Negyedik szenteste / Christmas Eve No. 4

Tegnap meglátogattak Zsolték, ami mindig nagy öröm, de így, majdnem 1 hónap után különösen. Trisztán már jár és nagyon kifejezően gagyarászik, majdnem beszél, ezen kívül kiderült, hogy a bejglit is szereti (lásd alább). Jaj, de édes kis kölyök!

Zsolt and Co. visited me yesterday which is always a pleasure but now we haven't seen each other for almost a month, so I was really looking forward to see them. Tristan can already walk, almost speaks and likes bejgli - the famous Hungarian Christmas cake (see below). What a sweet little guy!





Kaptam ajándékot is, egy irodalmi-filozófiai alapművet, magyarul már sokszor olvastam, de eredeti nyelven nyilván élvezetesebb.

I got a present, a literatural-filosophical masterpiece which I read already several times in Hungarian but it must be better in its original language.



A másik ajándék pedig az alábbi cuki konyhai mérleg. Az igazat megvallva vágytam rá, de bebeszéltem magamnak, hogy nincs hely a konyhámban több dolognak, de ez így természetesen nem igaz. Legfeljebb másik konyha kell.
És ha már itt tartunk: ugye csak a tisztán megfogalmazott vágyak válnak valóra. Tehát szeretnék még konyhai robotgépet, egy tágasabb lakást, ahol az íróasztalom és az ebédlőasztalom két külön darab, továbbá az ebédlőasztalom körül van 4 gyönyörű ezüst Panton-szék, fölötte egy Panton-lámpa, aztán babzsák fotelt, sok-sok jó könyvet, erkélyt kilátással a tengerre... most hirtelen nem jut több az eszembe. Természetesen ez a lista nem Zsoltéknak szól, de remélem, ezt a blogot olvassák a Moiráim - a vaksorsom istennői - is, és akcióba lépnek hamarosan.
Addig is várom az ötleteket, mit süssek/főzzek az új mérlegem segítségével. De valami bonyolult legyen, ne olyan, mint a pogácsa, vagy a dobostorta, amikhez a hozzávalók becsléssel is adagolhatók.

My second present is a lovely kitchen scale below. To tell the truth I was longing for one but I told myself that I don't have enough room in my kitchen. Of course it's not the case, I just need a bigger kitchen.
Actually, my dreams come only true if I put them into words clearly. So I'd like to have a mixer, a bigger flat where my working desk is not my dining table. Then I'd like to have 4 beautiful silver Panton-chair around my dining table, a Panton lamp above it, a sack-chair, a lot of good books, a balcony with overlook to the seaside... just some quick ideas. Of course this list is not for Zsolt but I hope my Moiraes read this blog and will do something soon.
Until then I'd like to get some ideas what I should cook/bake with the help of my new scale. It should be something difficult and not like pogácsa or dobos torta which can be made just by estimating the weights of the ingredients.



Most jobban érzem magam. Gondolkodtam, hogy mitől van, és arra jutottam, hogy nem az ajándékok teszik, talán nem is az ételek(en való agyalás), hanem az, hogy a látogatás előtt két és fél napig nem szóltam jóformán senkihez. Ez nem egészséges, mostmár határozottan zavar, tehát ezügyben is tennem kell valamit. Nem lesz könnyű, lévén a dánok nem túl barátkozós népek, de kitalálok valamit, bizonyisten.

Now I feel good. I was wondering why and found that it's not because of the presents and not even because of the food (or thinking about food) but because I hadn't talked to anyone for 2.5 days before this visit. It's not healthy and actually it annoys me, so I should do something about it. It won't be easy since Danes are not crazy about making friends but I will find some solution.