Nem rossz dolog a tejberizs, de gondoltam, csavarok rajta egyet. Én a rizsbe belefőztem a cukrot, a mandulát és a vaníliát, plusz egy kis fahéjat is, hogy jól összeérjenek a hűtőszekrényben az ízek (nem muszáj egy napig pihentetni, elég 1-2 óra is a hűtőben). A dán meggyszószt sose szerettem igazán, mert túl édes, szinte már émelyítő, ahelyett, hogy savanyúságával ellenpontozná a tejberizs édességét. Ezért első körben anyukám rebarbara-eperlekvárjával tálaltam, ami csupa gyümölcs minimális mennyiségű cukorral.
Másnap még mindig ettem volna, de a lekvár sajnos már elfogyott, úgyhogy csavartam még egyet a jó öreg risalamandé-n. A tejberizsbe nemcsak tejszínt, de egy nagy adag kókuszreszeléket is kevertem (ha lett volna itthon kókusztejem, lehet, hogy részben azzal főztem volna a rizst). Jól megérett banánt összeturmixoltam, ezt raktam a tetejére, és a behűtött banános rizst meleg csokiszósszal csorgattam le.
Sikeres volt, pillanatok alatt elfogyott, de azt hiszem, a dánok nagyot néznének, ha tudnák, mit műveltem a desszertjükkel. Azért én se dánosodtam el teljesen, csinálok és eszek "rendes" desszertet is, legutóbb diótortával kísérleteztem (recept anyukám blogján), ami szintén megállná a helyét a karácsonyi asztalon is.
Posts
5 comments:
Ennyire szent a dánoknál a tejberizsük receptje? Nagyon tetszik mindkét változatod, rebarbarával különösen, épp a savanykás ellenpólus miatt.
Cégeknél ill. munkahelyen itt Németországban is szokás karácsonyi vacsorát rendezni valamikor november közepe és karácsony között. Amolyan évzáró közös együttlétként kell értelmezni, hisz nincs karácsonyfa, se karácsonyi éneklés, s a menü sem kötött.
Én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy a dánoknál a legtöbb hagyományos fogás szent, pl. a smørrebrød, ami nem más, mint szendvics, és én egy szendvicset úgy pakolok meg, ahogy épp kedvem tartja. Nem úgy a dánok akiknél kötött szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mi mivel passzol a kenyér tetején.
Amúgy azon spekulálok, hogy a tejszínes tejberizst összeturmixolom és vajjal habosítva 4 db mézes süteménylap közé töltöm két részben, középre pedig rebarbaralekvárt kenek. Átszerkesztett risalamande :)
Erről a smorrebrodról épp a múlt havi Feinschmeckerben olvastam egy rövid említést - sajnos túl rövid volt ahhoz, hogy bármi képet tudnék alkotni róla, de három nevet említett: Ida Davidsen, Schonnemann és Aamanns. Azt viszont így magyar-német szemmel nem tudom a honlapjukról megállapítani, hogy mennyire újítóak a smorrebrod terén ;)
Főtt rizs összeturmixolva nyúlós állagú lesz, de lehet a vaj segíteni fog rajta. Én lehet inkább csak túl puhára főzném a rizst és így kenném a sütilap közé. Szerintem erre egyik dán se mondaná már rá, hogy risalamande ;)
Rákerestem a nevekre, amiket említettél és ezt találtam:
http://troelso.wordpress.com//?s=ida+davidsen&search=Go
de sajnos ebből se derül ki, hogy mekkora az újítás.
A hagyományos recepteket angolul itt lehet megnézni:
http://www.danishsandwich.com/p/smrrebrd-recipe-list.html
Egy-két példától eltekintve az összeset ismerem, mert az idősek otthonában és a kórházban ezekkel etettük a népet. De ezt úgy kell elképzelni, hogy ha meg van írva, hogy a sonkához "italiensk salat" (ami kb. olyan, mint amit mi franciasalátának hívunk) való, akkor nagyon furcsán néznének rád, ha te sonka helyett mondjuk sajot tennél a kenyérre a saláta alá, mert épp ahhoz van gusztusod.
A rizskrémes sütiről meg majd beszámolok! :)
Úgy látom, azért létezik jó néhány variáció smorrebrodra ;) Mondjuk itt is furcsán néznek, ha pl. a Leberkäse-hez (kb. mint egy forró sült párizsi) nem sima mustárt, hanem mondjuk édeset eszel. Pedig tökéletes hozzá. No meg bajorokkal belga sörözőbe menni is vicces - a 16 főből mindössze 1 volt hajlandó másfajta sört megkóstolni, a többi látványosan és fejet rázva húzta a száját a sörkülönlegességeket látva ;)
Kíváncsian várom a rizskrémes sütit!
Post a Comment