Miközben

teljesen el vagyunk foglalva a házfelújítással, Dániában érdekes dolgok történnek. Csütörtök este arra a hírre jöttem haza, hogy mostantól a homoszexuálisok is házasodhatnak. Vagyis azok a párok, akik szeretik egymást, és szeretnének házasságban élni, megtehetik Dániában attól függetlenül, hogy melyik nemhez tartoznak.
A parlamentben 85-en szavaztak a javaslat mellett, 24-en ellene és 2-en tartózkodtak. A miniszterelnök Facebook oldala szerint 23 évvel ezelőtt Dánia volt az első ország a világon, ahol lehetővé tették a regisztrált párkapcsolatot azonos neműek között. A tegnap hatályba lépett döntés alapján viszont ezentúl akár polgári esküvőn, akár templomban is kimondhatják egymásnak a boldogító igent.
Jómagam nagyon örülök ennek a hírnek. Szerintem a homoszexuálisokat pont ugyanazok a jogok illetik meg, mint a heteroszexuálisokat, se több, se kevesebb. Ez a döntés végre azonos szintre emeli őket. Képzeljük csak el: egy fiú megkéri egy lány kezét, mondván, hogy házasodjanak össze, mire a lány azt mondja: nem akarok hozzád menni kedvesem, válasszuk inkább a regisztrált párkapcsolat intézményét. Ugye, valószínűtlen ez a helyzet? Akkor mért kellene a homoszexuálisoknak beérniük ezzel?
Biztosan akad bőven olyan is, akinek nem tetszik a dolog, főleg a templomi része. Ami a Bibliára való hivatkozást illeti, mármint hogy a Szent Könyv kimondja, hogy a homoszexualitás bűn, nálam elég gyenge érv, mert a Bibliát úgy forgatja mindenki, ahogy akarja, mindenre találni magyarázatot benne, és mindennek az ellenkezőjére is. "Brugeren bestemmer, ikke teksten selv." Vagyis: a felhasználó dönt, nem a szöveg maga. Női lelkészek is gyakorolnak a dán evangélikus egyházban, pedig állítólag a Bibliában erre is van ellenjavaslat, de ez manapság már nem szúrja senkinek a szemét.
Azt viszont felháborítónak tartom, hogy akadt olyan lelkész, aki nem temetett el egy nőt, mert az leszbikus életet élt. Mégis kinek gondolja magát, hogy ítélkezni mer? Amellett, hogy papok temetnek meg nem keresztelt embereket is. Én sem vagyok megkeresztelve, és ezen az alapon nem lesz soha templomi esküvőm, és valószínűleg egyházi temetésem sem, amit kicsit sem bánok. Templomot leginkább akkor látogatok, ha építészetileg, művészileg érdekes, vagy ha koncertet adnak benne. Egy része a templomban esküvőknek nem vallási alapon akarja a ceremóniát, hanem a külsőségek miatt: szép ruha, a templom mint szép háttér a fényképen, stb. Gondolom, nem lesz ez másképp a homoszexuálisok közt sem, de mindegy az indíték, a lényeg, hogy őket se lehessen kizárni, ha ezt akarják. A kormány elég nagyvonalú az ellentáborral, nem kényszerít egy lelkészt sem akarata ellenére, hogy levezessen egy homo ceremóniát, mondhat nemet, akinek nincs kedve hozzá, de ezt csak minden harmadik teszi meg. Kezdetnek nem rossz szerintem.