Kedd délelőtt / Tuesday forenoon

Tegnap Aalborg művészeti múzeumában jártam. Régebben Nordjyllands Kunstmuseum volt a neve, aztán a közelmúltban pályázatot írtak ki egy új névre új arculattal, és most Kunsten a neve. Személy szerint nem érzem úgy, hogy az új névvel jó vásárt csináltak, és az új logóért sem rajongok. De magát az épületet nagyon szeretem, többször jártam már itt, és mindannyiszor megállapítottam, hogy maga az épület sokkal érdekesebb, mint az épp aktuális kiállítás, ami valahogy mindig vérszegényre és fantáziátlanra sikerül, bármi is a téma. A múzeum épülete Alvar Aalto, a finn zseni műve, Dániában az egyetlen. Kívülrűl érdekes, belülről meg egyenesen lenyűgöző, főleg, ha a rafináltan rejtett ablakokon át besüt a Nap izgalmas fény-árnyék orgiát produkálva.
A mostani kiállítás címe "Flört Kirsten Kjær-rel",és azt hittem, tudom, mire számíthatok, mivel már jártam egyszer a Kirsten Kjær múzeumban Frøstrupban. Ez egy Isten háta mögötti helyen van egészen Nyugat-Jutlandon, ahol már a madár se jár. Egy bizarr ház, ahol szerintem bizosan több manó és egyéb fura lény lakik. De két idős úr biztosan, ők tartják fenn a házat, ami az állandó mellett időszakos kiállításoknak, koncerteknek és workshopoknak ad helyet.
Kirsten Kjær fura ember lehetett. A múlt század végén született, színésznőnek készült, és csak később, 32 éves korában kezdett el festeni autodidaktaként. Közben kezelték depresszióval is. Nem tudom pontosan, az őrület melyik fokán állt, de az átsüt a képein, hogy valami nincs rendben. Némelyik képe Csontváry-Kosztka Tivadar zsenialitását súrolja, míg más művei dilettánsabbak egy óvodás rajzánál, mintha időnként mindent elfelejtett volna kompozíció és színtan vonatkozásában.
Most az a kellemes meglepetés ért, hogy a múzeum egyébként steril környezete átalakult azzá a buja, bolondos, dekadens környezetté, amit Kirsten Kjær múzeumában tapasztaltam. Először azt hittem, elhoztak onnan pár kacatot dekorációképpen, de aztán gyorsan kiderült, hogy másról van szó. A művésznőnek volt egy jóbarátja, Tage Andersen, aki virágüzletet vezetett, és közben igazi virágművésszé vált, több önálló kiállítással is büszkélkedhet . Bár a két művész közt volt 54 év korkülönbség, mégis úgy tűnik, jól megértették egymást. Tage Andersen legalábbis tökéletesen ráhangolódott élő virágokat is bőven használó dekorációjával a képekre, amelyek jelentős részét épp virágok inspirálták. A fonnyadó szirmok fanyar illata tökéletes aláfestése a festményeknek.
Bár a kiállítás méreteiben nem nagy, kb. 1/3-át tölti ki a kis múzeumnak, mégis sokat időztem újabb és újabb köröket leírva, élvezve az atmoszférát. Közben magam is kedvet kaptam egy kis festéshez. Bárcsak kitartana ez a lelkesedés addig, amíg időm is lesz rá.

Yesterday I visited Nordjyllands Kunstmuseum in Aalborg which has recently changed its name to Kunsten. I don't think the new name with the new logo was a really good choice. But I love the building itself, I have been there quite a few times and every time I found the building much more interesting than the actual exhibitions, which always miss some spice regardless the theme. But the building is designed by Alvar Aalto, the Finnish genius and this is the only Aalto-building in Denmark. It looks interesting from outside and it's simply amazing inside, especially when the Sun shines drawing exciting patterns of lights and shadows all around the interieur.
The actual exhibition is called "A flirt with Kirsten Kjær" and I had an idea beforehead what it would be about since once I already have been in Kirsten Kjær's Museum in Frøstrup. This place was far away from everything in the wild West-Jutland. The house looked bizarre and I was sure some kobolds and other strange creatures lived there. But actually there were only two old men who run the house which gives place to different exhibitions, concerts and workshops besides the permanent collection.
Kirsten Kjær must have been a strange person. She was born at the end of the last century and started to paint later, at her age of 32 as an autodidact. She suffered in depression. I don't know how deep she was in it but by looking at her pictures it's obvious that something was wrong with her. Some of her paintings reach the level of Tivadar Csontváry-Kosztka's geniality while others are more dilettante than a child's drawing from a kindergarten. Seems like sometimes she forgot everything about composition and colors.
Yesterday I got surprised because the museum's boring atmosphere was transformed to a lush, foolish, decadent environment which I had experienced earlier in Kirsten Kjær's Museum. First I thought some gadgets were taken from there to decorate this exhibition but it turned to be something else. The artist had a friend called Tage Andersen who ran a flower shop, became a real flower artist and had some exhibitions already. Although there was 54 years difference between the two people's age it seemed they understood each other well. At least Tage Andersen tuned up the room perfectly by using a lot of real flowers to the paintings which were partly inspired by flowers, anyway.
Although the exhibition was not too big, filled only about 1/3 of the small museum I spent a relatively long time there walking up and down and enjoying the atmosphere established by the bittersweet smell of fresh and parching flowers. Now I feel like painting, too. I wish to keep up with this feeling until I find some time for it.