A vakációról

Az időjárásra nem lehet panaszom. Kapva a szezonvégi leértékeléseken, még Aalborgban vettem pár lenge nyári ruhadarabot. Aztán ráeszméltem, hogy ha hordani is akarom, haza kell hoznom őket, mert Dániában alighanem véget ért a nyár. A magyar 35 fok körüli száraz, poros meleg nekem már sok is, teljesen lelassultam minden téren, pillanatnyilag nagyon hasonlítok Lili cicához, már ami az aktivitásomat illeti. Biciklire például egyáltalán nem ültem itthon, ez már kicsit hiányzik is.

Ellenben mérhetetlen mennyiségű hazait ettem, leginkább friss, élő zöldséget, gyümölcsöt, egyenesen a kertből. Elkényeztetett gyerek vagyok, régebben az egynapos paradicsomot se voltam hajlandó megenni, ha egyszer frisset, napmeleget is szedhettem. Mivel Dániában nem ez a luxus vesz körül, most megbecsültem a többnapos sárgabarackot is, amit apukám szedett le és tartogatott nekem a hűvös pincében, míg haza nem értem. Olyan tempóban tüntettem el, hogy még fényképezni is elfelejtettem, pedig a ságabarack nemcsak a legfinomabb, de a legszebb gyümölcs is.
A nektarin volt olyan kedves, és megvárt a fán, itt már előkerült a gép.

Muszakát tzatzikival csinálok magamnak néhanapján otthon, de az itthon frissen szedett zöldségekből készített változatnak nem ér a nyomába semmi.

Az evésen túl találkoztam régi barátokkal, ismerősökkel is, köszönöm szépen még egyszer mindenkinek, tényleg feltöltődtem - nem csak hasban.