Friss hal

Napjaim egy részét itthon töltöm a szakdolgozatom írásával. A minap szokatlan dolog történt: délután 3 körül egy férfi csöngetett. Ajtót nyitottam. Azt mondta, ő a halasember Hirtshals-ból, friss hallal van tele a kocsija. Ha érdekel, pár perc múlva megáll a ház előtt, és megnézhetem a kínálatot. Rábólintottam, megkerestem a pénztárcám, kabátot vettem, és tényleg jött is a kocsival. Felnyitotta a hátulját, és minden volt, szép sorban, kis ládákban, jégen: friss hal, kagylók, rákok. Elkezdte sorolni a nevüket. Jó részüket felismertem, és arra gondoltam, hogy valami olyat kéne venni, amihez egyébként nem nagyon jutok hozzá. A szupermarketekben fagyasztott halból van választék, de nem mindig jók. A hering, pisztráng vagy a lazac rendben van, de a Vietnamból importált pangasius halfilé mire kienged, már kevesebb, mint feleakkora. Ráadásul felröppent a hír, hogy antibiotikumokon nevelik szennyezett vízben, úgyhogy nagy kedvem nincs hozzá. A panírozott halfilének pedig csak paníríze van. Kapható vákumcsomagolt áru is, pisztrángot, lazacot, tőkehalat időnként veszek, de hiába a vákumozás, fura szaga van az ilyen halnak, szinte büdösnek mondanám néha. Van egy halbolt Aalborg belvárosában, de ritkán megyek arra, és akkor sem mindig úgy, hogy utána azonnal hazafelé veszem az irányt, hogy hűtőbe tegyem a vásárolt árut, úgyhogy nem nagyon jön szóba, hogy ott vásároljak. Most viszont nem lehetett ellenállni. Vettem két jókora lepényhalat meg egy adag (5 db) angolnát aznapra meg másnapra - lefagyasztani nem akartam semmit.
István gyanúsnak tartotta, hogy házhoz jön a friss hal. Vajon legális az ilyesmi? Rákerestem az Interneten, és meg is találtam a halasembert, úgy tűnik semmi gond vele. Egyébként nagyon tetszik a halfajtákat bemutató menüpontja a weboldalának. Valószínűleg máskor is járt már erre, csak sose voltam itthon.
Nem volt olcsó mulatság, nyilván meg kell fizetni, hogy a halak kb. fél nappal korábban még a tengerben lubickoltak, és hogy házhoz hozzák. Mégis megérte, mert ilyen finomat utoljára a Sæby-i halétteremben ettem, amiről korábban már írtam. A friss hal semmihez se fogható, nem is kell hozzá semmilyen rafinált trükk. Pillanatok alatt elkészül, és nem megy össze jelentősen a térfogata, mint a fagyasztott halnak, úgyhogy elszámoltam magam, az 5 angolna sok is volt kettőnknek egy vacsorára.
A lepényhalnak van egy kis édeskés mellékíze, ezt remekül kiegészítette a reszelt répa és paszternák tejszínben könnyedén megfuttatva és a bulgur. A halat sóval, színes borssal és gyömbérrel ízesítettem, kevés vajon hirtelen megsütöttem.

Angolnát még sosem ettem korábban, úgyhogy szétnéztem az Interneten, hogyan lehet elkészíteni. Minden receptben vajon sütötték, úgyhogy én is ezt követtem, de előtte sóval és borssal kevert lisztben forgattam meg a feldarabolt haltesteket. Érdekes, izmos, rugalmas állaga van, ilyennek képzelem a kígyó testét is. A darabkák a serpenyőben a hő hatására viccesen úgy mocorogtak, hogy az Alien c. film jutott eszembe (az étvágyamat szerencsére nem vette el a látvány).
Köretnek polentát készítettem: a kukoricalisztet tej és erőleves 1:1 arányú keverékében főztem meg, adtam még hozzá durvára vágott vöröshagymát és apróra vágott fokhagymát olajon megpárolva, borsot és rozmaringot. Ezt már órákkal korábban elkészítettem, hagytam kihűlni és megdermedni, majd felkockáztam, átpirítottam, és a fris halhoz melegen tálaltam pikáns paradicsomszósszal, savanyított fokhagymával és uborkával. Nyáron grillezve az egész, friss paradicsommal és bazsalikommal fantasztikus lenne...


Újabban hanyagolom a fényképezőgépemet, mert lusta vagyok letölteni és válogatni a képeket. Sokkal gyorsabb az iPaddal kattintani és a Frame Artist app-pel összekomponálni a részképeket egy egésszé. Egy recept egy kép, és mellesleg így a rögtönzött "főzzünk-abból-ami-épp-akad-itthon" típusú, remekül sikerült, később mégis a feledés homályába merülő ételeket könnyedén meg lehet örökíteni és máskor is elkészíteni. Friss hal is lesz még, azt hiszem!