Ingyen étel / Free food

Prológus
Mint tudjátok, az iskola mellett egy pékségben takarítok heti kb. 10 órában. Történt egyszer, hogy mialatt az egyik dagasztógépet súroltam, a főnök a szomszédos darálógépben humuszt készített (csicseriborsókrém, arab étel, amit egyébként nagyon szeretek, különösen magyar pirospaprikával meghintve, pirítóson). Mikor végzett, szólt az egyik lánynak, aki több társával fent, az üzletben - ami egyébként kávézó és delikátbolt is egyben, sokféle saját készítésű termékkel - dolgozik, hogy takarítsa ki a daráló belsejét. A lány elhúzta a száját, és azt mondta a fogaskerekek közé szorult sárgásbarna krémre, hogy "undorító", mire a főnök ráförmedt, hogy "az nem undorító, hanem étel".
Ennek kapcsán elgondolkodtam, milyen keskeny határvonal húzódik étel és szemét között. Ha a bolt polcán csinos, lezárt dobozban találkozunk vele, akkor étel, ha a darálógépet takarítjuk, akkor maradék, hulladék.

Egy hete egy szalonra voltam hivatalos, amire egy itt élő, litván ismerős hívott meg. A szalon kéthetente, vasárnap délutánonként kerül megrendezésre, mindig valamelyik tag lakásán, és mindig van egy téma, amit a látogatók megvitatnak. Azt hiszem, a tagok nagy része litván, de mivel van köztük nem litván is, így a beszélgetés angolul zajlik.
Legutóbb az ételpazarlás volt a téma. Az apropót egy érdekes jelenség, a "dump diving" (kb. szeméthalászat, a "kukázás" kifejezést túl pejoratívnak találom) adta. Nem újkeletű dologról van szó, külföldi nagyvárosokban szélesebb körben elterjedt már. A lényeg, hogy a szupermarketek rengeteg még használható dolgot dobnak ki, és ha a bolt mögött álló konténert nem védi kerítés, lakat vagy kamerák, akkor a szeméthalászok zárás után fejnyitják, és kiszedik, ami megtetszik nekik. A tényleges hulladékon felül sok élelmiszert azért dobnak ki, mert aznap, vagy másnap jár le a szavatossági ideje. A zöldségek, gyümölcsök jelentős része nem ömlesztve áll a boltban, hanem kiporciózva, lezárt zacskókban, csomagokban. Ezért ha az egykilós kiszerelésben egy alma barnulni kezd, az egész zacskót kidobják, nem számít, hogy a többinek semmi baja. A borosüvegek általában hatosával vannak dobozolva. Az a szabály, hogy ha a dobozban egyetlen üveg is elörik, az egészet ki kell dobni. És vannak a minden szempontból hibátlan termékek, ami azért kerül a konténerbe, mert túlrendelés történt, megérkezett a friss szállítmány a boltba, de a régebbi még nem fogyott el, de ki kell dobni, különben nincs helye az újnak.
A szeméthalászat mára szubkultúrává nőtte ki magát, és egyáltalán nem csak hajléktalan rászorulók űzik, hanem mondjuk lázadó szellemű fiatalok, így reagálva a fogyasztói társadalom és a globalizáció visszásságaira, gyakran csoportosan. A pár, akik a legutóbbi szalon házigazdái voltak, szintén művelik a tevékenységet, és elárulták, hogy az asztalon - ami roskadozott a gyümölcsöktől - minden a szemközti konténerből való. A beszélgetés érdekes volt, de kicsit hosszúra nyúlt, és főleg elméleti kérdéseket érintett: a jelenség etikáját, önszabályozását, lehetséges jövőjét. Például nem lehet a dolog túl széles körben elterjedt, mert akkor megsemmisíti önmagát - magyarán, ha senki nem veszi az ételt, mert mindenki a konténerre vár, akkor bezárhat az üzlet. Több országban lopásnak minősül a tevékenység, mivel a szemét az azt kidobó tulajdona, bár arra nem nagyon kerül sor, hogy büntessenek érte. Fontos, hogy a szeméthalász ne hagyjon maga után felfordulást, mindig csukja vissza a konténter tetejét, és ha rajtakapják, legyen megértő, elfogadó és kedves, ne akarjon vitatkozni se a bolt dolgozóival, se a környéken lakókkal, se a rendőrséggel.
A szalon alatt végig arra számítottam, hogy csoportot alakítunk, és legközelebb együtt megyünk terepre, de - bár nekem a vége előtt el kellett jönnöm - erre nem került sor.
Viszont a bogarat a fülembe ültették. Az interneten körülnéztem, mi a helyzet Dániában, és kiderült, még honlapjuk is van a szeméthalászoknak, részletes térképpel lefedve Koppenhágát és Aalborgot. Jobban megvizsgálva az aalborgi térképet kiderült, hogy melyik lánc az, amelyik szigorúan őrzi a konténerét, és melyik szabad préda, de a szeméthalászok főleg a belvárosra koncentráltak. Én a város nyugati részében lakom, ahol egyébként van egy elegáns villanegyed és egy kisebb városközpont üzletekkel, bankkal. Itt nyílt karácsony előtt a város egyetlen Irma névre hallgató szupermarketje, ami az egyik legdrágább lánc Dániában, de a térkép nem tesz említést róla. Addig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy múlt szerda este 9 után elbicikliztem terepszemlére. Kíváncsi voltam, mit találok, és hogy milyen érzéseket kelt bennem egy konténerben kotorászni. A valóság felülmúlta a képzeletet.
Arra számítottam, hogy - mint az elegánsabb üzletek többsége - az Irma is szigorúan védi kidobott tulajdonát. Erről szó se volt, a hatalmas konténer oldalsó ajtaja nem volt lelakatolva. Kinyitottam és láttam, hogy csak félig van. Az az érdekes, hogy nem volt undorító, és nem volt kukaszaga sem, lehet, hogy gyakran űrítik, és ilyenkor ki is mossák, nem ismerem az erre vonatkozó szabályokat. Ami tényleg használhatatlan volt, az néhány zacskó megpuhult körte, és pár doboz tojás - bár olyan hideg volt, mint egy hűtőszekrényben, de megfogadtam, hogy tojással, tejjel, hússal nem foglalkozok. Viszont zsákmányoltam egy csomag kaliforniai paprikát, egy csomag rukolát, egy doboz földiepret, egy fej salátát, egy szál uborkát, két csomag újhagymát - mindegyik teljesen egészséges, hibátlan csomagolásban, érthetetlen, mért kerültek kidobásra, mert a szavatossági idejük alapján még maradhattak volna a boltban, ráadásul a többségük biotermék. Aztán találtam még egy dobozka spárgaburgonyát - a legdrágább fajta, nem ezt szoktam venni, ha krumplit kívánok -, ami szintén teljesen egészséges volt, leszámítva, hogy némelyiken megjelentek az első csírák. És végül találtam 6 csomag, egyébként közepesen drága kekszet, aminek ápr. 1-én jár le a szavatossága, és gyanítom, hogy tévedésből került kidobásra a febr. 13-án lejárt csomagokkal.
Volt még más szimpatikus dolog is, mindenféle zöldségek, de kicsit távolabb, ezért nem értem el őket. Meg azt is elhatároztam, nem ások mélyebbre, csak a halom tetejéről szemezgetek az aznapi termésből. És persze határt szab az is, mennyit tudok egyáltalán hazavinni egyszerre (egy szatyorral a biciklim kosarában). Több nem is kell, mert nem az a cél, hogy újra kidobjam őket. De voltak pl. cserepes fűszernövények (bazsalikom, rozmaring, kapor), amik ha kicsit megkókadnak, nem locsolgatják, inkább kidobják őket - ez azért érdekelne legközelebb, mert egyébként elég drágák, ha venni kell őket.
Undorító, hogy kukáztam? Először azt gondoltam, az lesz, de abban a pillanatban oszlott szét minden kétségem, ahogy kinyitottam a konténer oldalát. Egyáltalán nem volt undorító, amit hazahoztam, az pár órával korábban a bolt polcán állt, és drága pénzért kínálták. Rászorulok? Tulajdonképpen nem, kijövök a fizetésemből. Az más kérdés, hogy mindigis igyekeztem spórolni új laptopra, repülőjegyre, könyvre, egyéb drága holmikra, és leginkább az ételen tudok spórolni. Ez abból áll, hogy rengeteg kenyeret, sütit eszek, mert azt ingyen kapom a pékségből, ahol dolgozok. A zöldség-gyümölcs nagyon drága mulatság Dániában. Mostantól viszont kevesebb kenyér, több zöldség és gyümölcs, változatlan kiadások mellett. És nem utolsósorban egyúttal belülről bomlasztom a fogyasztói társadalmat, ami hosszú távon úgyis a világ vesztét okozza.

Epilógus
Azóta már többször meglátogattam a konténert, és minden alkalom felülmúlja az előzőt.

----------------------

Prologue
As you might know besides the school I work in a bakery. It's a cleaning job, about 10 hours per week. Once it happened that while I cleaned one of the machines my boss made humus in the other one. When he finished he asked one of the girls - who work up in the shop which is a cafe and delicate shop as well with several home-made products - to clean the humus from the machine. The girl didn't really feel like touching the brownish-yellow stuff between the gears, she said it was disgusting. The boss got angry and answered "it's not disgusting, it's food".
I was thinking afterward how thin the line is between food and dump. If it's in a closed box on a shelf of a shop, it's food. But if we clean the same thing from a mixer it's a dump.

One week ago I was invited to a salon by a Lithuanian girl who lives in Aalborg. It takes place at one of the salon members place in every other Sunday and there is always an issue to discuss. Most of the members are Lithuanians but not all of them, so we used English. Last time the discussion was about wasting of food. The starting point was the phenomenon called dumpster diving. The supermarkets throw away a lot of useful things. If the container behind the shop is not defended by lockers, fences or cameras the dumpster divers go there after the shop closes and take what they need. Above the real garbage there are a lot of foods thrown out because the date on it is over on the actual day or on the next day. Most of the fruits and vegetables are sold in closed packs and plastic bags and if one single apple turns brown in a bag they throw away the whole bag. In one box there are six wine glasses and if one of them brakes the whole box has to be thrown out. And there are some spotless products which become garbage because there is an over-ordering - the new supply has arrived and the old one is not sold out yet but it has to be thrown out in order to get free space for the new one.
Dumpster diving is practiced not only by starving homeless but it's already a subculture. A lot of young people do it in a group to have fun and to criticize the actual system. The couple who hosted the salon last time do it, too, and everything on the table - which was full of fruits - was from garbage containers. The discussion was interesting but a bit too long and too theoretical - it touched some ethical questions and the movement's future. Dumpster diving can't become a widely spread activity because it would destroy itself - if no one bought food because everyone counted on the food in the containers the shop would close down. In some countries this activity is technically a theft because the garbage belongs to its owner, although the police would disregard dumpster divers. It's important to close the container, not to leave a mess afterward and to be nice and understanding if one confronted to the workers of the shop, people living in the neighborhood or the police.
I expected to make a group of the salon members and go out for an experiment together but no one really wanted to take the action. I became curious, anyway. I looked it up on the internet and it turned that Danish dumpster divers have even a website with a map covering Copenhagen and Aalborg marked the possible containers. It shows which places are treasured with main focus on downtown. I live in the Western part of the town which is a fancy quarter with fancy shops. One of them is Irma, a relatively elegant and expensive supermarket opened before last Christmas and not mentioned by the map. I wanted to see what I can find and how it feels like doing it. So last Wednesday after 21.00 P.M. I went out and it was beyond my belief.
I expected that Irma would defend its garbage but the big container was not locked, so I opened the door. It was half way filled up and was not stinky or disgusting at all, they probably clean it inside after emptying. There were some packs of pear which turned to brown, and a few packs of egg which I found useless since I decided not to take egg, dairy product or meat although it was colder than in a freezer. But I got a pack of pepperoni, a pack of rucola, a pack of strawberry, a whole salad, a cucumber, to packs of Spring onions - all of them were fine in spotless packages and most of them were organic products. I don't really understand why they were thrown out. I found a pack of asparagus-potato - which is pretty expensive, anyway - had just started to bud. Finally I found 6 packs of fine biscuits which are best before the 1 April but were thrown out probably by mistake together with some older packs.
There were some other attractive things as well, for example drooping herb spices in pots. They don't water them in the shop, they just get rid of them after a couple of days. Next time I would take them because they are pretty expensive, anyway. There is a limit how much I can take once (one bag in the basket of my bike) and I don't need more because I don't want to throw them out once more.
Is it disgusting? First I thought it would be but I forgot all my prejudices at the moment I opened the door of the container. The things I got stood on the shelves of the shop a couple of hours before and cost a lot of money. And I didn't dig deep, I just took the packs from the top.
Do I need to do it? Actually, not, I can live on my salary. But I always save up for important and expensive things such a new laptop, flight ticket, book, etc. and it's the easiest way to save on the food. It meant that I mostly lived on bread and pastry I got from the bakery I work in. Fruits and vegetables are expensive in Denmark. But from now on I can get more of them without spending more money. And in the same time I can express my political statement about consumers' society which will sooner or later drive the world to its end.

Epilogue
Since then I visited the container quite a few times. And each time is better than the previous one in terms of capture.