Anyu Dániában

Nem könnyű bő egy hetet egyetlen bejegyzésben összefoglalni, de megpróbálom. Mindenféle kifogások és akadályok ellenére végre sikerült megszervezni anyu aalborgi útját. Nem először járt Dániában: Helsingörben már meglátogatott, amikor ott laktam, de Aalborgba kicsit bonyolultabb eljutni. Szerencsére némi segítséggel mindent sikerült megoldani. Sűrű programot szerveztem, elvittem a kedvenc helyeimre a környéken.

Skagenben, Dánia legészakibb csücskében két napot töltöttünk, hogy mindenre jusson idő.

Ellátogattunk Gammel Skagen-be, vagyis a régi városrészbe, ahol szinte minden ház sárgára van vakolva, és a tenger pont olyan, amilyennek lennie kell: barátságos, de kisebb hullámokat azért vet, és nem látni a végét.

Egy kis eső nem számított: kisétáltunk Grenen-be, a csücsöknek is a csücskébe.

A fenti képen anyukám mögött a két tengerszoros: Skagerrak és Kattegat találkozása látható, vagyis a tenger hullámzik jobbról-balról, középen összecsap, és lassan építi a homokos földnyelvet. Természetesen minden túristáról készül itt egy kép.

Megnéztük, milyen kemény munka kézzel cukorkát készíteni. A Bolcheriet műhelyében publikus az egész folyamat - és nagyon látványos is. A megolvasztott, felforrósított cukormasszát először lehűtik és színezik, ízesítik.

A kampóra csapkodástól-húzogatástól buborékok kerülnek a masszába, amitől könnyebbé és világosabbá válik.

Ördögi ügyességgel kialakítják a kívánt motívumokat, majd az egészet egyetlen hengerré dolgozzák össze.

A hengert gép segítségével elnyújtják.

Végül felvagdossák, és lehűtik.

A végeredmény ellenállhatatlanul szép és illatos, még az is megkívánja, aki egyébként nincs oda a cukorkáért.

Ha Dánia, akkor biciklizés. Szegény anyut ezügyben pár nap alatt eljuttattam a tűrőképessége határáig. Igaz, hogy Aalborg nem nagy város, de sok a domb, és mindig szembeszél fúj.

Aztán meg kellett másznia Lønstrup-nál egy nagy homokdűnét is, ami sok évvel ezelőtt használhatatlanná tett egy világítótornyot. Szép és szomorú jelenség, megunhatatlan látvány.

Ettől fél órányi sétára állt a Mårup kirke, egy román kori templom, amiről már korábban írtam. A természet annyira megcsócsálta a partot, hogy a templomot megmentendő, lebontották a tetejét. Talán a falakra is sor kerül hamarosan, hogy aztán majd egy alkalmasabb helyen újra felépítsék. Elég idétlen látvány, de még így is túristacsalogató.

A tengerpart a környékén viszont nagyon szép.

Ha tenger, akkor hal: nem hagyhattuk ki azt a remek haléttermet Sæby-ben, ahol egyszer már jártam.

Utána az egyébként nagyon kedves kis városban is körülnéztünk. A kikötő érdekessége egy kétarcú szobor, amit egy norvég művésznő 2001-ben több, mint 880 óvodás segítségével készített el.

A kis kerámiadíszítmények közt a leghelyesebbek a sellők, de bizony felbukkannak mobiltelefonok is.


A tengerparton meg lapátolni lehet a kagylót.

Szóval így telt az elmúlt hét. Még ha nincs is anyu elragadtatva az ötlettől, hogy Dániát választottam, mostanra remélhetőleg sikerült megértenie, miért.