A hét műtárgya / The piece of the week

A dolog tulajdonképp egy hete történt, csak egy darabig haboztam, hogy megírjam-e. Dehát mért is ne? Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok teljesen őrült, csak félig, aki meg nem, annak nem mindegy...? Tehát megírom.
A lakóparkunkban van egy elkerített terület, ahová csak mi, itt lakók tudunk kulccsal bejutni. Áll ott három hatalmas konténer, egy a fémhulladékoknak, egy az éghető anyagoknak, egy pedig az egyébnek. Ha valakinek olyan kidobnivalója van, ami nem fér bele a ház előtt álló kukába, azt ide hozhatja. Jobbérzésű ember azonban nem gyömöszöli bele a használt, de kifogástalan állapotban lévő szobabiciklijét, szekrénysorát, ágyát, stb., hanem lerakja a konténer mellé, így ha valaki meglátja, és kell neki, akkor elviheti. Így lett nekem egy éve egy fantasztikus ágyam, és azóta is gyakran nézem fájó szívvel, hogy mennyi szép holmitól válnak meg az emberek. A dánok valószínűleg gyakrabban vesznek új bútort, mint én új ruhát, tehát ne higgyétek, hogy ócska kacatokról van szó! De sajnos hiába szerettem volna hazahozni pl. egy étkezőasztalt 4 székkel, nem férne be a 29 négyzetméteres kuckómba.
A minap hazafelé jövet megint besandítottam a konténerek közé, és ezt találtam:

It happened a week ago but I have hesitated if I should write about it. But why not? My family and friends know that I'm not completely an idiot (just half way) and those who don't know me - do they care? So I'm writing about it.
On the edge of this district there are 3 huge containers separated by fence and only we - tenants - have keys to it. The containers are for metal garbage, combustible garbage and miscellaneous. If someone wants to get rid of something which doesn't fit to the small, normal garbage containers, he/she can carry it here. Some nice people don't push their things into the containers but simply leave them next to it. So, if someone needs a second-hand stuff still in good shape such an indoor fitness bike, a closet, a bed, etc., he/she can take it. I got a fantastic bed this way about a year ago. Since then I still have kept an eye on the place and have to see day by day how many great things end up there. It seems that Danes buy furniture more often than I buy new clothes. So don't think I'm talking about junk but some really attractive things! But unfortunately I couldn't take home a dining table with 4 chairs - though I wanted it so much - because there was no room to them in my 29 square meter apartment.
The other day I found this:

A fotó sajnos nem sikerült túl jól, mert az üvegben félig visszatükröződik a szobám, de talán kivehető, miről van szó. Hímzett kép, azaz gobelin, karcmentes üveg mögött, aranyszínű keretben, aminek kicsit öreg szaga volt, ahogy nedves ronggyal letörölgettem. Biztosan egy nagyszülői hagyaték darabja.
A képnek a "Várakozás" címet adtam. Konyhabelső látható rajta, egy hölgy ül egy lócán, vele szemben a macskája. A tűzhelyen rotyog az ebéd - a falióra 11:37-et mutat, tehát hamarosan kész lesz. A cica a tálkájára szegezett tekintettel várja a részét. A hölgy viszont elsősorban a férje hazatértét várja, erre utal a sarkig tárt ajtó és az ajtó mellett az üres szék. A kép átlós kompozíciójú, amit leginkább egy keresztbe futó csíkos szőnyeg erősít fel. A legfontosabb elem pedig - ahol az összes átló találkozik - a rózsaszínű kis ház, talán szerszámoskamra a kert végében, nyilván onnan várható a férj felbukkanása pontban déli 12-kor. A rózsaszín a kép egyik domináns színe, tulajdonképpen ezért nem bírtam otthagyni a konténer mellett az alkotást. Minél többet nézem, annál jobban szeretem, mert olyan kis bugyuta, hogy az már szép. Szívesen fölakasztanám a falra, de olyan nagy (86 x 57 cm), hogy összenyomná az amúgy is kis teremet. Szívesen kivenném a keretből és átalakítanám díszpárnahuzatnak, de nem merem, mert félek, hogy elrontom. Tehát várok - várunk a képpel együtt - az ihletre.

The photo is not the best because of the reflexion on the glass but I hope it's still visible. It's a tapestry covered with a spotless glass in a golden frame which smelt like something from an old house as I cleaned it with a wet cloth.
I gave the title "Waiting" to the picture. There is a kitchen interieur, a lady is sitting on a bench and looking at her cat. The lunch is getting ready soon on the fireplace - it's 11:37 according to the clock on the wall. The cat is waiting for her portion by looking at her plate. But the lady is obviously waiting for her husband because the door is widely opened and there is an empty chair next to it. The picture has a diagonal composition emphasized by a carpet running through the kitchen's floor. The most important element on the pic is a pink cottage at the end of the garden. The husband will probably face up from here exactly at 12:00. Pink is one of the dominant colors on this masterpiece, that's why I had to take it home.
The more I look at it the more I like it. It's such a silly, naiv thing that it's almost beautiful. I'd like to hang it on the wall but its too big (86 x 57 cm) and would rule my small room. I'd like to take it out from its frame and to make a cushion from it but I'm afraid to spoil it. So I'm waiting - together with the picture - for a good idea or a good time.