Hosszú hétvége

A múlt péntek munkaszüneti nap volt Dániában, ezért úgy gondoltuk, ki kéne mozdulni egy kicsit. A többes szám alatt lassan három hónapja együtt lélegző párosunkat értem: István és én. Az Aalborgi Magyarok Társasága egyik rendezvényén találkoztunk még tavaly, aztán némi óvastos puhatolózás után kiderült, hogy egész jól el tudjuk viselni egymást. Mostanra jóformán elválaszthatatlanok vagyunk.
Viborgban még egyikünk sem járt korábban. Véletlenül hallottam a városkától délre fekvő Dollerup Bakker-ról, és egyet értettünk abban, hogy fel kéne fedezni a környéket biciklivel. Úgyhogy vonatra fel, és irány Viborg péntek reggel.

Minden időt a szabadban akartunk tölteni,és ehhez a szállodákat elég drágának találtam, úgyhogy bed and breakfast után néztünk az interneten. Így találtunk egy olyan szállást, ahol tulajdonképpen egy családi ház vendégszobáját kaptuk meg a város szélén, reggeli nélkül, de legalább olcsón. Végülis tényleg csak aludni tértünk be oda.
Első nap egy rövidebb bemelegítő túrára mentünk északnyugati irányba, a Hjarbæk-i flordhoz. Csinos kis falu, apró kikötő, a világ egyik legviccesebb figyelmeztető táblájával.

Visszafelé egy másik úton mentünk, hogy minél többet lássunk a környékből. Szép volt, de tulajdonképpen olyan, mint bárhol máshol Dániában. Nem is fotóztam túl sokat, mert lassan kezdem úgy érezni, hogy ugyanazokat a képeket készítem állandóan. Azt vettem észre, hogy egyre többet bámészkodok, mielőtt végülis exponálok, ha egyáltalán. Például percekig csodáltam a kukacrajzást az erdő szélén.

István remek társam volt, mert ő is lassúra vette a tempót, és nem elég, hogy ő is sokat vacakolt a fényképezőgépével, de ráadásul még lelkes kincskereső is. GPS-szel a nyakában hosszan képes átfésülni a terepet többször is, míg rálel a kincsre, ami legtöbbször csak egy kis doboz egy darabka papírral, ahová ő is felírhatja aztán a nevét. Érdekes játék, időnként én is egészen belelkesedtem.

Nagyon kellemesen telt a nap, főleg, hogy fel voltunk készülve arra, hogy ünnep lévén minden zárva lesz. Vittük magunkkal hátizsákban kiadós, előre elkészített elemózsiát, de amikor este a sok biciklizés után fagyizni támadt kedvünk, ez okozott némi fejtörést. Csak az tudja elképzelni, milyen kihalt is tud lenni egy dán város(ka) ünnepnapon, aki már maga is tapasztalta. Nagy nehezen találtunk végül egy Blockbuster-t (filmkölcsönző) nyitva, ahol pálcikás jégkérmet is árultak. Így mostmár tudom, hogy (1) cukrászdát kell nyitni Dániában, mert az ilyen jellengű intézmények és maga a cukrászsütemény is hiányzik innen, és (2) ünnep- és munkaszüneti napokon is nyitva kell tartani.
Másnap szerencsére már szombati nyitvatartás szerint üzemelt a belváros, de nagy meglepetéseket nem okozott, mert pont ugyanazok az üzleteket találtuk Viborgban is, mint Aalborgban. Ígyhát gyorsan kipipáltuk a várost délelőtt, és aztán dél felé vettük az irányt. A Dollerup Bakker nevű dombcsoport (amely ahhoz már elég nagy, hogy izomlázat okozzon a biciklistának) csak egy része a Viborg környéki szép vidéknek. Van itt több tó is, az egyikbe, a Hald Sø-be pedig benyúlik egy félsziget egy nagyon szép erdővel, amit körbe lehet biciklizni.

Nem úgy a tavakat: míg a nyugati felükön több útvonal közül is válogathat az ember, addig a kelet part mellett semmi nincs, és furcsa módon a főút mellé sem építettek kerékpárutat, úgyhogy részben ugyanazon az útvonalon kellett visszakarikáznunk a szállásunkra.
Egy ilyen kiadós túra után vasárnap már nem tudtuk rávenni magunkat hosszabb útra. Pedig Viborgtól keletre még lett volna látnivaló, a Mønsted környéki barlangok, ahol Észak-Európa legnagyobb denevérkolóniája telel át. Ehelyett csak a város tavait és parkjait fedeztük fel.


Szikrázó napsütéssel, valószínűtlenül langyos szellővel indult a nap. Kényelmesen nézelődtünk, fotózgattunk, barátkoztunk a kacsákkal, mígnem hirtelen beborult az ég és szakadni kezdett az eső. Épp egy Bibelparken nevű helyen ért minket, ami arról nevezetes, hogy kis ágyásokban különböző növények vannak elültetve: búza, mustár, hagyma, pitypang, szőlő, és még ki tudja, mi minden, mindegyik mellett van egy kis tábla a növény nevével, rövid leírásával és egy többé-kevésbé passzoló idézettel a Bibliából. Érdekes projekt. Az eső elől hirtelen beugrottunk egy almafa alá (elég vicces, hogy paradisæble a fa neve), ami sajnos csak egy darabig védett bennünket. Sikerült bőrig áznunk, na de ahogy Dániában lenni szokott, hamar elállt az eső, és nagyjából meg is száradtunk, mire hazaértünk.
Nagyon jó volt három napig semmit nem csinálni, csak bámészkodni és biciklizni.