávalók fokozatosan selymes masszává állnak egybe.