Mentális klímaváltozás

Ma egy olyan idősek otthonában kellett dolgoznom, ahol még soha nem jártam korábban. Az intézmény kint van a világ végén, Svenstrup szélén, biciklivel, hátszélben 30 perc, mint az nagy örömömre reggel kiderült, de hazafelé szembeszélben sajnos 45. Na, nem ez a lényeg, hanem hogy induláskor havaseső hullott az égből, csak úgy kavarta a szél, és kitartott egész nap.
Útban hazafelé, mikor beugrottam a Bilkába, hogy tejet, vajat meg élesztőt vegyek, valahogy elvesztem a karácsonyi dekorációk közt. Elég hosszan nézelődtem, beszippantott a látvány meg a hallvány (Jingle Bells, mi más). Költözés előtt értelmes ember nem vesz semmit, de én végül nem bírtam tovább, és megadtam magam két mini dióda-sornak. Mentségemre szolgál, hogy szinte gyufásdoboznyi méretűek összecsomagolva, és zsebben elférnek. Aztán idehaza felaggattam őket, és a fényük alatt megettem jó fél kiló mandarint, végül a pontot az i-re egy zacskó marcipán-nugát konfekt tette föl. Most egy kicsit fáj is a gyomrom, de azért Merry X-mas!