Késő délután már itthon voltam, és azon tűnődtem, hogy vajon csak álmodtam-e, hogy otthon voltam 12 napig. Ilyen gyorsan még sosem szaladt el szünet, és mióta Dániába tettem át a székhelyemet, most fordult elő első ízben, hogy nem annyira akaródzott visszajönni. Időm jelentős részét a fogászaton töltöttem, ez egy horror-történet, nem részletezném, de komoly volt, az állkapcsom ebben a pillanatban is sajog, és csak remélni tudom, hogy ez már a kilábalás fázisa. Nagyon úgy tűnik, hogy míg másnak az idegeire vagy a gyomrára megy a stressz, nekem a fogaimra. Kár, mert elég drága mulatság.
Ezen kívül a hülye vizsgafeladatommal piszmogtam egy csomót. Sajnos csak mondogatom, hogy nem számít a jegy, de szakmai büszkeségből mégse akarok vackot beadni.
Ezeknek a dolgoknak köszönhető, hogy a legfontosabbakra, a családra meg a barátokra nem jutott elég idő, de még csak arra se, hogy a lemezboltokban és a könyvesboltokban körülnézzek kicsit. Szívesen maradtam volna még 4-5 napot, hogy legyen igazi szünidő is, mert így most maradt bennem hiányérzet.
Na, szóval ahogy végeztem a kicsomagolással, már tekertem is a suliba (az izmaim szinte sikítoztak örömükben, hogy megint hajthatták a biciklit, ez nagyon hiányzott otthon), és már nyomtattam is a vizsgafeladatomat, amit aztán itthon az éjszaka folyamán átolvastam-átnéztem, és persze találtam kismillió hibát. Pénteken korán kelés, tekerés megint a suliba, hibák javítása, ismételt nyomtatás, vagdosás, spirálozás, laminálás. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy pont olyan vagyok, mint egy gép. Ez borzasztó. Pedig nem lehet lazítani. Tegnap már mentem dolgozni, a jövő héten meg beindul a nyelviskola is, szóval megint hétköznapok, mikor még az előzőeket se hevertem ki igazán.
My flight took off on Thursday at 7.20 and landed at 9.20 in Copenhagen and I was just wondering how easy to change the dimension within 2 hours. I bought my train ticket to Aalborg - I was a bit stressed if the ticket clerk would understand me because I had the feeling that I had forgotten all my Danish. And yes, she understood me and I also understood that I had to change the train in the main station to a so called lystog which reached Aalborg in 4.5 hours. It's 1 hour less than it used to be but still too much for me. So I had enough time to read all the Magyar Grafika (= Hungarian Graphics) magazines I took with myself - I think I will write about them later.
So I was here late on the afternoon and was wondering if it was only a dream to be at home for 12 days. I have never experienced such a short holiday and it was the first time that I wished to stay a bit longer since I live in Denmark. I used most of my time for visiting my dentist. It's a horror-story, I wouldn't go into details but it was serious and still hurts, hopefully because it's getting better. It seems that stress makes me sick this way - the bad thing is that it's too expensive.
Besides this I worked on my exam project a lot. Unfortunately it's only words that I should take it easy, if it's about design I always take it seriously. That's why I couldn't find enough time to be together with my family and friends or to look around in music- and bookshops. I wish I could have stayed 4-5 days longer to have a real holiday.
So, as soon as I packed my things out I cycled to the school (my muscles was extremely happy to move, this is what I missed at home), printed out my project, read it through during the night and found hundreds of mistakes. I woke up early on Friday, cycled to the school again, corrected the mistakes, printed again, cut, bound and laminated. On my way home I realized that I'm like a machine and it's awful. But I can't relax, yesterday I went to work and the language school is starting tomorrow. So everydays again.
A tanulságok:
1. Nem akarok többé iskolába járni.
2. Nem akarok még egy kapkodós szünetet otthon, ha hazamegyek, azt élvezni akarom.
Nincs más hátra, át kell szervezni az életemet. Az se lenne baj, ha jobb környékre költözhetnék. Eddig elégedett voltam, de az kicsit nyugtalanító, hogy fél év leforgása alatt másodszor gyújtották fel a szelektív papírhulladékgyűjtőt a sarkon. Ez tényleg örömöt okoz valakinek?
The conclusions are:
1. I don't want to be a student anymore.
2. I want no more rushing holiday, if I visit home I want to enjoy it.
I have nothing to do but to reorganize my life. It could also be good to move to an other place. I like the flat I live in and thought it's a nice neighborhood but it makes me worried that the selective paper garbage container in the corner burned down again. I don't think it was an accident. Does it really make someone happy?
Na, de hogy ne legyen olyan negatív ez a bejegyzés, itt van pár kép a levegőből. Már sokadszor repülök, de mindig ablak mellé kérem a jegyemet, mert lenyűgöz a látvány.
But I don't want to be so negative, so here are some pics from the air. I have travelled quite a few times by plane but I still ask for window seat because I'm mesmerized by the view.
Posts
1 comment:
Nehéz szerintem megoldani, hogy mindenre jusson idő abban a 2 hétben, míg otthon vagy. Nekem sem sikerül az otthoni látogatások során mindenre időt szakítanom úgy, hogy még pihenhessek is mellette. Nem is látom igazán, hogy hogyan lehetne megoldani ezt - időnk arra van, amire szakítunk, s valahol prioritásokat kell felállítani. Persze Neked most még különösképp rosszul sült el így a fogdoki által. Remélem azért az új év pozitívabban fog alakulni ;)
Post a Comment