Lykkepille

Amikor először hallottam, hogy a kedélyjavító tablettákat dánul boldogságtablettának (lykkepille) hívják, majdnem elröhögtem magam. Optimisták a dánok, ha azt hiszik, a boldogság így jön, receptre, pirulával. Vagy csak nekem vannak merőben más elképzeléseim a boldogságról.

A dán szociális és egészségügyi rendszer világhírű, messze földön a csodájára járnak. Igaz ami igaz, van jó oldala: az egyén válláról leveszi a felelősséget, vagyis nem a család tartozik gondoskodással a betegekről, idősekről, hanem az állam, vagy konkrétabban az önkormányzat. Elvileg kizárt, hogy valaki segítség nélkül maradjon, mert az alanyi jogon jár. Akár a saját otthonában él, és csak hetente egyszer mennek ki hozzá pl. takarítani, akár annyira gyámoltalan, hogy nem maradhat felügyelet nélkül, ezesetben helyet kap egy idősek otthonában.
Csakhogy az elmúlt pár napban láttam pár kellemetlen dolgot. Élt a részlegünkben egy 74 éves férfi. Bácsinak nem tudnám nevezni: magas, jóképű, tisztes őszes halánték, 10 évet nyugodtan letagadhatott volna. Kissé gyenge volt az utóbbi időben, a szíve rendetlenkedett, de még élhetett volna hosszú évekig. De úgy döntött, elég volt, és egy ideje nem volt hajlandó enni, inni vagy felkelni az ágyból, de még kommunikálni sem. Ha közelítettünk hozzá, az ágy szélébe kapaszkodott, ha próbáltuk neki beadni a gyógyszereit, ijesztő hangon nyüszített, és volt, hogy kiköpte az egészet. Kb. egy hétig húzta így, aztán szombat délelőtt eltávozott az élők sorából.
Van egy másik néni az otthonban, a férje (pár szobával arrébb tengette napjait) fél éve halt meg. Azóta a néni bármitől, de tényleg: még egy ajtónyikorgástól is összerezzen, és nem szabad tőle semmit kérdezni - pl. "Tetszik kérni kávét?" is kizárva -, mert hangos zokogásba kezd, és alig bírja abbahagyni.
Felvetettem a kollégáknak, hogy a marékszámra szedett gyógyszer, hangulatjavító, élénkítő és nyugtató nem segít minden esetben, ha nem is helyette, de mellette érdemes lenne néhány lakónak felkínálni pszichológus vagy lelkész segítségét. Fodrásszal, pedikűrössel is kontaktálunk szükség esetén, akkor ez nem férne bele? A kollégák megütközve néztek rám, mondták, ez nem tartozik a hatáskörünkbe. A főnökömnek is megemlítettem, kitérő választ adott. Amúgy se figyel sose rám, meglehet, hogy most se értette meg, mit akarok mondani. Persze mit várjak tőle, a beosztásomat is elrontotta a múlt héten.
Nem tiszta a lelkiismeretem, de nem tudom, mit tehetnék még.
A világhírű dán szociális és egészségügyi és egészségügyi rendszer nálam több ponton megbukott. Az mondjuk tény, hogy idősek otthonába nem véletlenül kerülnek be a lakók: ez életük utolsó állomása. Megértem már pár halálesetet, és volt, hogy nem lehetett volna másképp. De néha azért lehetne más, sokkal jobb is ez az utolsó felvonás. Tényleg nagyon várom, hogy elkezdjek a kórházban dolgozni. Ott lesz olyan is, aki gyógyultan távozik.