Autó egy hétre

Nincs autónk, mert megvagyunk nélküle egyelőre. Dániában az autótartás egyáltalán nem olcsó mulatság a magas adók miatt, és István is meg én is csak Aalborg-on belül mozgunk napi szinten, ami biciklivel könnyedén leküzdhető távolságokat jelent. Utoljára akkor volt pár napra kocsink, amikor béreltünk egyet jó egy évvel ezelőtt a költözéshez. Azóta összegyűlt egy-két dolog, ami csak autóval elintézhető, úgyhogy megint béreltünk egyet. Egy hosszabb hátuljú személyautót akartunk, hogy a szállítás ne legyen gond, de a parkolás se. Pont nem volt az autókölcsönzőnél a kiválasztott modell, úgyhogy egy méretes költözőautót kaptunk. Először nem örültünk neki, de végülis nem volt gond, csak vicces volt a tengerpartra is egy monstrummal menni, továbbá a szomszédok is érdeklődtek, hogy költözünk-e.
Előszöris jól bevásároltunk tartós és súlyos holmikból, mint liszt, cukor, étolaj és ehhez hasonlók, hogy egy darabig ne kelljen ilyesmit biciklivel cipelni fel a dombon. Aztán vettünk az Ikeában pár praktikus darabot: polcokat, óriás virágcserepeket, ilyesmit.
Pár hete elromlott az öreg hűtőszekrényünk. Venni kellett egy újat, amit díjmentesen kiszállítottak, de a régit már nem vitték volna el ingyen. Most végre elvittük mi a közeli szeméttelepre, ami egyben újrahasznosító telep is. Az ember az egészségügyi kártyáját használva hajthat be (ez nyitja a sorompót a kocsi előtt) kétszer egy hónapban. Itt aztán különböző konténerekbe kell rakni a fát, az éghető anyagokat, kerámiát, üveget, építési hulladékot, hűtőszekrényt, mosógépet, stb. Van itt egy remek dolog: hátul egy nagy terület, ahol a kerti hulladékokat lehet leborítani, pl. faágakat, sövénynyesedéket, falevelet, amit komposztálnak: valószínűleg felmelegítenek és földdel keverik el, és a telep egy másik sarkában leborítják. Innen aztán szabadon elvihető, még lapátok is vannak kitéve hozzá. Mi is megtöltöttünk pár zsákot, jövő tavasszal ezt ássuk a kertünk földjébe.


Nagy kedvencem a Gul og Gratis (sárga és ingyenes) weboldal, amolyan bolhapiac, ahol mindent, de tényleg mindent árulnak főleg magánszemélyek. Én is adtam már el itt feleslegessé vált holmit, de vettem is hasznos dolgokat potom pénzért. A nappalinkban a tévé egy kicsi és nem túl praktikus asztalkán állt, már régóta szerettük volna valami jobb megoldást találni neki. Most ráakadtam egy eladó vitrines szekrényre potom 150 kr-ért! Rettenetesen megörültem neki. Némi telefonos egyeztetés és egy bő órányi autózás után a mienk lehetett ez a csodaszép darab. Átmostam, kezeltem egy kis olajjal, és aztán a helyére is került. Egy másik helyről 50 kr-ért CD-polcot vettünk, mert a régiek már megteltek. Régi vágyam volt még egy babzsák fotel, ezt nem a Gul og Gratis-ról, de akciós áron sikerült beszerezni. Egészen otthonossá vált a nappali.

Közben útba esett egyik nagy kedvencem, az Aabybro-i tejgazdaság boltja. Itt van mindenféle tejtermék, de ami miatt igazán érdemes megállni, ha errefelé jár az ember, az a fagyijuk. A dán fagylaltok közt kevés az igazán jó, de az itt kapható kernemælk softice, vagyis a túróízű krémfagyi mindent visz. A bolt előtt van pár asztalka székekkel, a betérő vásárlók mindegyike leül pár percre kifelé jövet, lerakja maga mellé a sajtokkal, dobozolt jégkrémekkel, egyebekkel megrakott szatyrokat és élvezettel elnyal egy fagyit. Mi is így tettünk természetesen.

Jó volt az időzítésünk a kocsibérléssel, épp a földieperszezon derekán. Ilyenkor a farmerek elkezdik a szedd-magad akciókat. Mi is meglátogattunk egy nagy ültetvényt, ahová biciklivel máskülönben nem jutottunk volna el, és 11 kiló friss, fantasztikusan édes földieperrel jöttünk haza, meg persze teli hassal. Utána napokig a földieperről szólt minden, és még a fagyasztóba is került.

Végül, ha már kocsi, és Dániában szokatlanul meleg időjárás, akkor irány a tenger. Egy napot Sæby-ben töltöttünk, ahol természetesen az imádott Jensens Fiskerestaurant-ban ebédeltünk a fantasztikus halas-tengeri herkentyűs svédasztalról válogatva, utána pedig a strandján heverésztünk, ami nem kavicsból, nem homokból, hanem kagylóból áll.





István nem vett ki szabadságot erre az autós hétre, de igyekezett hamar elszabadulni a munkából, aztán még egy-egy délutánt Blokhus-ban (ahol a homokvihart kavaró erős szél miatt nem tudtam fotózni), és Egense-ben töltöttünk.


Megvagyunk autó nélkül egyelőre, de azért klassz volt ez a hét négy keréken.