Bisztró a városban

Nem vagyok nagy rajongója a hagyományos dán konyhának, nekem egyhangúnak és egészségtelennek tűnik: sok a disznóhús, a szósz, kevés a zöldség. A hétköznapi modern konyha sem tartogat nagy meglepetéseket: Aalborg belvárosában a legtöbb helyen ugyanazt adják: húst krumplival, húst tésztával vagy hamburgert. A desszert-téma egyenesen siralmas: az agyondicsért Paradis fagyizó nem rossz ugyan, de nekem még nem a prémium kategória. Volt még egy süteménybolt a városban - cukrászdának nem nevezném, mert ahhoz túlságosan kicsi volt a választék -, de az is tönkrement kevesebb, mint egy év alatt. Ha ettől eltérőt akar enni az ember, akkor vagy mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia, mert az már a drága kategória, vagy az ázsiai, indiai éttermeket kell keresni - amikből sajnos még mindig nem elég nagy a választék. Vagy nem kell kimozdulni, hanem otthon kell sütni-főzni.
Ebben az unalmas állapotban villant fel a minap némi reménysugár, amikor a Victors Madhus-ról hallottam. A honlapja könnyen érthető, a koncepció egyszerű: nincs pincér, és az így megspórolt költségeket a jó minőségű, egészséges, lehetőleg szezonális alapanyagokra fordítják. A választék nem hatalmas, de az állandó fogások mellett a táblára kiírt fogás naponta változik. A szakácsok munkáját a vendégek maguk is megfigyelhetik, mert belátni a konyhába.



A rendszer önkiszolgáló és készpénzmentes: az ember érintőképernyőn rendeli meg az ételt-italt, bankkártyával fizet, keres magának egy helyet (asztalfoglalás nem lehetséges), és amikor szólítják, odamegy a pulthoz és elveszi, amit rendelt. Oké, a bisztró fogalmát már régen feltalálták, de itt eddig mégsem bukkant még fel hasonló.




Alig vártam, hogy kipróbáljam, és erre vasárnap került sor, amikor Zsolt barátommal brunch-ra mentünk a Victors Madhus-ba. Nagyon elszántak voltunk, a kivételesen viharos szél se tarthatott vissza bennünket, hogy átbiciklizzünk a hídon Nørresundby-be, leküzdve ezáltal azt a pszichológiai akadályt, amely furcsa módon sok bennszülött aalborgit visszatart. Nekem Aalborg-ból Nørresundby-be átmenni olyan, mint Pestről Budára, azzal a különbséggel, hogy sokkal rövidebb az út és a híd. Értem én, hogy régen a túloldal a lenézett gyártelep és munkásnegyed volt, de ma már nem így van. A tengerpart a túloldalon szerintem sokkal szebb.
Bár a Victors Madhus közvetlenül a víz közelében helyezkedik el, a látvány vasárnap nem volt fantasztikus, mert a sétányt épp javítják, ezért részben le van zárva és fel van túrva. De ez volt a legkellemetlenebb az egészben.




Az étterem modern és kellemes, a rendelés egyszerű, a személyzet kedves, még arra is kapható, hogy figyelembevegye a brunch összeállításánál, ha valaki vegetáriánus.
Elégedett vagyok, és nem most voltam itt utoljára. A napi menüt is szívesen kipróbálnám, és a csokis mousse-sütijük is ígéretesnek tűnik.



Remélhetőleg nem lesz olyan rövid életű, mint a többi, az átlagtól elütő koncepcióval próbálkozó vendéglátóipari egység. A reménykedés egyik alapja, hogy a konyha szintén kiszolgálja az azonos épületben működő, nemrég nyílt idősek otthonát.



Az a neve, hogy Fremtidens Plejehjem, vagyis a jövő idősotthona, mindenféle modern technikával felszerelve. Ha megérem és lesz elég pénzem, lehet, hogy én is itt töltöm majd az utolsó éveimet. Ha ilyen ételt szolgálnak majd fel, nem is bánom.