SOSU-hjælper elev

Tehát elkezdődött az új életem, mint social- og sundhedshjælper diák. Azt hiszem, az egészből a biciklizést szeretem a legjobban. A suli Svenstrup-ban van, ami Aalborg-tól délre a második falu. Ez napi 2x40 perc biciklizést jelent (eddig szép idő volt enyhe oldalszéllel, nem merek belegondolni, milyen lesz majd cudar időben, ellenszélben), és igaz, hogy a végére kicsit elfáradok, de közben elégetek a fejemben minden kártékony gondolatot.
Amiből sajnos akad, és a tanítás végére újratermelődik. Elég gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az osztálytársaim nem az én társaságom. 28-an vagyunk, ebből 2 a fiú. A legfiatalabb diák 17, a legidősebb 51 éves, az átlagéletkor 26 év körül lehet. Van elbocsátott, megtört adminisztrátor, földműves, bolti eladó, 22 éves, 2 gyerekes családanya, aki belefáradt a 6 éves takarítói karrierjébe, és váltani akar, valamint egy lány, aki megbukott a matekvizsgáján, ezért nem tudta pszichológiai talnulmányait befejezni az egyetemen. Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy vele talán tudok majd beszélgetni, de egy bemelegítő játék során kategorikusan kijelentette, hogy nem szereti a művészetet, úgyhogy ezt elfelejthetem.
4-5 fős csoportokba osztottak bennünket, és minden feladatot csoportban kell megoldanunk. Az igazi tanítás még nem kezdődött el, az első két hét csak ismerkedés, bevezetés. Játékos feladatokat azért kaptunk, hogy szokjuk a csoportunkat. Az egyik lány szimpatikus, nagyon kedves, jóindulatú, és kiválóan tud fecsegni a semmiről, ezért kínos csend sosem áll be. Aztán van egy fiatal anyuka, akinek máris beteg az egyéves kisfia, ezért az elmúlt héten többet volt távol, mint iskolában. A harmadik lányról minden, amit el tudok mondani, hogy szőke, de sötétnarancssárgára szolizott a bőre, és valószínűleg nem használ tükröt, mikor kifesti magát. A negyedik igazi tenyeres-talpas parasztlány, ő a legbutább, de mindig ő dönti el ellentmondást nem tűrő hangon, hogyan oldjuk meg a feladatot. Aztán én vagyok az, aki meg is oldja, mert sajnos még ahhoz is buta, hogy az intranetre bejelentkezzen (értsd: nem tudja begépelni a saját felhasználónevét és jelszavát, állítólag azért, mert a számítástechnika nem az erőssége). És végül vagyok én, akitől párszor megkérdezték már, hogy értem-e, mi a feladat. Gondolom, azért, mert gyakran elbambulok. Elég unalmasak az órák, és mindent háromszor-négyszer elismételnek, ami még nekem is sok. Ezért elkezdek firkálni, az új betűtervemen gondolkodni.
Megjelent a fejemben egy betűtípus, és ki is vettem a könyvtárból egy csomó tipográfia meg dizájnelmélet könyvet, részint, hogy további inspirációt nyerjek, részint, hogy olvassak is: angolul, dánul, mindegy. A nyelviskola egy bő hét múlva indul újra, heti két estémet ott fogom tölteni. Már megjelent az esti iskolák őszi katalógusa, keresek valami testhezálló tanfolyamot, hátha olyan társaságba csöppenek, ami nekem való. Alapvetően bizakodó vagyok, mert ha tényleg nem találok a következő 14 hónapban munkát, mint grafikus, akkor kapok a kezembe egy olyan képesítést, amivel remélhetőleg el tudok helyezkedni, és addig is kapok fizetést, mint diák. De közben arra is vigyáznom kell, hogy el ne sorvadjon az agyam, és ne felejtsem el, mi az az egalizálás meg az aranymetszés.

Hazafelé biciklizve:

Az iskola épülete

Kolbászgyár Svenstrup határában

Útlezárás miatt meg kell állni

Az útlezárás oka: Skalborg-ban új IKEA épül

Az egyik kedvenc szélkakasom, ami egy szélló

1 perc, és otthon vagyok