Így sem megy

Amikor a Boligportal-on lakásra vadászok, a lap alján mindig felbukkan a csábítás: "Hvorfor leje, når man kan eje?" (Miért béreljünk, ha vehetünk is?) Szöget ütött a fejemben, és elkezdtem eladó lakásokat nézegetni Aarhusban. Tényleg van bőven, és sokukat már hosszabb ideje árulják. Az ingatlanközvetítők oldalai szemléletes leírást adnak minden kégliről alaprajzzal, fotókkal. Találtam is jópárat, ami az igényeimnek és a pénztárcámnak is megfelelő: 1-2 szobás, 35-50 négyzetméteres, nem épp a város szívében, de nem is túl távol, 6-900.000 korona közötti vételáron. Ennyi pénzem persze nincs, de gondoltam, megkérdezem a bankomat.
Írtam egy e-mailt a tanácsadómnak, és elég gyorsan kaptam egy pozitív és lelkes választ. Igen, nagyon szeretnének nekem segíteni, de ehhez először gyűjtsek össze minden számlát a havi állandó kiadásaimról, valamint szeretnék látni még a munkaszerződésemet és az utolsó fizetési kimutatásomat. Mindent lefénymásoltam és elküldtem egy szóba jöhető lakás hirdetésének a linkjével együtt.
Egy hétre rá személyes megbeszélés a bankban. Ketten vártak, láthatóan nagyon felkészültek, tetszetős PowerPoint prezentációval szemléltették az esetemet. Kikalkulálták, hogy ha azt a lakást szeretném, milyen futamidőre, milyen törlesztőrészletekkel adnának kölcsönt, milyen egyéb követelményeik lennének (lakás-, élet- és balesetbiztosítás), és arra is kitértek, mire érdemes odafigyelnem, mielőtt igent mondanék egy lakásra és aláírnám a szerződést. Mindezekről tényleg szép és áttekinthető általános brosúrákat is adtak. Aztán még elég alaposan kifaggattak: milyenek a telefonálási, utazási szokásaim, mire szoktam pénzt költeni, tudok-e spórolni. Némelyiket szinte már kicsit tolakodónak éreztem, de persze értem, nekik fontos, hogy ne kerüljek mínuszba. Végül még azt is megkédezték, szeretnék-e Dániában maradni. Erre már elröhögtem magam. Még szép, különben mért akarnék itt lakást venni?
(Persze ezen magam is gondolkodtam. De talán nem is annyira az a kérdés, hogy Dániában, hanem hogy Aarhusban akarok-e végleg letelepedni. Mert a jelenlegi munkám ugyan elfogadható, de nem innen szeretnék nyugdíjba menni. Viszont ha lakást vásárolok ebben a városban, akkor fel kell hagyni azzal, hogy például koppenhágai grafikusi állásokra pályázgatok, mert ha véletlen összejön, akkor nehéz helyzetbe kerülhetek.)
A bankban azzal váltunk el a két tanácsadómtól, hogy látják: komolyak és megfontoltak a szándékaim, a bankszámlám eddigi alakulása láttán bíznak is bennem, de még egyszer átnézik a papírjaimat, és az elhangzottak alapján újrakalkulálják az egészet. (Volt pár tévhit, amit el kelett oszlatnom. Pl. mivel nem adtam le nekik telefonszámlát, önkényesen belekalkuláltak egy havi 800 koronás kiadást, de az interjú során elmondtam, hogy kártyafelöltős mobilom van, és 800 kr-t kb. egy év alatt telefonálok el.)
Arról volt szó, hogy már másnap keresnek a valószínűleg pozitív válasszal, és inkább e-mailben, mivel munkaidőben nem nagyon tudom felvenni a telefonomat. Ehhez képest egy hétig kellett várnom, és telefonon hívott a tanácsadó, munkaidőben. Elmondta, hogy szeretnének nekem kölcsönt adni, de csak azután, hogy meglesz az állandó tartózkodási engedélyem. Az interjú során egyébként erre is kitértünk. Elmondtam, hogy a szabályok értelmében most egy tartózkodásra jogosító igazolásom van (bevis for ophold), amit csak az kaphat, aki tanul, vagy dolgozik. (Ennek hiányában az EU-s állampolgár turista, aki csak max. 6 hónapig tartózkodhat Dániában.) 4 év megszakítás nélküli tartózkodás után lehet folyamodni az állandó tartózkodási engedélyért (tehát nem jár automatikusan). Nekem - mivel hülye fejjel Helsingør után szünetet tartottam - a 4 év idén augusztusban telik ki, és fogok is igényelni állandó tartózkodási engedélyt, mert akkor megszabadulok például azon kötelezettségemtől, hogy mindig be kelljen jelentenem a hatóságoknak, ha munkahelyet váltok. (Ilyenkor főleg azt akarják tudni, mennyit keresek, mert nekik az a fontos, hogy ne folyamodjak semmilyen segélyért.)
De hogy a banki kölcsönt is az állandó tartózkodási engedélyhez kötik, azon meglepődtem. Annál is inkább, mert megkérdeztem egy ingatlanközvetítő irodában, hogy külföldi vehet-e lakást, és azt mondták, hogy ha EU-s országból jövök, akkor minden további nélkül, csak legyen egészségbiztosítási kártyám (van). Ezt mondtam a bankosnak is a telefonban, de nem hatotta meg. Az volt az érve, hogy nekik biztosíték kell, hogy nem hagyom el az országot, miután felvettem a kölcsönt. Csodálkoztam, mért lenne az állandó tartózkodási engedély biztosíték, ha megszereztem, utána is bármikor elhagyhatom az országot. Erre mondta, hogy félreértettem: ő arra gondolt, mi van, ha folyamodok érte, és nem kapom meg. A francba. Erre nem is gondoltam.
Mondjuk ahogy a Dániában élő külföldiekkel hivatalos szinten bánnak, az időnként tényleg kritikán aluli és felháborító, úgyhogy - bár nem vagyok menekült vagy hontalan - tulajdonképpen nem lehetek biztos abban, hogy megkapom.
A bankos mielőtt elköszönt volna, vigasztalásul még elmondta, hogy augusztus mindjárt ittvan, addig is keresgéljek, és ha megtalálom álmaim lakását, egyezzek meg a tulajdonossal, hogy amíg az engedélyre és a kölcsönre várok, adja ki nekem albérletbe. Állítólag szoktak ilyet csinálni.
Azt hiszem, én lemondanék erről a variációról. Tényleg jobb lett volna, ha e-mailben írják meg, mi a helyzet, mert így alig bírtam ki munkaidő végéig, és hazafelé már a buszon eleredtek a könnyeim. Pillanatnyilag egy senkiházi jöttmentnek érzem magam, aki egy helyben toporog, és akinek semmi sem sikerül.