Hallgatásom oka, hogy bő egy hete hazajöttem anyukámmal Magyarországra, és most "nyaralok". Ez elsősorban fogorvosi kezelésekből áll, ami egyre drágább, de még mindig a dán árak alatt marad. Meg vannak egyéb, ügyes-bajok elintéznivalók, amik szót se érdemelnek. De az egyik mégis. Sajnos.
Nemrég eszembe jutott, hogy egyebek közt van egy kirakatrendező és dekoratőr szakmunkásbizonyítványom is. A bizonyítványt annak idején, 1997-ben még csak egy nyelven, magyarul adták ki (utánaérdeklődtem, azóta se adják ki angol nyelvű betétlappal, mint pl. a diplomámat), de ki tudja, hátha Dániában egyszer pont erre lesz szükségem. A férfinyakkendő háromféle megkötési módjára már nem emlékszem, de hátteret spannolni szerintem még mindig tudok feszesen, szóval úgy döntöttem, csináltatok egy hiteles fordítást.
Ilyet az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodánál lehet kérni. Még Dániában kinyomoztam a címüket, nyitvatartásukat, és azt, hogy nagyjából mire számíthatok, így azt hittem, nem érhet meglepetés.
De mégis ért. Amikor az ügyintéző hölgy közölte velem, hogy semmi akadálya a fordításnak, de azt belevarrják az eredeti bizonyítványba. "Hogyhogy? Miért?"-húztam föl a szemöldököm. Hát mert nekik nincs joguk hiteles fénymásolatot készíteni, így annak híjján az eredetihez varrják oda. "És nem lesz csúnya?" -érdeklődtem még mindig döbbenten. A hölgy kezdett ideges lenni, kissé ingerülten elmagyarázta, hogy az egész csak rajtam múlik, mert ha hozok hiteles fénymásolatot, akkor az eredetihez nem nyúlnak. "És hol lehet hiteles fénymásolatot készíttetni?" -kérdeztem. Hát egy angolul hitelesítő közjegyzőnél, ha angolra kérem a fordítást. És hogy hol van ilyen? Majd kint, a recepciónál megmondják. Így is lett, a recepción kaptam egy címlistát.
Közben elbizonytalanodtam, mert sejtettem, hogy ez így nem lesz olcsó mulatság, és végig akartam gondolni, kell-e ez nekem. Aludtam rá egyet, és úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó az egészért többet fizetni, mint amennyit nagyon muszáj. A bizonyítvány amúgy se néz ki valami jól, sokat nem ronthat rajta, ha belevarrnak a közepébe egy lapot. Visszamentem, leadtam a bizonyítványt, és kifizettem a 12 000 forintot előlegként - 2 oldal fordítása, 50 %-os sürgősségi felárral, minek fejében egy hét múlva mehettem az elkészült munkáért.
Ez ma történt. Íme a végeredmény:
Én már azt sem értettem, hogy a 20. század végén mért kell dohos hangulatú hamisítás elleni cikornyás ábrákkal ellátni, és kalligráfussal megíratni egy szakmunkásbizonyítványt. De az felteszi a koronát az egészre, hogy a kisméretű, kemény dupla oldal közepéhez nemzeti színű hímzőfonal-szálakkal odavarrtak egy A/4-es lapot, mégpedig úgy, hogy a lap bal szélét másfél centi szélesen visszahajtották. A fordítást hitelesíti egy matrica, mely részben a hímzőfonalakra is tapad, valamint 4 db, tetszőlegesen széthintett pecsét, melyek közül az egyik azért fedi a második oldalra felnyalt 3x100 forintos illetékbélyeget. Nem tudom, egy ilyen kompozícióval ki vesz majd engem komolyan Dániában.
Az ügyintéző hölgy (ez már egy másik) azzal várt, hogy jó híre van: nem kell többet fizetnem, sőt, 3 635 forintot visszakapok az előleg árából, mert 2 oldal helyett csak egyet fordítottak. Ezt nem tudom, hogy számolták ki, mert mind az eredeti bizonyítvány, mind a fordítás dokumentuma kétoldalas. Mindegy, nem tiltakoztam. De mikor megláttam a "művet", elröhögtem magam. Annyit jegyeztem meg, hogy ha a fordító irodának könyvkötőre volna szüksége, keressenek meg bátran, mert ahhoz is értek. Az ügyintéző hölgy nem reagált. Azt hiszem, nem értette, mire célzok.
Persze történnek velem ennél jóval kellemesebb dolgok is, hamarosan azokról is írok. Csak nem bírtam magamban tartani ezt a sokkot.
For I Will Consider My Cat Jeoffry
12 hours ago
4 comments:
Tényleg nagyon szépen sikerült a dolog. Nem akarlak tovább bosszantani, de ezt olcsóbban (és talán még szebben) meg tudtuk volna csinálni házilag, az aarhusi magyar szak pecsétjével ellátva. No, majd legközelebb.
Amúgy jó nyaralást, de ne felejts el visszajönni - már hiányzol.
Azt tudtam, hogy sokmindenben számíthatok rád, de hogy mindenben, és még ebben is, az meg se fordult a fejemben. Na, de már nem kell sokat aludni, és megint ott(hon) leszek. Addig meg összeállítok egy kívánságlistát arról, hogy mi mindent szeretnék még ebben az életben, hátha tudsz segíteni.
:D Nevetségesen néz ki ;)
Persze hozzá kell fűzni, hogy csak A4-es oldalakat ismernek (nekem pl. egy A6-os méretű cetlit kellett lefordíttatnom itt). Egyébként átolvastad a fordításukat? Tesóm a német nyelvű házassági okmányát fordíttata le a fenti helyen. Olyan lusták voltak a fordítók, hogy egy régebbi fordítást kaptak elő (ami érthető persze), csak elfelejtették megváltoztatni a neveket... Ennyi pénzért eléggé gáz...
Azt sem értettem, hogy miért kell otthon mindenáron külön engedély arra, hogy angol dolgokat is hitelesen másolhasson valaki. Itt az egyetemen ingyen készítettem hiteles másolatot Ditém magyar diplomájáról - abszolút nem érdekelt senkit sem, hogy milyen nyelven van az okmány.
Hahaha! Na, a nevem szerencsére stimmel, de a dátum angolra fordítása érdekes: "Dated in Budapest, on the 16th day of the month of June, in the year 1997" - tényleg megdolgoztak a pénzért.
Ilyet én akkor csináltam, mikor a szinopszisomhoz hiányzott még pár oldal, de már nem tudtam miről írni.
Amúgy meg amit fénymásolniuk kellett volna, az nem is angol, hanem magyar volt - hiszen ezért akartam angolra fordíttatni. Csak valamiért nincs joguk hozzá, hogy a másolatot hivatalossá nyilvánítsák. (Lehet, hogy a közjegyző-maffia tartja őket a markukban?) Nevetséges.
Post a Comment