Zsúfolt hétvége

Csütörtök este érkezett Brent barátom látogatóba. Őt is az IPC-nek köszöhetem: először '68-ban volt diák, majd nyugdíjba vonulása után visszajött még egy fél évre, pont, amikor én is ott voltam. Minden évben Koppenhágában tölt pár hetet egy régi barátjánál, akit még az első körben ismert meg az IPC-ben, de az újakat is végiglátogatja, nálam már negyedszer járt. Felborult a szokásos hétvégi rutinom, de nem nagyon bántam, mert már nagyon unom, hogy többnyire semmi nem történik. Ehelyett igyekeztem mindenféle érdekes programokkal előállni, és szerencsém is volt, hogy pont akadtak ilyenek.
Mindjárt pénteken "kulturnat" volt Aalborgban. Többször átfésültem a programfüzetet, de nem találtam igazán izgalmas dolgokat, a legtöbb gyerekeknek szólt. Mindenesetre a fő téma a szemét volt, és ezzel kapcsolatban megtekintettünk egy szabadtéri fotókiállítást, ami nagy meglepetésemre a szeméthalászatról szólt, amiről korábban már írtam. Bevallom, már rég nem űzöm ezt a sportot, mert egy ideje valakik mindig megelőztek az Irma konténerénél. De most aztán, hogy óriási fotókon népszerűsítik a tevékenységet, gondolom, tovább romlottak az esélyeim. Na, de nem baj, hajrá gyerekek, amíg le nem zárják a konténereket!

Aztán sötétedésig össze-vissza mászkáltunk a városban, egyik program se akart időben elkezdődni, mi meg már nagyon fáztunk. Végül a parton meglátogattuk Meile barátnőm egy másik művésszel közös projektjét. Minden érdeklődő kibonthatott egy papírlámpást, ezután egy darabka papírra írta a kívánságát, beleragasztotta a lámpás belsejébe, meggyújtotta a mécsest, és Meile segített vízre bocsátani. Folyamatosan jöttek az emberek és úsztak az égő lámpások a sötétben a híd felé, nagyon szép volt.


Szombaton a Kunsten múzeumba mentünk, ahol megnéztük Emil Nolde kiállítását (az alábbi fotón a háttérben persze nem Nolde-festmények vannak, hanem az állandó gyűjtemény darabjai), aztán pedig Meile férje, Vincent adott koncertet a kvartettjével és David Geringas világhírű litván csellistával Litvánia ezeréves évfordulójának alkalmából. Nem vagyok nagy rajongója a komolyzenének, de ez olyan jól szólt, hogy libabőrös lettem tőle. Tökéletes szombat délutáni program volt.

Aztán vasárnap Sæby-be mentünk kirándulni. A reggeli szakadó eső után szerencsére kitisztult, de azért nagyon hideg és szeles időnk volt.


Szerintem szegény Brent nem is élvezte, hogy kicipeltem a tengerpartra, de nem tehetek róla, én odavagyok a nyílt tengerért meg a vad hullámzásért. Azt viszont nagyra értékelte, hogy asztalt foglaltam a Jensens halétterembe, amivel kapcsolatban már volt egy-két jó tapasztalatom.


Ma reggel elment Brent, én meg itt ülök egyedül, és elég nehezen tudom elhinni, hogy már megint iskola, sőt, mi több: jövő héten már szakmai gyakorlat.