B-terv / Plan B

Diákként meg vannak számlálva a napjaim, június 26-án befejeződik az iskola. Egy ideje küldözgetem már a jelentkezésemet álláshirdetésekre, meg kéretlenül is - szerintem mostanra Dánia összes reklámügynöksége és grafikai stúdiója tud rólam. Hiába, mert egyelőre sehol nem kellek. Ha kapok is valahonnan nagy ritkán választ, az mindig egy "köszönjük, nem", és szokás még a megromlott gazdasági helyzetre hivatkozni. Ami egyébként tényleg súlytja Dániát is, a munkanélküliség 1,7%-ról 2,3%-ra emelkedett, mióta kitört a válság.
Pedig ha véget ér a diákélet, dolgoznom kell, különben mehetek haza. Ezt nem akarom, tehát kell egy B-terv: mi legyek itt, ha nem grafikus? Mondjuk szociális munkás, mert abból hiány van, és egy ilyen papírral a kezemben nem kéne a munkanélküliségtől félnem ebben az országban. Dánia sok tekintetben szocialistább, mint amilyen Magyarország valaha is volt. Gondolok itt a szociális hálóra és konkrétan arra, milyen jól kiépített rendszerük van az idősek gondozására, ami itt nem a család, hanem az állam feladata. Csak persze nem olyan népszerű munka Birthe néni etetése, vagy Jens bácsi pelenkázása. Bevallom, én sem erről álmodom, de most is takarításból élek a suli mellett, és működik a dolog, szóval egy öregek otthona sem lehet olyan rossz. Ráadásul az egyik legnagyobb problémám, az egyedüllét megoldódna. Sosem laktam korábban egyedül, és lassan kezdek a saját agyamra menni. Lehangoló, hogy néha egész napok telnek el úgy, hogy senkihez nem kell szólnom. Gondolom, a nyugdíjasok között ez nem így lenne.
Szerdán voltam Vodskov-ban, a SOSU Nord nevű iskola nyílt napján, ahol mindenféle egészségügyi és szociális dolgozókat képeznek. Megtudtam, hogy valószínűleg megfelelek a feltételeiknek, de biztosat csak akkor tudok majd, ha elküldöm a jelentkezésemet, és elbírálják. A "social- og sundhedshjælper", vagyis a szociális- és egészségügyi gondozó képzést választanám, mert az a legrövidebb, 14 hónap, és ebből 2x4 hónap a szakmai gyakorlat. Az iskola keres nekem gyakorlati helyet, és ha talál, csak akkor vagyok felvéve. De nem kell aggódnom: az egész régióban több, mint 600 szabad hely van, valahová csak sikerül bekerülnöm. Remélhetőleg minél közelebb a lakhelyemhez, amit megtarthatok továbbra is, amíg diák vagyok. Az oktatás ideje alatt egy minimális fizetést is kapok, ami az adózás után kb. annyi lesz, mint amennyiből most élek, azaz nem kell takarítanom mellette.
Az iskola több vörös téglás épületből áll a falu szélén, kissé elszórva egy erdőben, ami maga is vörös a tavalyi avartól. Közel a temető, csendes és kicsit ijesztő, horrorfilm forgatásához ideális környék (bár a héten kiderült, hogy svéd lakótelepen is kiváló horrorfilmet lehet készíteni, de erről majd legközelebb).
Nem is tudom... jelentkezek, de remélem, hogy végül mégiscsak grafikus lesz belőlem.

I will finish my studies soon, the 26th June is the last day in the school. I have already answered to several job ads and I have also sent out many speculative applications - to all ad agencies and design studios in Denmark - but so far without any results. If I get some answers once on a while it's a "no, thanks" answer and the explanation is typically the credit crunch. It hits Denmark as well, the unemployment rate has raised from 1.7% to 2.3% since the crisis started.
But I have to find a normal, full time job after finishing the school, otherwise I should move back to Hungary. I don't want it, so I need a plan B: how to work if not as a designer? For example as a social worker because there is a need of it here, so with this profession I shouldn't worry about the unemployment. Denmark is a more socialist country than Hungary has ever been. I'm thinking about the social system and the elderly homes. Of course it's not the most popular job to feed aunt Birhe or to change uncle Jens' nappy. I have to admit that it's not my dream, either. But right now I live on cleaning besides the school and it works, so it can't be so bad to work in such an institute. At least it would solve loneliness, which is my biggest problem in this moment. I had never lived alone before and it has started to drive me crazy. It's pretty disappointing that sometimes whole days pass by without talking to anyone. I guess it wouldn't happen amongst old people.
Last Wednesday I visited SOSU Nord in the village called Vodskov which is a school specialized to the social and healthcare education. I found out that I would probably be accepted but I will know it for sure after sending my application and then they would evaluate it. I should choose the field "social- og sundhedshjælper" which means social- and healthcare helper. It's their shortest course, only 14 months included 2x4 months internship. The school would find an institute for me for it and I will only be accepted by the school after having a contract with one. But I don't have to worry: there are more than 600 free places in this region, so I would probably fit to one of them. Hopefully it would be close to my apartment which I may keep as long as I'm a student. I will get a small salary for the whole period which - after the taxes - would be about the same amount I get now. It means I shouldn't have an extra (cleaning) job.
The school itself consists of more red buildings at the end of the village in a forrest which is also red from the dry leaves. It's a silent and a bit scary area - the graveyard is close, so it's a perfect place to make a horror movie (although it turned last week that an excellent horror movie can be made in a Swedish housing estate, too, but I will write about it next time).
Well, I don't know... I think I'm going to apply but hope to be a graphic designer, anyway.

Fánk

A tél az utolsókat rúgja. Bár szombat délután is szakadt a hó, a levegőben mégis tavasz-szag lebeg.

It's about the end of the Winter. Although last Saturday it was heavily snowing the air smells like Spring.


Ilyenkor, farsang idején otthon mindig sütöttünk fánkot. Itt, Dániában is lehet kapni farsangi sütit, fastelavnsbolle-nek hívják, és bár nem rossz, de egyáltalán nem hasonlít a magyar fánkhoz. Amit a pékségemben árulnak, annak gyúrt, leveles tésztája van, leginkább a croissant-ra emlékeztet. A belsejébe különféle krémek, levárok vannak töltve, a teteje meg színes cukormázakkal díszített.

About this time of the year when it's carnival-time we used to bake fánk (Hungarian donut) at home. It's possible to buy carnival-cake in Denmark, too, it's called fastelavnsbolle. It tastes good but can't be compared to the Hungarian fánk. The dough is similar to the croissant but there are different sweet fillings inside and colored sugar glaze on the top.


Ígyhát nosztalgiáztam egy kicsit, és tegnap fánkot sütöttem, ahogy a nagymamámtól tanultam.

Yesterday I got into a nostalgic mood when I baked fánk after my gandmother's recipe.


Szerencsére volt, aki segített megenni.

Fortunately I had some helpers to eat them.

Hús / Meat

Bő két hete munkából hazaérve, vacsorával az ölemben bekapcsoltam a tévét. Épp az Operation X c. műsor ment, témája pedig a felpumpált csirkehús volt.
Kiderült, hogy az a mélyhűtött csirkemell, amire az van írva, hogy natúrpácolt, valójában vízzel van felpumpálva. A bökkenő csak az, hogy a bevizsgált csirkemellek kb. fele a csomagoláson feltüntetettnél sokkal - 8-9% - kal több vizet tartalmaz (mondjuk 16 helyett 25%-ot, tehát ezesetben a hús 1/4-e víz!).
Ez önmagában nem rázott meg annyira, de a riporter nem elégedett meg ennyivel, hanem be akarta mutatni, hogy készül a csirkehús. Futószalagon, dehát ezt eddig is tudtam. Csak az a különbség, hogy korábban sosem láttam. Otthon a szüleim nevelnek kb. 10 csirkét minden évben, akikből aztán tojást tojó tyúkok lesznek, valószínűleg a legboldogabbak a világon a tágas udvarban kapirgálva, kukoricán és búzán élve. A tévében emberi kéz érintése nélkül, gépsorok között jöttek a világra és lettek beoltva a rémült kiscsirkék. Aztán amelyiket csirkemellfilének szánták, az 5 hét múlva be is végezte. A szerencsétlenebbek tojásgyártásra születnek, ezek egy akkora ketrecben élnek, amiben még felállni sem tudnak. Több ezer ilyen ketrec sorakozik egy-egy tojatóban, ami egy sötét hodály. Egy év elteltével csökken a tojáshozam, tehát a tyúkoknak pusztulniuk kell. Egy gépsor behányja őket egy konténerbe, ahol mérges gázzal ölik meg őket, majd egy másik gépsor ledarálja őket midenestől és pl. kutyatáp lesz belőlük. Mondanom se kell, itt megállt a vacsora a számban.
Csodálom, hogy a riporter bírta, sőt egy hivatásos szakáccsal megsütöttek egy darab valódi csirkemellet, egy "natúrpácolt" csirkemellet, és egy sertésfehérjét tartalmazó csirkemellet. Igen, ilyen is van forgalomban: disznóbőrből készített port feloldanak vízben, és ezt pumpálják a csirkemellbe, ami akár 38%-kal is meg tud így növekedni.
Ezután megkóstolták mind a hármat, és megállapították, hogy az elsőnek csirkehús íze van, a másodiknak ellenben furcsa az állaga, annyira omlós, hogy nem is kell rágni. A harmadik pedig egyszerűen disznóhús ízű.
Pár hete elküldtem a jelentkezésemet egy álláshirdetésre, amit egy tejtermék-, hús- és haltermerlő és értékesítő cég adott fel. Igazi multi külön marketingosztállyal, ahová grafikust kerestek. Nagyon kéne már egy grafikusi munka, és nem nagyon válogathatok. Tegnap kaptam tőlük válasz e-mailt, hogy köszönik, de mást választottak. Szinte megkönnyebbültem, mert nem tudom, hogy néztem volna a tükörbe.
Már csak az aggaszt, hogy a mélyhűtőmben van egy zacskó csirkemellfilé, és nem tudom, mi lesz vele. Ne nevessetek ki, ti nem láttátok a műsort. És hiába keresgéltem a neten, nem találtam képeket, amik a valóságot mutatják a témával kapcsolatban, szóval használjátok a fantáziátokat. Ha elég élénk, akkor vegetáriánusok lesztek.

About two weeks ago I arrived home from work in the evening and I turned the TV on while I was having my dinner. There was a program called Operation X and the actual issue was the pumped chicken.
They found that the frost chicken breast filet which is called neutral marinated is actually pumped up with water. But the problem was that about half of the examined products contained much - 8-9% - more water than it was declared on the package (for example instead of 16% it was 25% which means that 1/4 of the meat was actually water!).
It was not so shocking but the reporter didn't stop here. He wanted to see how the meat was produced. By machines, as I had already known it. But I had never seen it before. At home my parents grow up about 10 chickens every year which later make eggs for us. They are probably the happiest chickens in the world by living in a big court and eating corn. On the TV program it was different, The chickens were born and vaccinated by machines without a single human touch. Those who was born to be meat finished their lifes 5 weeks later. Those whose destiny was to produce eggs, found themselves in such small cages that they couldn't even stand up. There were several thousand cages in a big dark building full of confused chickens. After one year they are not that productive anymore, so they have to die. A machine push them all together into a container where they are killed by gas. Then an other machine grind and make them for example dog food. It comes without mentioning that I couldn't continue my dinner at that point.
I was wondering how the reporter could go on. But he even baked and tasted 3 different types of chicken breast filets with the help of a professional cook. The first one was pure meat and it tasted like that. The second one was pumped up with water and it was so soft that it had no texture at all. The third one contained pork protein. Yes, it's true: powder made of dried skin of pigs mixed with water results a "sauce" which can be injected into the chicken meat to grow it even 38% bigger. Well, this type of meat tasted of course no chicken but pork.
A couple of weeks ago I sent my application to a firm which produces and exports dairy product, meat and fish. It's a multinational company with a marketing department and they were looking for a graphic designer. I really would like to work as a designer so I applied without hesitating. Yesterday I got an e-mail from them, they chose someone else. To tell the truth I was relieved because otherwise I don't know how I could have kept my clear conscience.
Now I only worry about a pack of chicken breast filet in my freezer, I don't really know what to do with it. Don't laugh at me, you didn't see that TV-program. And I couldn't find pictures on the internet which show how it is with the chickens in the reality. So use your imagination. The better you are, the bigger chance there is that you become vegetarian.

A hét műtárgya / The piece of the week

A dolog tulajdonképp egy hete történt, csak egy darabig haboztam, hogy megírjam-e. Dehát mért is ne? Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok teljesen őrült, csak félig, aki meg nem, annak nem mindegy...? Tehát megírom.
A lakóparkunkban van egy elkerített terület, ahová csak mi, itt lakók tudunk kulccsal bejutni. Áll ott három hatalmas konténer, egy a fémhulladékoknak, egy az éghető anyagoknak, egy pedig az egyébnek. Ha valakinek olyan kidobnivalója van, ami nem fér bele a ház előtt álló kukába, azt ide hozhatja. Jobbérzésű ember azonban nem gyömöszöli bele a használt, de kifogástalan állapotban lévő szobabiciklijét, szekrénysorát, ágyát, stb., hanem lerakja a konténer mellé, így ha valaki meglátja, és kell neki, akkor elviheti. Így lett nekem egy éve egy fantasztikus ágyam, és azóta is gyakran nézem fájó szívvel, hogy mennyi szép holmitól válnak meg az emberek. A dánok valószínűleg gyakrabban vesznek új bútort, mint én új ruhát, tehát ne higgyétek, hogy ócska kacatokról van szó! De sajnos hiába szerettem volna hazahozni pl. egy étkezőasztalt 4 székkel, nem férne be a 29 négyzetméteres kuckómba.
A minap hazafelé jövet megint besandítottam a konténerek közé, és ezt találtam:

It happened a week ago but I have hesitated if I should write about it. But why not? My family and friends know that I'm not completely an idiot (just half way) and those who don't know me - do they care? So I'm writing about it.
On the edge of this district there are 3 huge containers separated by fence and only we - tenants - have keys to it. The containers are for metal garbage, combustible garbage and miscellaneous. If someone wants to get rid of something which doesn't fit to the small, normal garbage containers, he/she can carry it here. Some nice people don't push their things into the containers but simply leave them next to it. So, if someone needs a second-hand stuff still in good shape such an indoor fitness bike, a closet, a bed, etc., he/she can take it. I got a fantastic bed this way about a year ago. Since then I still have kept an eye on the place and have to see day by day how many great things end up there. It seems that Danes buy furniture more often than I buy new clothes. So don't think I'm talking about junk but some really attractive things! But unfortunately I couldn't take home a dining table with 4 chairs - though I wanted it so much - because there was no room to them in my 29 square meter apartment.
The other day I found this:

A fotó sajnos nem sikerült túl jól, mert az üvegben félig visszatükröződik a szobám, de talán kivehető, miről van szó. Hímzett kép, azaz gobelin, karcmentes üveg mögött, aranyszínű keretben, aminek kicsit öreg szaga volt, ahogy nedves ronggyal letörölgettem. Biztosan egy nagyszülői hagyaték darabja.
A képnek a "Várakozás" címet adtam. Konyhabelső látható rajta, egy hölgy ül egy lócán, vele szemben a macskája. A tűzhelyen rotyog az ebéd - a falióra 11:37-et mutat, tehát hamarosan kész lesz. A cica a tálkájára szegezett tekintettel várja a részét. A hölgy viszont elsősorban a férje hazatértét várja, erre utal a sarkig tárt ajtó és az ajtó mellett az üres szék. A kép átlós kompozíciójú, amit leginkább egy keresztbe futó csíkos szőnyeg erősít fel. A legfontosabb elem pedig - ahol az összes átló találkozik - a rózsaszínű kis ház, talán szerszámoskamra a kert végében, nyilván onnan várható a férj felbukkanása pontban déli 12-kor. A rózsaszín a kép egyik domináns színe, tulajdonképpen ezért nem bírtam otthagyni a konténer mellett az alkotást. Minél többet nézem, annál jobban szeretem, mert olyan kis bugyuta, hogy az már szép. Szívesen fölakasztanám a falra, de olyan nagy (86 x 57 cm), hogy összenyomná az amúgy is kis teremet. Szívesen kivenném a keretből és átalakítanám díszpárnahuzatnak, de nem merem, mert félek, hogy elrontom. Tehát várok - várunk a képpel együtt - az ihletre.

The photo is not the best because of the reflexion on the glass but I hope it's still visible. It's a tapestry covered with a spotless glass in a golden frame which smelt like something from an old house as I cleaned it with a wet cloth.
I gave the title "Waiting" to the picture. There is a kitchen interieur, a lady is sitting on a bench and looking at her cat. The lunch is getting ready soon on the fireplace - it's 11:37 according to the clock on the wall. The cat is waiting for her portion by looking at her plate. But the lady is obviously waiting for her husband because the door is widely opened and there is an empty chair next to it. The picture has a diagonal composition emphasized by a carpet running through the kitchen's floor. The most important element on the pic is a pink cottage at the end of the garden. The husband will probably face up from here exactly at 12:00. Pink is one of the dominant colors on this masterpiece, that's why I had to take it home.
The more I look at it the more I like it. It's such a silly, naiv thing that it's almost beautiful. I'd like to hang it on the wall but its too big (86 x 57 cm) and would rule my small room. I'd like to take it out from its frame and to make a cushion from it but I'm afraid to spoil it. So I'm waiting - together with the picture - for a good idea or a good time.

Új barát / New friend

Valaki bejelölt a Facebook-on, én meg visszaigazoltam, úgyhogy mostantól barátok vagyunk.
A suliban 2 hete elkezdődött az új félév, csomagolástervezésre koncentrálva. A végén a vizsga egyéni lesz (szerencsére), de addig is: csoportmunka! Csak hogy értse mindenki, mit takar ez: minden áldott nap reggeltől estig együtt kell ülni, dolgozni, szenvedni az iskolában, és minden egyes pixelt meg kell vitatni, szavazni, mielőtt továbblépnénk. Szerintük ez a dán kultúra része, én egyszerűen időpocsékolásnak hívom. Más dolgom is van a suli mellett (például dolgoznom kell, hogy ki tudjam fizetni a lakbéremet), és különben sem hiszem, hogy éjt nappallá kell tenni egy feladat miatt, mert az eredmény izzadtságszagú lesz. A szakmai gyakorlatom alatt is volt csopotmunka, de a valóságban ez szerencsére teljesen más. Nem vagyok antiszociális, szívesen dolgozok együtt másokkal, de csak az ésszerűség határain belül, ami az iskolára nem jellemző.
Na mindegy, lenyeltem a békát, de ezúttal egy másik csoporthoz csapódtam, mint legutóbb. Négyen vagyunk, ebből az egyik lány rögtön el is utazott Thaiföldre 3 hétre, a másik meg hol bejár a suliba, hol nem, de ha jön, akkor se értem, mit mond, mert motyog a baseball sapkája alatt. A harmadik Gitte, akivel elvileg ma kellett volna tartanunk egy prezentációt órán az elmúlt 2 hét munkájából. Mivel egyedül én gyűjtöttem a hozzávalókat, megcsináltam egyedül a prezentációt röpke másfél óra alatt. Aztán tegnap kaptam Gittétől egy sms-t, amiben érdeklődött, hogy kész van-e a prezentáció, valamint közölte, hogy a tesójával töltené a mai napot, mert ez nagyon ritkán adatik meg nekik. Mit lehet erre mondani? Írtam neki, hogy nekem is nagyon hiányzik a tesóm, ezért teljesen megértem, úgyhogy legyen szép napjuk. Aztán ma megtartottam a prezentációt, végülis nem nagy ügy 10 percig beszélni az osztályom előtt, és elmondani, mit látnak az általam vetített képeken.
Óra után megnéztem az e-mailjeimet, és nicsak, Gitte bejelölt a Facebook-on! Hát én akkorát röhögtem! Nyilván gyötri a lelkiismeret-furdalás, hogy cserben hagyta a csoportját, ugyanakkor szereztem nála egy piros pontot a megértő hozzáállásommal.
Talán más megvilágításba kerül az eset, ha tudjátok, hogy a dánok milyen nagyon Facebook-függők. Én elég ritkán használom, mert untat, és csak azért hoztam létre profilt, mert tudom, hogy akár cégek is megnézik állásinterjú előtt. Tehát kellett nekem is egy profil, ami arról árulkodik, milyen rendes, jófej, szimpatikus, stb. vagyok. Semmi esetre sem azért, hogy ezen keresztül gyűjtsem a barátokat. Hogy Gitte a barátom-e, majd kiderül, ha legközelebb én kérek tőle szívességet. De ha nem, az se baj. Már annak is örülök, hogy 2 hét helyett megúsztam kevesebb, mint 2 óra munkával ezt a feladatot.

Someone added me as a friend on Facebook. I confirmed it, so from now on we are friends.
2 weeks ago we started a new term in the school this time with focus on package design. At the end the exam will be individual (thanks God), but until then group work! I need to explain what "group work" means here: we have to sit and work and suffer together each and every single day in the school and we have to discuss each and every single pixels of our project before we go on. According to them it's a part of Danish culture but I think it's simply wasting of time. I have some other things to do besides the school (for example to work in order to be able to pay my bills). And I don't think that we have to overexert ourselves otherwise the result will simply smell of sweat. By the way, I experienced group work during my internship and it was completely different. I'm not antisocial, I like to work together with others in a reasonable way, not like we do in the school.
Anyway, I could do nothing but accepting the idea of "group work" again but this time I chose an other group. We are 4 girls, one of them travelled to Thailand for 3 weeks immediately. The second girl hardly ever faces up in the school and it's hard to understand what she mumbles under her baseball hat. The third one is Gitte and we should have had a presentation today in the class about the last 2 weeks work. Since it was only me who collected all the materials to it, I had to make the presentation's file. I made it within 1.5 hours. Then yesterday I got an sms from Gitte. She asked if I was ready with it and wrote me that she would like to spend this day with her sister because they hardly ever see each other. What to say? I answered that I also miss my sister, so I can fully understand her and I wished them a nice day together. Then I ran the presentation alone today. Actually, it's not such a big ting to explain to my classmates within 10 minutes what they can see on my slides.
After it I checked my e-mails and wow! Gitte added me as a friend on Facebook! I was laughing like crazy. Probably she has a guilty conscience because she let her group down and in the same time she appreciated that I was understanding.
Maybe you understand it better if I tell you that Danes are crazy about Facebook, they actually live and breathe through it. I hardly ever open it and the reason why I made my profile was that I heard that even firms check it before a job interview. So I needed a profile which shows what a nice person I am. But not for at collecting friends this way. I can find out if Gitte is really my friend next time when I will ask a favour of her. But I dont't mind if not. I'm even happy about the fact that I spent less then 2 hours with this assignment instead of 2 weeks.

Ma reggel... / Today morning...

megint havas volt a táj. Ezúttal iskola előtt még a tengerpartra is kiugrottam (biciklivel 3 perc, hóban biciklizve 6 perc), hogy legyen kép a blogra. Íme:

we got snow again. This time I even biked out to the seaside (which takes normally 3 minutes by bike 6 minutes by bike in the snow) to have pics to my blog. Here they are:

Éjjel a kertben - 1 másodperc kézből exponálva
Night in the garden - taken by holding the camera in hand 1 second long


Reggel az utcámban / In the morning on my street


Nem is tudtam, hogy ilyen jó reggel a tengerparton biciklizni a hóban.
I didn't know it feels so good to bike in the snow along the seaside.




Télen-nyáron / In the summer and also in the winter


Útban az iskolába / On my way to the school




Oda is értem / In the school already

Egy kis hó / Some snow

Péntek reggelre kb. 5 centis hó borította a tájat. Egyszer már volt ilyen, és akkor arra gondoltam, hogy milyen szép tájképeket csinálok, ha kivilágosodik. De mire felkelt a Nap, addigra el is olvadt majdnem az egész, köszönhetően az enyhe időnek, és annak, hogy a dánok fel vannak készülve a havazásra. Talán túlságosan is, mert olyan vastagon felsózzák az utakat, kerékpárutakat és járdákat is egy-egy kis hóesés vagy csupán fagyos éjszaka után, hogy még napok múlva is látok sót az úton.
Na, de most jobb téma híjján gyorsan lefényképeztem a házat, ahol lakom, hogy legyen bizonyítékom a hóra, aztán biciklire pattantam és mentem dolgozni. Mire hazaértem dél körül, persze már semmi nem volt a hóból, viszont a sós lé csúnyán felcsapódott a biciklimre (amit amúgy is hetente takarítok és olajozok), meg a nadrágomra, cipőmre, hátizsákomra. Nem szoktam panaszkodni a dán időjárásra, az esőt megszoktam, a hó se lenne baj, de a sós lé borzasztó.

On last Friday morning we got about 5 cm snow. Once we had such snow in this season and that time I thought what a great photos I would take when it gets lighter. But by the time the Sun came up the snow melt already, thanks to the mild weather and to the fact that Danes overreacted it. After such a snow or a simple frost they salt the roads, the bike-roads and the pavements really much. I can even see the salt after a couple of days.
This time I took a quick photo of the house I live in to have a proof of snow and then I biked to work. I got home around noon and there was nothing left but salty water which also splashed to my bike (I clean and oil it weekly, anyway), my trousers, shoes and backpack. Usually I don't complain about Danish weather, I got used to the rain, I don't mind the snow but the salty water is awful.

Nincs több répa / No more carrots

Elgondolkodtatok már azon, hányféleképp lehetnek a nyulak öngyilkosak? Még nem? Szerencsére valaki már megtette, és könyvbe foglalta az ötleteit.

Have you ever thought about how many ways rabbits can commit suicide? Not yet? Fortunately someone already made a book about it.



Szombat délelőtt a könyvesboltokban portyáztam (itt a leértékelések ideje!) és többek közt ezt zsákmányoltam. Angol mű dán kiadása (eredeti címe: The book of bunny suicides), és főleg azért vettem meg, mert nem akartam magam kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy a könyvesbolt közepén hangosan röhögök. Otthon ezt gond nélkül megtehetem.
Fergeteges ötletek, remek humor és igényes rajzok jellemzik a könyvet. Sokadszor nézve is vicces, sőt, újabb finomságokat fedez föl az ember. Egy unalmas nap után esti mese gyanánt jó szívvel ajánlom. Néhány példa:

On last Saturday I was hunting for new books in the book shops (it's sale-time!) this is one of the results. It's a Danish edition of an English book (its original title is: The book of bunny suicides) and the main reason I bought it was that I didn't want to get into an embarrassing situation to laugh loudly in the middle of a book store. So now I can do it at home without any problem.
It's full of great ideas, fine sense of humor and nice drawings. After looking at them many times they are still funny and I can find even more funny details. After a boring day it's an excellent refreshment. A couple of examples: