Új barát / New friend

Valaki bejelölt a Facebook-on, én meg visszaigazoltam, úgyhogy mostantól barátok vagyunk.
A suliban 2 hete elkezdődött az új félév, csomagolástervezésre koncentrálva. A végén a vizsga egyéni lesz (szerencsére), de addig is: csoportmunka! Csak hogy értse mindenki, mit takar ez: minden áldott nap reggeltől estig együtt kell ülni, dolgozni, szenvedni az iskolában, és minden egyes pixelt meg kell vitatni, szavazni, mielőtt továbblépnénk. Szerintük ez a dán kultúra része, én egyszerűen időpocsékolásnak hívom. Más dolgom is van a suli mellett (például dolgoznom kell, hogy ki tudjam fizetni a lakbéremet), és különben sem hiszem, hogy éjt nappallá kell tenni egy feladat miatt, mert az eredmény izzadtságszagú lesz. A szakmai gyakorlatom alatt is volt csopotmunka, de a valóságban ez szerencsére teljesen más. Nem vagyok antiszociális, szívesen dolgozok együtt másokkal, de csak az ésszerűség határain belül, ami az iskolára nem jellemző.
Na mindegy, lenyeltem a békát, de ezúttal egy másik csoporthoz csapódtam, mint legutóbb. Négyen vagyunk, ebből az egyik lány rögtön el is utazott Thaiföldre 3 hétre, a másik meg hol bejár a suliba, hol nem, de ha jön, akkor se értem, mit mond, mert motyog a baseball sapkája alatt. A harmadik Gitte, akivel elvileg ma kellett volna tartanunk egy prezentációt órán az elmúlt 2 hét munkájából. Mivel egyedül én gyűjtöttem a hozzávalókat, megcsináltam egyedül a prezentációt röpke másfél óra alatt. Aztán tegnap kaptam Gittétől egy sms-t, amiben érdeklődött, hogy kész van-e a prezentáció, valamint közölte, hogy a tesójával töltené a mai napot, mert ez nagyon ritkán adatik meg nekik. Mit lehet erre mondani? Írtam neki, hogy nekem is nagyon hiányzik a tesóm, ezért teljesen megértem, úgyhogy legyen szép napjuk. Aztán ma megtartottam a prezentációt, végülis nem nagy ügy 10 percig beszélni az osztályom előtt, és elmondani, mit látnak az általam vetített képeken.
Óra után megnéztem az e-mailjeimet, és nicsak, Gitte bejelölt a Facebook-on! Hát én akkorát röhögtem! Nyilván gyötri a lelkiismeret-furdalás, hogy cserben hagyta a csoportját, ugyanakkor szereztem nála egy piros pontot a megértő hozzáállásommal.
Talán más megvilágításba kerül az eset, ha tudjátok, hogy a dánok milyen nagyon Facebook-függők. Én elég ritkán használom, mert untat, és csak azért hoztam létre profilt, mert tudom, hogy akár cégek is megnézik állásinterjú előtt. Tehát kellett nekem is egy profil, ami arról árulkodik, milyen rendes, jófej, szimpatikus, stb. vagyok. Semmi esetre sem azért, hogy ezen keresztül gyűjtsem a barátokat. Hogy Gitte a barátom-e, majd kiderül, ha legközelebb én kérek tőle szívességet. De ha nem, az se baj. Már annak is örülök, hogy 2 hét helyett megúsztam kevesebb, mint 2 óra munkával ezt a feladatot.

Someone added me as a friend on Facebook. I confirmed it, so from now on we are friends.
2 weeks ago we started a new term in the school this time with focus on package design. At the end the exam will be individual (thanks God), but until then group work! I need to explain what "group work" means here: we have to sit and work and suffer together each and every single day in the school and we have to discuss each and every single pixels of our project before we go on. According to them it's a part of Danish culture but I think it's simply wasting of time. I have some other things to do besides the school (for example to work in order to be able to pay my bills). And I don't think that we have to overexert ourselves otherwise the result will simply smell of sweat. By the way, I experienced group work during my internship and it was completely different. I'm not antisocial, I like to work together with others in a reasonable way, not like we do in the school.
Anyway, I could do nothing but accepting the idea of "group work" again but this time I chose an other group. We are 4 girls, one of them travelled to Thailand for 3 weeks immediately. The second girl hardly ever faces up in the school and it's hard to understand what she mumbles under her baseball hat. The third one is Gitte and we should have had a presentation today in the class about the last 2 weeks work. Since it was only me who collected all the materials to it, I had to make the presentation's file. I made it within 1.5 hours. Then yesterday I got an sms from Gitte. She asked if I was ready with it and wrote me that she would like to spend this day with her sister because they hardly ever see each other. What to say? I answered that I also miss my sister, so I can fully understand her and I wished them a nice day together. Then I ran the presentation alone today. Actually, it's not such a big ting to explain to my classmates within 10 minutes what they can see on my slides.
After it I checked my e-mails and wow! Gitte added me as a friend on Facebook! I was laughing like crazy. Probably she has a guilty conscience because she let her group down and in the same time she appreciated that I was understanding.
Maybe you understand it better if I tell you that Danes are crazy about Facebook, they actually live and breathe through it. I hardly ever open it and the reason why I made my profile was that I heard that even firms check it before a job interview. So I needed a profile which shows what a nice person I am. But not for at collecting friends this way. I can find out if Gitte is really my friend next time when I will ask a favour of her. But I dont't mind if not. I'm even happy about the fact that I spent less then 2 hours with this assignment instead of 2 weeks.