Könyvajánló. Robert Capa: Kissé elmosódva

Két jókedv között azért otthon is el-elkapott az önsajnálat. Mert kicsit még mindig nehéz bánni ezzel az örökös bizonytalansággal, hogy mi is lesz holnap, meg főleg, hogy hol. Itthon, vagy otthon.

Szeretném olyan könnyedén megélni ezt a problémát, ahogy Robert Capa tette. Már 1947-ben megjelent, de a kezembe csak most került ez a regény, amikor tanácstalanul bolyongtam egy könyvesboltban magyar szépirodalom után kutatva. Valami olyat akartam, ami szórakoztató, tanulságos, nagyon magyar, de nem úgy. Meg is kaptam.
Friedmann Endre néven született 1913-ban Budapesten, zsidó családban. 17 évesen baloldali tevékenysége miatt letartóztatták, hamarosan el kellett hagynia az országot. Berlinbe utazott, újságírónak tanult, majd épp csak elindult fotóriporteri karrierje, mikor Hitler hatalomra jutása miatt kénytelen volt Párizsba menekülni. Rövid, de kalandos élete volt, a világ számos pontján élt vagy legalábbis megfordult, és öt háborút fényképezett végig közvetlenül a tűzvonalból. Nemcsak tehetséges fotós, de izgalmas, vonzó szeményiség is lehetett: sármos, ellenállhatatlan, érzékeny és intelligens.
A könyv a második világháború európai hadszíntereit örökíti meg viccesre színezett vérfagyasztó történeteivel és máshonnan már ismerős fotóival, amelyek a mellékelt történettől még hitelesebbek. Sejthető, hogy nem volt olyan könnyű megélni a magyar állampolgárságból, a bürokráciából, a nyelvi nehézségekből adódó problémákat - hogy a háborúról már ne is beszéljünk -, ahogyan az a könyvből sugárzik. Csodálom a laza, fesztelen stílusát, humorérzékét, és gyanítom, hogy ez az a könyv, amit még sokszor kézbe veszek majd.