Munka?

Na, igen, munka. Mostmár ideje erről is írnom. Utoljára tavaly júliusban volt téma, amikoris végre sikerült egy 6 hónapos løntilskudsjob-ot megcsípni, ami azt jelenti, hogy az ember ugyanúgy dolgozik mint a kollégái, de a fizetése egy részét az államtól kapja. Az állam így támogatja a munkáltatót abban, hogy egy munkanélkülit alkalmaz. És emellett az ember státusza még ugyanúgy munkanélküli, tehát folyamatosan állást kell keresni. Nekem attól való félelmemben, hogy az önéletrajzomon túl nagy lesz a "lyuk", munkanélküliként is folyton csináltam valamit: részmunkaidőben dolgoztam vagy gyakornok voltam. Aztán jött ez a bértámogatott munka az Exakt-nál és abban reménykedtem, hogy felvesznek rendes alkalmazásba is a 6 hónap lejártával. Sajnos nem így történt, de ez nem rajtam múlt. Mert megszerettük ugyan egymást, de a cég eladási mutatói nem úgy alakultak, ahogy várták, ezért nemhogy engem nem vettek fel, de a 3-ból 2 állandó grafikust is elküldtek. Már kezdtem "beleélni" magam, hogy február 1-től itthon töltöm napjaimat, aztán az utolsó pillanatban valami váratlan történt.
Pont szilveszter napján küldtem el azt a jelentkezést, ami alapján behívtak egy interjúra a Storm Textil-hez. A Brønderslev-i cég textilnyomással foglalkozik (szitanyomás, transzfer, dtg és szublimáció a fő profil), leginkább pólóra, egyéb ruhára, szatyorra nyomnak, és nagy választékuk van márkajelzés nélküli ("no label") ruhákból, mely lehetőséget nyújt arra, hogy az ügyfelek sajátjukként árulják tovább ezeket ("brand yourself"). A megújuló websáruházukhoz kerestek adminisztrátort grafikus háttérrel, aki maradék idejében a nyomdai előkészítésbe is be tud segíteni. Szemtelenül megpályáztam az állást, pedig a perfekt angol, dán és német alapkövetelmény volt (ez utóbbi nyelven egy szót se tudok, és a másik kettővel is úgy vagyok, hogy folyékony ugyan, de közel sem tökéletes). Az interjún nem is titkoltam ezt, viszont ők - HR-es, a tulaj/főnök és a grafika stúdió vezetője - nem nagyon bánták. A portfólióm tetszett nekik. A főnök a végén még körbe is vezetett az egész üzemben - ezt jó jelnek vettem. Hagytam ott nekik egy kisebb csomagot is a legjobb munkáimból, hogy megkönnyítsem a döntést. Ez is jól sült el, mert egy hét múlva mehettem a második fordulóra. Ez már csak egy rövid, félórás beszélgetés volt, és csak egy dologra voltak kíváncsiak: hogyan kezelem a stresszt? Tetszett nekik, amiket mondtam - vagy inkább kérdeztem: Ők vajon hogyan kezelik? Saját bevallásuk szerint nem valami jól. 4-en dolgoztak a grafikai stúdióban, egyikük stressz miatt beteget jelentett lassan fél éve, nem valószínű, hogy visszatér, ezért is keresnek új embert. Áprilistól júliusig van fő szezon rengeteg megrendeléssel és túlórával, a legrosszabb pedig, hogy nem lehet egyszerre csak egy megrendelésen dolgozni, hanem párhuzamusan 5-10 feladatot kell fejenként kézben tartani, mert az egyiket félbe kell hagyni egy másik kedvéért, és aztán közbejön egy harmadik, miközben a negyedikhez vissza kell tértni, mert végre küldött rendes anyagot az ügyfél, stb. Óvatosan megkérdeztem: ha beszalad a 11. megrendelés, lehet azt mondani, hogy ezt már nem bírom elvállalni, segítséget kérek, vagy legalábbis a határidő kitolását? Erre tapsikolni kezdtek örömükben, hogy helyes választ adtam. Pedig én nem is válaszoltam, csak kérdeztem.
Érdekes téma ez a stressz itt Dániában. A munkahelyek nekem általában elég stresszmentesnek tűnnek. A munkaidő heti 37 óra, ebbe nem számítódik bele az ebédidő. A munka maga intenzív, de amikor vége, akkor vége, egy perccel se kell tovább maradni ingyen, ezt nem várják el. Ha túlórázni kell, azt vagy megfizetik, vagy le lehet csúsztatni, összegyűjteni, és aztán akár egy fél vagy egész szabadnapot is kapni, ha összegyűlik. Ez nekem nagyon tetszik. Az viszont nem, hogy többször a saját bőrömön tapasztaltam, milyen mások munkáját is végezni, mert az illető stressz miatt beteget jelent. Én ezt sosem tudnám megtenni a kollégáimmal. Ha valami nem tetszik, azt megmondom, ha túl sok munkát varrnának a nyakamba, szólok, de hogy emiatt otthon maradjak… Talán ez a külföldi munkavállalók ütőkártyája itt Dániában. Talán ez magyarázza, hogy újdonsült munkahelyemen is jópár külföldit alkalmaznak. Ráadásul a lengyelek alig tudnak pár szót dánul és angolul se sokat, ellenben kiváló nyomdászok és valószínűleg sose betegek.
Na, de ne rohanjunk a dolgok elébe. A lényeg, hogy a második interjút követő napon, január 29-én felhívtak a Storm Textiltől, hogy rám esett a választásuk, és a következő héten már kezdhetek is náluk. Az utolsó pillanatban mégiscsak lett munkám. Ez fantasztikus!
Pezsgőt mégsem bontottam. Gyorsan kiderült, hogy a főnök spórolni akar rajtam, mert mondta, hogy az első 6 hónapra ő is løntilskud-dal alkalmazna (lásd feljebb). Persze, mert úgy a fizetésem felét az állam adja. De megígéri, hogy utána felvesz rendes alkalmazottként. Nekem ehhez a bértámogatott megoldáshoz már nem volt kedvem, részben mert az állás nem így volt meghirdetve, részben mert már elegem volt a munkanélküli státuszból annak minden nyűgjével. Ott rögtön a telefonban kijelentettem, hogy max. 3 hónapról lehet szó ezekkel a feltételekkel, mert az megfelel egy próbaidőnek, és ha beválok, akkor utána érvénybe léphet a rendes munkaszerződés, nincs miért tovább várni. Nagyon elszánt lehetett a hangom, de szerencsére elfogadta. És tényleg: pénteken szépen elbúcsúztattak az Exakt-nál, következő hétfőn pedig már kezdhettem is a Storm-nál.
Az Exakt-tól kaptam ajándékba Dezsőkét, vagyis a Kay Bojesen-féle kék madárkát, amire dizájnimádóként mindigis vágytam, de saját pénzen valószínűleg sose vettem volna meg. És kaptam még egy fantasztikus ajánlólevelet, mely arról szól, milyen jó interaktív digitális katalógust terveztem és készítettem a cégnek.


Sajnos ezt a vonalat nem tudom egy darabig továbbvinni, mert teljesen máshová, a textilnyomás világába csöppentem.
Egy új-régi programot kellett megtanulnom, a CorerDraw-t. Ezt használjuk ugyanis a nyomdai előkészítéshez. Vagyis az ügyfél által elküldött anyagot rátesszük a megrendelt ruhadarab sematikus sablonjára, és miután az ügyfél elfogadta a korrektúrát, egy színrebontott fájlt készítünk, filmet nyomunk, ami aztán a szita nyomóformához szolgál alapul. Ez számomra új és elég bonyolult, sok részletre oda kell figyelni. De élvezem, ha sikerül magamtól rájönni a helyes megoldásra, és egyre ritkábban kell segítséget kérnem a kollégáktól. Az is tetszik, amikor látom, hogyan készül el a nyomdában a késztermék. Az első hónapban egyébként is minden délelőtt a nyomdában voltam "segédmunkás", a nyomdászok keze alá dolgoztam, és közben figyeltem, kérdezgettem. Így aztán megértettem, mért is kell a grafikai stúdióban úgy csinálnunk a dolgokat, ahogy. Mellesleg pedig összebarátkoztam minden kollégával, és miattuk szeretek is ott dolgozni, a legtöbbjük nagyon kedves és segítőkész.
Körülbelül egy hete kezdett el működni az Storm Textil új webáruháza. Ezt egy külsős cég készítette el, és egy gyakornok pofozgatta az első időkben, de ő két hét múlva elbúcsúzik tőlünk, úgyhogy a jövőben én fogom rendben tartani. Rengeteg kisebb-nagyobb hiba és javítanivaló van benne első látásra is, úgyhogy nem fogok unatkozni, és ehhez is van kedvem.
Amitől kicsit tartok, az a tulaj/főnök nyers modora. Türelmetlen, minden azonnal kell neki, és nem tűr ellentmondást. Néha jó, mert előremozdítja a dolgokat, de néha csak szükségtelenül stresszeli az embereket. Remélem, kibírjuk majd egymást.
Ez nem pont az a munka, amire ki lettem képezve, sem mint tervezőgrafikus, sem mint interaktív digitális média dizájner. Nem egészen erről álmodtam, mert kreativitást vagy tervezést nem nagyon igényel, inkább csak nagy pontosságot és odafigyelést. De mégis jól érzem magam. Végre van egy rendes munkám, rendes fizetéssel, nyugdíjjárulékkal, és a cég termékeiből anyagáron vásárolhatok. Nagy dolog ez, főleg ha belegondolok, hogy a volt egyetemi csoporttársaim közül hányan munkanélküliek még mindig. Sajnos ingáznom kell, napi 2x 20 percet vonatozással töltök, háztól házig pedig épp 1 óra az út reggel és délután is - na de volt már ennél rosszabb is.
Egyelőre figyelek, tanulok, amennyit csak lehet, aztán meglátom, mire tudom felhasználni ezt az újonnan szerzett tudást.