Van ez a dán főnév, a jelentése nagyjából az angol cozyness-szel egyezik. Melléknevet is lehet belőle képezni, az a "hyggelig/hyggeligt", azaz cozy, vagyis meghitt, jóleső, kellemes, otthonos. (A dánban az "y" "ü"-nek ejtendő.) Nincs rá igazán találó magyar szó. Mert ez egy univerzális szó, rengeteg helyzetben alkalmazható.
- Ha meggyújtunk egy gyertyát, az hyggeligt.
- Két gyertya? Az még inkább hyggeligt.
- Több ember körülül egy asztalt, és beszélgetnek, esetleg kávéznak? Hát persze, hogy hyggeligt.
- Sütiillat terjeng a levegőben? Ez csak hyggeligt lehet.
- Összefutottunk a folyosón és beszélgettünk 3 perc erejéig. Olyan hyggeligt volt.
- Egy festmény a falon? Ó, milyen hyggeligt!
- Kinyílt a fokföldi ibolya az ablakpárkányon? Hát ez bizony hyggelig! (Na jó, egy kicsit smuk, azaz szép is, de mindenképp hyggelig.)
- Fázik, Birthe néni? Betakarom ezzel a hyggelig pokróccal.
- Hogy a lába is hideg? Hát húzzuk rá a hyggezoknit!
- Jaj, hogy ma milyen hyggelig zene szól a rádióból!
És így tovább, és így tovább.
Elhangzik százszor is egy nap. Ha kell, ha nem. Mintha az öregeket az otthonban a "hyggelig" szó kimondásának mágikus ereje tartaná életben. Mire hazaérek, zsong a fejem a sok hyggétől. És nem kívánom egyáltalán. Olyan ez, mint a marcipán. Egy falat finom, de ha naponta megeszel fél kilót, hányingered lesz a gondolatától is.
És hogy mi az ultrapluszhyggeligt? Hát persze, hogy a julehygge, vagyis a karácsonyi hangulat. Ami az idősek otthonába már két hete beköszöntött egy karácsonyi ebéd (julefrokost) formájában. Épp 1 hónappal szent karácsony ünnepe előtt. És nem is siették el, mert más helyeken ezt már október közepén elkezdik. A dánok nem bírnak magukkal, és nem bírják az őszt - ami idén egész szépre és hosszúra sikerült, legalábbis az elején. De az utóbbi hetekben nem nagyon láthattuk a Napot, jóformán non-stop apokalipszis-hangulat volt: félhomály, szürke égbolt és szitáló vagy szakadó eső. Ezen csak a gyertya segít, és az hogy már előre elkezdenek örülni a karácsonynak. Az szinte természetes, hogy a boltok és az utcák másfél hónappal az ünnep előtt díszbe borulnak. De hogy az emberek a munkahelyeken és minden egyéb közösségi formában megülik a karácsonyi lakomát, az nekem nagyon fura. Gondolom, mire tényleg eljön a várva várt nap, már mindenki undorodik a hagyományos menütől.
Ami tipikusan a következő: előételnek sild és rugbrød, azaz ecetes hal fekete kenyéren - igényesebbek keménytojással, hagyma- vagy céklakarikával bolondítják meg.
Főétel: fleskesteg és brunede kartofler, vagyis bőrös sült disznóhús karamellizált cukorba forgatott főtt krumplival, amihez jól csúszik a párolt lilakáposzta és egy kis barna szósz.
A desszert pedig a dán zászló színeivel megegyező ris a' la mande, vagyis tejszínnel és manduladarabkákkal dúsított tejberizs nyakonöntve meggyszósszal.
(A fotókat google-oztam, hogy lássátok is, miről van szó, de én magam nem éreztem késztetést, hogy fotózzak a julefrokost közben.)
A legvégén pedig kávé és apró, főleg fahéjjal készült keksz. Az idősek otthonában nálunk legalábbis ez volt a menü, amit majd' három és fél óráig tartott végigenni, mert a fogások közt mindig karácsonyi dalokat kellett énekelni. (Ez a közös éneklés evés közben egyébként jellemző más ünnepi összejövetelre, például a születésnapra vagy az esküvőre is Dániában.) A tervek szerint lesz még egy pár ilyen karácsonyváró karácsonyi ebéd az otthonban.
Hyggeligt.
A Map
6 hours ago
2 comments:
Mivel nekem mindez még új lenne, én még élvezném is. Már a leirásod annyira jó volt, nekem tetszett!! Ja, és még mindig jobb, hogy minden hyggeligt a dánoknak, mint az, hogy a magyarok meg többnyire mindenen csak morognak.
Értem a célzást, tehát ne morogjak. De nem minden hyggeligt, ami körülvesz minket, fölösleges a "shiny happy people"-t játszani, és elkoptatni a szó jelentését. Meg karácsonyt ünnepelni már novemberben. Szerintem mindent a maga idejében. Ennyi.
Post a Comment