Karácsonyi hangulatban

egyáltalán nem vagyok. Kissé értetlenül figyelem a többiek lelkesedését - vagy inkább lihegését. Hömpölyögnek az utcákon, vadásznak az ajándékokra, törik magukat a boltokban.
A hó szép, de leginkább bosszúság, mert megnehezíti a munkahelyre való eljutást. Ezúttal nem ismerek rá a dánokra: máskor kicsit deres a fű és máris vastagon felsóznak minden utat. Tegnap meg leszakadt pár óra alatt 10-15 centi hó, amit a szél össze-vissza kavart. Na, ezt nem nagyon sikerült eltakarítani, illetve az úttest közepén meg a járdákon úgy-ahogy, de a kerékpárosokra ezúttal nem gondoltak. Nemhogy nem volt eltakarítva ma délután néhány útszakasz, de a hókotró egyenesen a bicikliútra hányta rá havat. Le is izzadtam, mire hazaértem, mert néhol a vállamra kellett venni a bicajomat.
A karácsonyi díszkivilágítás külön irritál, de erről tavaly már írtam. A témát mégsem tudom kikerülni, mert nemrég olyasmin akadt meg a szemem, ami mindenen túltett. Mert ez már több, mint giccs. Ennek üzenete van. És telefonvonalon keresztül érkezik.

Lehet találgatni, mit keres Aalborg szélén egy mellékutcában egy londoni telefonfülke. Ez már a nyáron is szemet szúrt.

Sötétben egészen kísérteties.

De hogy kerül bele egy igazi, életnagyságú, ugyanakkor mozdulatlan Mikulás...?! A minap olyat álmodtam róla, hogy horrorfilmet lehetne forgatni belőle.

Egyébként nincs nagy baj, dolgozom csütörtökön meg pénteken is. A kollégáim egy része beteg, úgyhogy már nincs óvatoskodás a tanulóval, bedobtak a mély vízbe. Még szerencse, hogy az otthon lakóinak egy részét holnap elviszik a hozzátartozók az ünnepekre - mondjuk leginkább azokat, aki mozdíthatók.
Az ún. szentestét mégse töltöm egyedül, hanem egy volt nyelviskolás csoporttársamnál, aki itt lakik a közelemben, és szintén egyedül. Vasárnapra meg kisebb összejövetelt (jesszus, majdnem azt írtam, hogy "hyggé-t") szerveztem azoknak a kedves ismerősöknek, akik külföldiségük ellenére szintén Aalborgban töltik a karácsonyt, távol a családtól. Szerintem jó lesz.
A karácsonyt mint családi ünnepet meg elhalasztottam januárra. Remélem, megfér majd otthon egymás mellett az asztalon a bejgli meg a farsangi fánk.