Viharos péntek

Tegnap este egy végigrohant nap után este kilenckor békésen szkájpoltam anyuval, amikor egyszercsak egy kattanást hallottam a bejárat felől. Elsötétült a szoba, megszakadt a kapcsolat - lecsapódott az automata. Itt ugyan még nem fordult elő, de láttam már ilyet otthon, úgyhogy tudni véltem, hogy csak fel kell nyomni a kapcsolót. Igen ám, de nem akart úgy maradni, újra meg újra lecsapódott. Végül azt tudtam elérni, hogy a "tűzhely" feliratú gombot kinyomtam, így a "világítás" gombot be lehetett nyomni, és újra lett fény meg áram a szobában. Rövidre zártam anyuval a beszélgetést, és körbeszimatoltam a konyhában (ami egyben a bejárat is, tekintve, hogy az egész lakásom mindenestől 29 négyzetméter). A tűzhely ugye áram hiányában nem működött, de ami nagyobb baj, hogy a hűtő/fagyasztó sem. Amikor megpróbáltam áramot adni rá, újra meg újra levágta a biztosítékot. A legtöbb, amit tehettem, hogy lekapcsoltam a fűtést az egész lakásban, és jól kiszellőztettem a kellemes levegőt, hogy még az se melegítse a hűtőt, majd bebújtam három takaró alá.
Nem sokat aludtam az éjjel, álmodtam mindenféle nyomasztó hülyeséget, összekeverve a hűtőszekrényemet az iskolában épp csak megtanult idősek ágyban mosdatásával, pelenkázásával, meg nem írom le, mi mindennel még. Élénk a fantáziám, az biztos.
Reggel háromnegyed hétkor a sötétben, szitáló esőben már ott toporogtam a lakópark gondnokának irodája előtt, és bár nagy betűkkel ki van írva az ajtajára, hogy félfogadás 13-14 óra között, azért kelletlenül ajtót nyitott. Elmondtam neki, hogy mi történt, de nem hatotta meg különösebben. Mondta, hogy a villanyszerelőt legkorábban fél 8-kor hívja föl, de péntek van, és különben is őszi szünet, úgyhogy sok reményt ne fűzzek a dologhoz, a pótkulcsot dobjam be neki, és meglátjuk. Nem mertem azzal hergelni a mogorva fejét, hogy visszakérdezek: mi van? Hogyhogy nekem munkanap van péntek és őszi szünet dacára? Ehelyett visszafutottam a pótkulcsért, és bedobtam neki egy borítékban a postaládájába.
Pár perc múlva jött személyesen megszakérteni a helyzetet, még fáziskereső is volt nála, de ő sem volt okosabb, mint én. Egy fokkal barátságosabban mondta, hogy igyekezni fog, de ugye az őszi szünet... arra mindenesetre készüljek fel, hogy rugbrød-öt eszek a hétvégén (na, azt biztosan nem! - gondoltam. Persze, csak azt akarta mondani, hogy valószínűleg nem lesz áram a konyhámban a hétvégén).
Benéztem a fagyasztóba, még nem kezdett el olvadni. Vegyes, de leginkább rossz érzésekkel mentem iskolába, és egész nap tűkön ültem. Ez volt az első elméleti rész legutolsó napja, kissé ünnepélyesre, és szerencsére rövidebbre sikerült. Villámgyorsan tekertem volna haza, de szakadt az eső és ellenszél volt. Bár nem ezt tanultam a jedi-képzőben, de teljesen átadtam magam az önsajnálatnak. Na, de ebben az időben könny és eső egyre ment.
Kissé megnyugodtam, mikor a sarkon befordulva láttam, hogy a villanyszerelő autója a házam előtt áll a régi hűtőmmel együtt - ez utóbbiba bekukkantottam, már üres volt.
Óvatosan nyitottam be az ajtómon. A házmester, a villanyszerelő, és fiatal női asszisztense az új hűtőmmel küzdött. Mondták, hogy már kész lettek volna, ha nem kéne a hűtőajtó nyitási irányát megfordítani, mert ugye nem lenne jó, ha a bejárati ajtó felé nyílna. Az egész konyhában szanaszét volt pakolva a régi hűtőm tartalma - jó sokminden, mert persze tegnap délután vásároltam be, plusz a szülőktől is kaptam egy kis hazait meglepetés-csomagban ajánlott küldeményként, szintén tegnap. Nem tudom, mit gondolhattak rólam, mennyit eszek...
Na, mindegy. A lényeg, hogy akkora kő esett le a szívemről, hogy szerintem ők is hallották, ahogy koppant. Mondták, hogy miután a régi hűtőt kivitték, mögötte természetesen kitakarítottak, de ezt úgyis észreveszem majd a partvisomon, és kedvesen még biztattak is, hogy milyen szerencse, hogy pont itthon voltam, mert képzeljem csak el, hogy mondjuk szabadságon vagyok, amikor ez történik.


Igazuk van, magam se értem, mitől borultam úgy ki. De most van egy szép új, környezetbarát hűtőm. Az eredetileg tervezett prézlis karfiol helyett fél kiló sült krumplit vacsoráztam, mert azt már valahogy nem tudtam betuszkolni az újdonsült fagyasztómba. Bárcsak ez lenne a legnagyobb bajom, de inkább azt veszi be nehezen a gyomrom, hogy a jövő héten elkezdődik a szakmai gyakorlat, minden élesben. Még sosem csináltam hasonlót.